Cikkek
Értékek mértéke
2011-11-15Korunk egy legnagyobb betegsége az értékvesztés. Majd a média megmondja. Számít-e a múlt tapasztalat? Mi történik, ha értéket veszítünk?
Mi a sikere a televizióból kiömlő láncban adott giga tehetségkutatóknak, és a valóságsóknak? Az értékvesztés! Valahol a nagy rohanásban elveszett a LÉNYeg, és a lényed! Amig tátott szájjal nézzük esténként a hirtelen reklámgépezetbe felkapott ötperces sztárokat (Andy Warhol nagy mondása), ahol az derül ki, hogy a nép egyszerű gyermekének semmit sem kell tenni, mert a csillogó gépezet egyszer csak felemeli, és két pillanat alatt lesz másfélmillió irigye. Régen ott volt a mitológia, ami szólt igaz hősökről, értékekről, minőségekről, Istenekről, a jó és a rossz harcáról, vagy a népmese, ma itt van a tehetségkutató, ahol a hatalom Istene porba nyúl, és kiemel. A neon reklámok eltakarják az eget, s nem látszanak tőle a csillagok. Pedig ott vannak mióta világ a világ.
A magyar nyelv gyönyörű. Azt mondja képes vagyok rá. Van róla képem. Minden ember lelkében milliárdnyi kép tárolódik, s csak azokat tudjuk megvalósítani, amiről van fotó. Amiről nincs, arra képtelenek vagyunk. Kép nélküliek. A siker titka azok a szívünknek kedves képek, amiket elraktároztunk, és annyira hív és csalogat, hogy az ember hajlandó erőfeszítést tenni érte.
A másik buktatója korunknak a testi-lelki tunyaság, kényelem. Mert ami nehézséggel jár, azt nem szeretjük. Legyen gyors és könnyű. Fotelben ülve lerezgeti egy gép a hájat az emberről, mirelitkaját majszolva, miközben kiderül, hogy egyik pillanatról a másikra lehetsz híres és sikeres, csak vedd meg ezt a PH3 szénsavas löttyöt, vagy a pokol nevű energiaitalt. Minden benzinkúton felkínálnak egy flakon égető koffeines italt, néha nevetve kérdem Mennyország nevű nincsen? Talán azt vennék. Ki akar a pokolba menni? Önként 2-300Ft-ért? Ezért nem süt korunk asszonya, ezért nincs hosszú estimese fejből, ezért nem ülik körbe a tüzet a család tagjai esténként, mert már tűz sincsen. Tűz helyett a nappali közepén plazmatv van. Beszélgetések helyett pedig az arcképcsarnokban egy lájk van, és ezzel el van intézve minden emberi kapcsolat.
Egyszer elmentem régi barátomhoz, akiknél áramszünet volt. Gyertyafénynél gesztenyeemberkéket gyártott az egész család, mert se notebook, se tv, még rádió sem volt, a mobilok meg lemerültek az előző órákban, amikor unalmukban mindenkit felhívtak. Tanácstalanul ücsörögtek egy ideig, aztán a kertben találtak vadgesztenyéket, és beindult a régnemlátott barátjuk a kreativitás. Jó volt látni egy igazi meghitt képet. Aztán visszajött az áram...
Mindig tudunk erőfeszítést tenni, és sosem kell erőn felül. Épp csak annyit, ami túlmegy a konfortérzetünkön, így fejlesztő, de még nem okozunk sérüléseket magunknak, és másoknak. Olyan ez, mint a testedzés. Menj tovább, de csak annyira, hogy tegnapi önmagad túlszárnyald, de ne húzd meg az izmaidat!
Ha vannak jó képeid, amikért képes vagy túllépni a konfortzónádat, és képes vagy egészen odaadni önmagad a tevékenységnek, egy másik embernek, akkor te tudod a boldogság receptjét.
Sokat gondolkodtam miért jelölik a férjemet minden évben a Presenter of the Year versenyen. Fontos-e ez, és ha igen miért!
Megfejtettem. Mert ez is egy kép. Egy jó kép. Azoknak, akik hisznek a régi értékekben, a rég elfeledett bölcsességekben. Akik példát szeretnének az akaraterőre és a kitartásra. Arra, hogy mindig lehet tovább fejlődni, hogy a világ nem csak annyi, amennyit a reklámok engedni láttatnak. Hogy ami értékes, az a szemnek láthatatlan.
Ezért érdemes billentyűzetet, és telefont ragadni, és szavazni Vadász Ákosra.
http://www.wellonline.hu/presenter/contestant.html?id=110
Mert lehet egy ember, akinek ez a jó kép segít az életében. Köszönjük!