Cikkek
Anyák napja
2010-05-02Május első vasárnapja. Anyák napja. Orgona bokrok, írisz halmok, tulipán, nárcisz, gyöngyvirág. Köszönet. Egy érzés kifejezése szavakkal, tárgyakkal, gesztusokkal. Anyák, akikre megemlékezünk.
Veronika kendője
Ha élünk, száll még ránk sok álom,
Még járunk napsütéses tájon,
Ám egy felhő bennünk borong majd.
Egy képtől nem lesz maradásunk,
Egy arc ránk mered halaványan,
Kendőnk ha kiterítjük lágyan.
Mint Veronika Urunk képét,
Világok véres verejtékét
Mi a lelkünkkel letöröltük.
MÁRIA ÉS VERONIKA |
Máriától Veronikáig
Ívelnek el a férfi-karok:
Veronikám, asszonyom, Lédám,
Én most álmodni akarok.
Álmodni csecsemő-karokról.
Csókold meleg szájjal a szemem:
Kereszt előtt, Halál előtt, most
Máriára emlékezem.
Ő küldött csókkal az életbe
S tudtam, hogy testem miért töröm:
Az életért. És mi az élet?
Asszony-öröm, asszony-öröm.
Ki szült s ki tanított a csókra?
Asszony. S a halál hajnalán
Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy
Te vagy az anyám, az anyám.
Ady Endre
Anyák napja
Az anyaság misztériuma. Az élet tisztelete.
A kor, melyben ma élünk a szabadság kora. Ha rosszul kezeljük, akkor a szabadosság kora. Nincsenek határok, még a csillagos ég sem. Mindent tudunk a külviágról, de semmit sem önmagunkról.
Az iskolában belénk tömik a sok lexikális információt, csatákat, paralelopiedon térfogatát, bauxitbányákat vaktérképen dél-Amerikában, zsámolyugrás, hogy a boka kificamodik, és biflázni József Atilla verseit, akinek még a neve sincs jól leírva, hiszen nem ATTILA, hanem Atilla!
Aztán az ember cseperedik, és kérdések foglalkoztatják. Honnan jöttünk, hová tartunk, mivégre születtem, mivégre szültél anyám? Miért ti lettetek a szüleim, mit tanulhatok tőled, és mit taníthatok én neked? Hogy teremette Isten a világot, hogy tartja fenn? És mik a kozmikus törvények? Hogyan kell jól élnem, és hogyan tudok szeretni? Téged, a családot, a barátokat, a férfit akit választok? Hogyan legyek nő, és hogyan legyek jó nő? Mik az élet titkai?
Aki szerencsés, az felnőtt korában sem felejti el ezeket a kérdéseket. Az iskolában nem kap választ, otthon fel sem teszik ezeket a kérdéseket. Szégyenlik! Maradnak a barátok, és a regények. Hermann Hesse, Kundera, Márai, a filozófusok, Arisztotelész, Platon, Seneca, a költők Weöres Sándor, Mutz Péter, Kozma László. A zeneszerzők: Chopin, Pachelbel, Mozart, Kodály.
Emlékszem a pincetetőn jöttem rá, hogy mi a világ kozmikus nagy igazsága.először a három éves öcsémnek nyilatkoztattam ki. Van reinkarnáció, s van a tetteinknek következménye. A kerítésről köpködtük a cseresznyét, és röhögtünk a dagadt néniken. Akkor rájöttem, azért kövérek, mert sokat zabálnak, krémest, meg mindenfélét. Falánkok. Tettük, (hogy sokat esznek) következménye, hogy kövérek, s vonszolják magukat az életen keresztül. Anyám egyszere azt mondta a gyerekek kegyetlenek. Nem anyu, csak őszinték, mint a fiam Levente. Mi is ilyen őszinték voltunk. Aztán megtanulunk hazudni, szépíteni, elhallgatni. De vissza a pincetetőre. Aztán rájöttem, miért születik valaki betegen, pedig pici baba, és bűntelen. Tettei következménye. Előző életének tetteit hordozza. Ecsém akkor egy három éves lelkesedésével egyet is értett velem. Ezt aztán gyorsan meg is akartam osztani családom idősebb tagjaival, akik ha jól emlékszem nem annyira figyeltek rám. Papa épp retket evett, mama sütött, anyu a macska szőrét tanulmányozta figyelmesen, hátha van benne élősködő, apu pedig a kertben dolgozott. Így hát érdeklődés hiánya miatt a kinyilatkoztatás elmaradt. Illetve annak megértése, és megélése. A tudás viszont az enyém maradt.
Jött aztán a katolikus nevelés, ahol dergedelmes papok magyarátzták bűnös vagyok, gondolattal, tettel szóval vétkezem, s Isten lesújt majd rám meglátom. Ettől aztán kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni, s minél előbb el akartam fordulni az áhitott tanoktól. Ki akar azzal szembesülni, hogy mennyire vétkes, és tökéletlen, és nemsokára a szakállas bácsi lecsap rá? Hát én nem.
Ilyenkor viszont az ember lelkébe keletkezik egy csillapíthatatlan éhség, és szomjúság. Éheztem a tudást, a valódi tudást, mely megmagyaráz mindent, és szomjúztam a szépséget, ahol megtapasztalhatom a jóságos Istent, aki harmóniát teremt, elfogad és szeret.
Kerestem művésztben, győgyításban,tanításban. Mindenütt. Emberi kapcsolatokban, férfiakban, barátságokban, s meg is leltem pillanatokra. Egyiptomban a Níluson, Portugáliában az óceánparton, Rómában a pálmafa alatt, Párizsban a kis teraszos kávéházban, Pesten a napsütésben. Pillanatokra. Mindig akkor, mikor harmóniában voltam magammal. Mindig akkor, mikor úgy éreztem megérdemlem. Maximalista révén ez igen ritka vendég volt lelkemben. A nyugalom, a derű, a megelégedettség. Folyton hajtottam azt a valamit. Nevezhetjük boldogségnak is, Ha úgy tetszik. Hivatásos boldogságkereső lettem. 24 évig tanultam oktatási intézményekben, s tisztelet a kivételnek csupa baromsággal, és hasznavehetetlen féligazsággal tömték tele a fejemet. A pszichológiába vetettem minden reményem, s keserű pohár volt az is. Saját korlátainkon belül évtizedekig kínozzam a pácienseket?
Aki keres, az talál. S eljött a pont ,mikor mertem keresni. Mikor ráébredtem nincs tovább. Vagy belehalok, vagy változtatok. Akkora volt az éhség, és a szomjúság, melybe a lélek belehal. Tudásra vágytam, valódira. Nem féligazságokra, minden relatívra, hanem abszolút igazságokra. 2005-ben ez erősebb lett mindennél. Nem sejtelmekre vágytam, hanem kézzelfogható valóságra.
Addigra anya lettem, s megszültem azt a fiút, akiről gyerekkorom óta álmodtam, kék szemű, szőke hajú, kis bohókás tündérgyerek. Metszően okos tekintettel, mégis simulékony finomsággal és óriási gyerekszívvel. Így még sürgetőbb lett számomra az út megtalálása merre is induljak. Előre mondta egy hang, s ráleltem a jógastúdióra. Amikor ráálltam a saját matracomra a világ megváltozott. Minden lecsendesedett, csak én voltam, és a légzés, meg az ászanák. Nem gondolkodtam többé problémákon, bűntudaton, hibákon, sérelmeken. A jelenbe kerültem. Itt vagyok, most. És megéltem a pillanatot. És ez volt maga a boldogság. Középre került minden, hacsak percekre is. A jó hatás nem maradt el. Kereső lettem, az igazság keresője. Elkezdtem magamon segíteni, gyakoroltam otthon, lélegeztem, váltott orrlyukkal, és négy ütemmel. Természetesen az ajándék sem maradt el. Kaptam egy lehetőséget, s az ajtóban ott állt a FÉRFI. Akit már gyermek koromban is láttam, és előtte hónapokkal. Pont olyan mint én. Egy fából faragva, egy lélekkel megálldva. A párom, a társam, a szerelmem.
Gyönyörű volt, erős, karizmatikus, és mindennel megálldva, amire csak egy férfinek szüksége lehet. Bátorság, erő, alázat, szeretet, büszkeség, bölcsesség. Ez a találkozás hozta el számomra kérdésekre a válaszokat.
Általa lettem terapeuta, valaki, aki segít azokanak akik már tudják többet akarnak annál, mint amit az iskolában tanítanak, s készek megismerkedni magukkal. Akik vállalni akarják az életükért a felelősséget, s nem birka mód bégetni egy karámba, ami szük is, és fájdalmas is. Tőle kaptam minden lehetőséget, s kapom a mai napig is.
Általa jöttem rá, az egyetlen szabály az élet tisztelete. Akár emberélet, akár állat, akár növény.
Az anyai szeretet az a szeretet, mely megengedő, s mely mindig van. Szeretlek, mert szeretlek. Képes legyőzni az önzést, a birtoklást, helyette megengedő, s elengedő. Nem azért szeretlek, mert az én vérem vagy, s mert beteljesíted az én megnem élt életemet, hanem szeretlek, mert egy emberi lény vagy, Akinek én adtam otthont a testembe, s tápláltalak nagy szeretettel. Légy aki vagy, Járd a saját utad, s én mindenben támogatlak. Nálam otthonra lelsz, megpihenhetsz, hallgathatsz, vagy beszélhetsz. Figyelek rád, megértelek, és észreveszlek. Észreveszem, hogy a teremtés része vagy, Jogod van az élethez, s szabad akaratodból választhatod a jót, vagy akár a rosszat. Nem kérdőjelezlek meg, s nem adok kéretlen tanácsot. csak figyelek rád.
Ez az anyai szeretet. Az igazi alázat, odaadás szeretete. Boldog Anyáknapját Édesanyám, Mama, Mária.
Hozzászólások
Anya [2010-05-03 07:42:23]
Köszönjük a szép szavakat Mamával együtt,sok puszika:Anya