Cikkek
Boldogság-Anyák napjára
2009-05-03Téged mi tesz boldoggá? Meg tudod fogalmazni, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy boldognak érezd magad? Voltál már valaha boldog?
Boldogság.
Egész életünk ennek kereséséről, kutatásáról szól. Legfőbb hajtóerőnk, motorunk. Az élet működéséhez szükséges legfontosabb adalék.
Valójában mit jelent ez: Boldogság?
A pszichológiában azt tanítják az egyetlen szeretet, mely önzetlen, mely érdekmentes, az az anyai szeretet. De vajon hívhatjuk-e szeretetnek azt, ami érdekből fakadó, egoizmussal átszinezett, birtokló? Kit szeretnénk boldoggá tenni? S tudjuk-e mi az az önzetlen szeretet? Mit jelent a valódi odaadás?
Sokszor mondták a házasság, a gyerek önfeláldozás. Mennyire van jó érzésed, mikor ezt hallod? Önfeláldozás. Hiszen abba bele lehet halni! Az azt jelenti, elpusztítom magam, a magam kárára cselekszem én-ellenesen, bántva magam. Csakhogy a szeretetből fakadó dolgok önkéntesek, mindenféle nyomástól, és erőszaktól mentesek. A szeretet tiszta, nem jár kéz a kézben az erőszakkal. Akkor viszont nem beszélhetünk önfeláldozásról, hanem önkéntes odaadásról.
Azt mondják a szeretet, ha nem az anya és gyermeke közötti, akkor így hangzi: Szeretlek, ha...
Ez viszont nem szeretet, hanem puszta kereskedelem, üzlet, buisness! Szeretlek, ha eltartasz, szeretlek ha kielégíted a vágyaimat, szeretlek, ha biztonságot adsz, ha nemvet, rangot, címet adsz, szeretlek, ha valamit adsz.
Ez az, amit úgy határozhatunk meg, nem szeretet. Más néven érdek.
Szerettél már valaha, csak egyetlen percre is? Csak úgy, azért, önmagáért?
Nem azért, mert téged szeretnek, mert úgy illik, mert tetszetős valami, hanem mert felismerted annak egyediségét, annak tisztaságát, és csak a létezésért magáért szeretted?
Az anyai szeretet őszintén szólva, mióta anya vagyok tudom, nem önzetlen. Nem attól önzetlen, hogy anyai. Nem tud jobban szeretni egy anya egy gyereket, mint egy férfi a szomszédját. Ami miatt ez mégis jobban lehetséges, hogy ott van az a kilenc hónap, mikor mindennél közelebb vannak egymáshoz, amikor az anyában van a gyermek, s az anya világa, az ő világa, mikor bennünk van az Univerzum, mikor megtapasztaljak a Föld anya erejét, s mi is hasonlatossá válunk. Amikor átmegyünk az anyaság misztériumán, és életet adunk, a szülés minden gyönyörűségével együtt. Ettől a közelségtől, ettől az egységtől lehetséges mégis, hogy tiszteljük az életet, amit adtunk, felismerjük az emberi élet csodáját, melyben benne rejlik a fejlődés és változás lehetősége, és amitől tudjuk minden ember egyedi, és pótolhatatlan.
Tudjuk, hogy az én gyerekemből egy van, és ha elveszik, eltörik, nem pótolható egy másik gyermekkel. Angelina Jolie új filmjében pontosan ez van ábrázolva, hogy mikor megtörténik, amitől rengeteg szülő fél, hogy elvész a gyermeke, akkor hiába hoz a korrupt rendőrség egy másik hasonló gyereket, neki az nem kell, hiába hasonló, mégsem AZ.
A valódi szeretet, s a szerelem is erről szól. Mert van a testi vágy amikor valakihez vonzódunk, tetszik az alkata, az arca, finomak a vonásai, tetszetős. Vágy kél bennünk. Ez lehet bárki, akit csak egyszer láttunk, egy filmsztár, egy ember az utca forgatagában. Csakhogy ehhez nem kapcsolódik ismeret, arról az emberről semmit sem tudunk, nem ismerjük, nem is szerethetjük valójában.
A második lépcsőfok, amikor már ismerkedünk, és a képzelet szinezte álmokat megtölti a valóság, megismerjük a kedves ember lelkét, vágyait , álmait szokásait, s elkezdjük szeretni, mert tetszik ahogy gondolkodik, ahogy látja a világot, tetszik amiket cselekszik, amilyen a hozzáálása. Lesz egy tapasztalás. Ismeret. De ez még mindig nem a szerelem. Hiszen bárkivel felcserélhető, aki hasonlóan néz ki, aki hasonló lelki tulajdonságokkal rendelkezik. Vagyis,ha én szeretem a hosszú sötét hajú férfiakat, zöld szemmel, nyúlánk izmos testtel, szép szimmetrikus arccal, telt ajakkal, kreol bőrrel, és fontos, hogy a férfi intelligens, diplomás, ambiciózus, magabisztos, melegszívű, nyitott, emberszerető legyen, aki kutatja a lét értelmét, filozófikus haljammal, és művészetszeretettel, akkor ha ez nem valódi szerelem, akkor akár elfogadhjatnék egy dublőrt is arra az esetre, ha vele valami történne, és a "szerelmemet" át tudnám helyezni rá is. Vagyis nem okozna nagyobb nehézséget a csere, egy idő után megszoknám, s szeretném őt is.
A harmadik lépcsőfok a valódi szerelem. Ez csak nagyon keveseknek adatik meg, mert sokat kell érte dolgozni. Szembe kell érte néznünk önmagunkkal. El kell tépni Maya fátylát, hogy az igazság felderengjen, s a dolgok mélyén meg kell látnunk valódi önmagunkat. önismeret vezet hozzá, erős hit, és remény. ebből aztán a kegyelem erejével létrejöhet a valódi szeretet-szerelem.
A valódi szerelem az, amikor a vágy megvan, vagyis tetszik a másik, van ismeretem róla, tudom milyen a lelke, hogyan működik, és szeretem ezeket a dolgokat, és nem csak kizárólag ezeket a tulajdonságokat szeretem, hanem az ő egyediségét. Felismerem benne azt az istenit, hogy pótolhatatlan, és megismételhetetlen, a tisztaságot, és a szépséget látom meg, a jóság szárnyaló erejét. amikor a testi és lelki tulajdonságok mellett megsejted a valódi szellemi lényt. A tetit szereted, mint testi ruhát, mint külsőt, a lelkit, mint belső ruhát, és ami legbelül van, az a hallhatatlan mag, mely fényes, tiszta és isteni.
Az állat ösztönei alapján vonzódik, egy állat nem tud szeretni, pusztán ösztönei hajtják. Erre csak az ember képes, mint ahogy művészeti alkotást létrehozni. Az ember képes a valódi szeretetre, ha eljut odáig, hogy felismerje a másikban valódi lényét, annak pótolhatatlanságát és egyediségét. 
Ebből sejt meg valamit egy anya, ezért gondolták tévesen a pszichológusok, hogy az anyai szeretet a valódi. Valóban, annyiból egyedi, hogy hiába van egy anyának négy, öt gyereke, nem helyettesíthető egyik a másikkal. Ellenben a manapság oly divatos négy, akár öt házasságnál ez már nem mondható el.
A legjobb, hogy ha valódi szerelem van két ember között, akkor nincsenek kérdések. Akkor nincs féltékenység, hiszen én pótolhatatlan vagyok, nem fog megkívánni egy másik hasonló férfit, vagy nőt, hiszen Engem szeret, s belőlem csak egy van az egész Univerzumban. S én sem csalom meg őt, hiszen pótolhatatlan. nem lesz birtoklási vágy, hiszen nincs mit birtokolni. ha szeretem, akkor elfogadok mindent, ami belőle jön, minden szavát, és tettét. Nem akarom megváltoztatni, nem akarom másmilyenné váljon, elfogadom úgy ahogy van. Egyedülálló, és nem múlandó.
Az anya, aki megsejt ebből valamit, mikor életet ad, belelát egy pillanatra ebbe a kozmikos rendbe, és bevilágít lelkébe a szeretet ereje. Az ilyen anya elfogadja a gyermeke egyediségét, nem akrja ilyenné, vagy olyanná tenni, szeret mindent ami gyermekéből jön, és szeretettel bábáskodik fejlődése felett. Aki tartott már a karjaiban újszülöttet tudja, hogy nem genetikán, nem környezeten múlik kiből milyen ember lesz, hanem akit tart a kezében, az már egy kész ember, akinek kibontakozuását ő csak szeretettel elősegítheti, és lehetőségeihez képest a legtöbbet tesz hozzá, hogy azzá váljon AMI.
Mai korunk legnagyobb rákfenéje a céltalanság, az értelmetlenség. Annyira eltávolodtunk a valóságtól, s egy olyan mátrixban élünk, ahol nagyon nehéz megkülönböztetni mi a valódi érték, és mi az ami értéktelen és lehúzó. Nem tudjuk mi a szabadság, és mi a szabadosság. Azt hisszük az a szabadság, ha mindent megtehetek, és mindent meg is eszek. Vagyis, ha felkél a vágy kielégítem. Ha meglátok egy férfit az utcán, húsz perc múlva közösülök vele, ha az ötödik fánkot is megkívánom magamba tömöm, vagyis az ösztönök uralkodnak rajtam. Ez esetben nem uralom az életemet, nem azt tudom megtenni amit valójában akarom, gyenge leszek, és ösztönlény, vagyis nem jobb egy réten legelésző helyes kis gyapjas birkánál. Amikor tudom mi a jó nekem, a fejlődésemhez mire van szükségem, és eztvilágosan látom, és érzem, akkor, aszerint is cselekszem, az a szabadság.
V
agyis nem akkor vagyok szabad, ha dohányzom, és nikotinfüggőségben szenvedek, hanem akkor, ha szabad akaratomból úgy döntök nem gyújtok rá.
A legnagyobb szenvedést az okozza, ha céltalanság van az életünkben. A legnagyobb kérdés, hogy miért létezem? Hogy miért születtem meg? Honnan jöttem, és hová tartok?
A mai kor legnagyobb baja, hogy ezekkkel a kérdésekkel nem foglalkozi, és csak nagyon kevesek jutnak el odáig, hogy elinduljanak ezen az úton, mely a lét tikához vezet.
Hiszek Istenben. Mondta egy barátnőm. Valóban? Akkor miért nem békélsz meg magaddal? Miért keresed életed történésinek az okát, és miért nem a tanulságra koncentrálsz? Ez történt velem, rendben, mi az amit ebből tanulhatok? Mit akart ez nekem mutatni?
Az élet egy iskola, ahová tanulni jövünk. Az életünk több, mint egy fizikai test, mely halálunk után lebomlik. Az életünk több, mint érzelmek áradata, több mint a lélek, mely tulajdonságok hadából áll, mely halálunk után lebomlik. Van bennünk, és minden emberben egy halhatatlan mag, mely mindenen túlmutat. Mely értelmet ad a létnek. Ha tudod, és átérzed, szívből tudod, hogy egy ilyen lény vagy, akkor tudod, hogy életednek önmagában értelme van, és akkor jön az elfogadás, és vele az önszeretet.
Mert másokat csak annyira tudsz szeretni, amennyire magadat szeretni tudod. Csak ehhez képest tudod szeretni a fiad, a lányod, a férjed, a munkatársad, a dugóban az előtted állót. Amennyire képes vagy magadat elfogadni, és szeretni.
De vajon honnan jön a szeretet? Hogy lehetséges, hogy minden reggel felkel a nap, hogy minden évben a tél után kitavaszodik, hogy a Balaton hullámozni tud, és hogy egy szerelmi együttlétből megfogan egy élet, mely kifejlődik, és egy ember születik belőle?
A szabadság soha nem volt ekkora, mint korunkban, és sajnos a szabadosság sem. Soha nem keverték össze ennyire a kettőt. Persze a tanácstalanság sem volt ennyire erős, mint a mai emberekben. Rohanunk, hárítunk, csak nem kelljen gondolkodni, csak nem kelljen a valódi dolgokkal foglalkoznom.
A mai kor legnehezebb feladata, a világban élni, de nem a világból. Megtalálni, hogy miben vagy egyedi, hogy mi az életfeladatod, és elindulni azon az ösvényen, mely önmagadhoz vezet. Mert, ha megtalálod magad, megtalálod Istent. Ami benned van, és amiben Te vagy.
Korunk legnagyobb tabuja nem a szex, nem a gyilkolás, nem a pénz, a filmek, a média ingerküszöbünket, oly mértékbe fokozta, ha lelőnének valakit az utcán mellettünk, félrenéznénmk, és lehet, hogy tovább sétálnánk. De mond csak ki egy társaságban Isten, s máris óriási csönd keletkezik. Óriási csönd, és űr. Űr, amit megpróbálunk betömködni. Hírnévvel, címmel , ranggal, vágyból fakadó kapcsolatokkal, nyugtatókkal, krémes sütivel, ruhákkal, utazásokkal. Az űr, ami a transzcendenssel való rendezetlen viszonyunkból fakad. Mert, aki azt mondja hisz, ott is egy elvont hit van. Egy könyvbeli mormolós, egy dogmatikus hit, amit valójában nem köt magához, nem belőle fakad. Nem valós hit. mert annyira elszakadtunk valónktól, hogy legtöbbünk nem találja a kapcsolatot magával.
Amikor képesek vagyunk valódi szeretetre, önzetlenül, valódi tettekre, nem büntetéstől való félelemből, nem a nyereségtől hajtva, nem a dícséret miatt cselekszünk, hanem a cselekedés iránti szeretetből, akkor feldereng egy fény. Egy fény ami belénk világít. egy jóleső érzés, mely feltámad, és eláraszt mindent. Ezt hívják valódi Szeretetnek. Amikor az ember túllépve önmagán, az egoizmusán, kinyitja a szemét, valóban lát, és meglátja a másik halhatatlan lényét, értékét, szépségét, egyediségét, és azt szereti. Az Istent, az emberben. A létezését.
Ezt sejtjük meg, mi anyák, amikor életet adunk, ebbe a misztériumba avatódunk be, amikor hosszú órákat vajúdunk, ami nem értünk van, hanem önzetlenül azért a pici kis életért, mely belőlünk táplálkozott, és most belőlünk táévozik, hogy életet kezdjen, és beteljesítse útját, tanuljon, és megtalálja azt a feladatot, amit divatos szóval élve életfeladatnak hívunk, és azt kiteljesítse.
Szeretlek, mert szeretlek.
Ez az igazi szeretet. Melyre (a pszichológia téved) nem csak az anyák képesek, hanem minden ember, aki a fejlődés útjára lép, aki nyitot szívvel jár, akiben megszületik az elhatározás, hogy meg akarja ismerni saját magát, létének értelmét, a világot ahová megszületett, és az emberket maga körül. Aki fel szeretné fedezni a szépséget, mely mindenütt körülvesz minekt, Isten ujjlenyomatát mindenben, melyet körénk teremtett. amit meglátsz egy napfelkeltében, egy kertben, ahol nyílnak a virágok, egy madár dalában, egy hullámban, egy nyári szellőben. A tökéletességet, az egyediséget.
Képesek vagyunk a szeretetre, nyisd hát ki a szíved, és tekints ma akár először életedben a maásikra, és vedd észre őt. Vedd észre, a lányod, vedd észre az anyád, vedd észre a férjed. Lásd meg benne isten kéznyomát, ha van hozzá szemed, és ha van hozzá szíved. Ha nincs, az sem baj, törekedj rá. Ha törekedni sem akarsz, az sem baj, akkor még nem jött el ennek az ideje. Csak egyszerűen élj!
Boldog Anyák napját, és ma itt az idő, hogy elgondolkodj! Ha teheted, ne a fejeddel, hanem a szíveddel!
Hozzászólások
telefon [2009-05-05 22:06:07]
Minden ünnep közül ez a legjobb. Hagyományos orgonalopás van a gyönyörű tavaszi virágzásban. A rendőrök is félrenéznek ilyenkor.Jobb mint bármely más, ajándékozzunk, met karácsony.... egyebek van. Vesszük a sok - sok ajándékot. És a mit is vegyek már megint.Most meg csak ki és szedni a vad virágokat a viágnak.