Cikkek
A szeretetről
2008-12-03Visszaszámolunk. Ki adventi naptárral, ki centivel, ki színes karikákkal, és egyre sűrűbb sorok beírásával. Növekednek a cetlik, az elintézni valók. Rohanunk. De hová?
Minden évben nagyobb a hajrá. Egyre korábban feldísztik a plázák falait, óriás papír harangok lógnak a mennyezetről, meki alakú műfenyő koronázza a mozgólépcső fel-és lejáratát. A leárazások már most megkezdődtek. 20-30-50-70% kedvezmény. Vigyázat, a végén ingyen haza lehet vinni a boltot!
Te hogy készülsz a karácsonyra?
Hallgasd meg a javaslatom, s ígérem,fogsz találni használhatót, amitől kellemesebb lehet ez a pár hét.
Először is, a készülődést magunkkal kezdeni. A legtöbben karácsony előtt nagy sebbel-lobbal elkezdenek takarítani, lemosni ajtókeretet-ablakot, függönyt vasalni, szőnyeget habolni, könyveket porolni. De ez csak egy része az ünnepi készülődésnek. Kezdjük az elején, s induljunk ki magunkból. 
Tisztítsd meg magad, amitől jobb lesz a közérzeted, az egészséged. Gondold át, hogy mi az amit biztosan be tudsz vállalni, és nem okoz kudarcélményt, hogy túlvállalod magad. Ez vonatkozik az egész karácsonyi mizériára, hiszen legtöbben a karácsony misztériumát, nehéz tehernek élik meg. A heti egy napos böjtöt mindenkinek javaslom, ez azt jelenti, hogy ha nagyon bírod egész nap csak vizet igyál, esetleg gyógyteát, s legközelebb másnap délben egyél. Ha kevésbé vagy tűrőképes, akkor igyál gyümölcslevet, vagy zöldséglevet, lehetőleg egy félét, különben összerohad a gyomrodba a többféle gyümölcs, amit a szervezeted úgy észlel, mintha alkoholt ittál volna. (felejtsd el örökre a gyümölcssalátát). Amennyiben kezdő vagy tarts heti egy olyan napot, amikor csak gyümölcsöt eszel, egyszerre egy félét, a legideálisabb, ha egész nap egyféle gyümölcsöt eszel. Ha ebből a neked legmegfelelőbbet bevállalod, akkor figyeld meg magad mire van szükséged ahhoz, hogy valóban jól érezd magad. Légy bátor, és tűzd ki azt a célt amit régóta el szerettél volna érni.
Azért fontos, hogy ne csak az ablakot suvickold, hanem magaddal is foglalkozz, hogy elégedett legyél, és elfogadással, és szeretettel tudj magad felé fordulni. Hogy várhatnánk el valakitől szeretetet, harmóniát, aki elégedetlen magával, nem érzi jól magát a bőrében? A szeretetet magunkkal kell kezdeni. Az összhang belülről fakad, s ezt fogja tükrözni a külvilág. Természetesen a külvilág kihatással lesz a belvilágodra, mint ahogy tükrözi is azt, így ha kitakarítasz a lakásba, jobban fogod magad érezni, s ha elkezded magadat tisztítani, és délig csak gyümölcsöt eszel, néha kihagyod a vacsorát, figyelsz rá, hogy este 6-7 után már ne egyél, akkor előbb-utóbb jobban fogod érezni magad. Nézd meg mi kerül a hűtődbe, és ebből mi a tányérodra. Gondold meg, hogy mit viszel be, hiszen amit eszel azzá leszel.
Ha ezt elhatároztad, és elkezdted a saját magad tisztítását, akkor jöhet a többi lépés. Ilyenkor érdemes végiggondolni, kivel milyen volt a kapcsoltod ebben az évben. A karácsony a szeretetről szól, és ha ennek a mélyebb értelmét kutatod, rájössz, hogy a szeretteid megajándékozása arról kellene hogy szóljon, hogy olyat adsz neki ajándékba, amit csak te tudsz neki adni. Egy olyan dolog, aminek szívből tud örülni.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan tudunk szeretni!
Az önzö szeretetet, amikor valakit úgy akarunk szeretni ahogyan az nekünk jó, addig amíg nekünk jó, olyannak akarjuk látni ahogyan nekünk tetszik, és olyanná formálni ahogyan nekünk jó, az nem igazi szeretet. Ha valaki úgy szeret, ahogy az neki tetszik, önkényesen, az az önző szeretet.
Ez pedig örömet, és valódi boldogságot nem fog okozni egyik félnek sem. Hányszor hallottuk gyerekkorunkban- a szerencsések csak az iskolába más szülők szájából, a kevésbé szerencsések saját szüleik szájából, akkor szeretlek, ha........ötöst hozol/ első leszel a verenyen/kicsit rendesebb leszel/ figyelsz az órán....
Hányszor gondoljuk azt, akkor szeretem a pasim, férjem, feleségem, ha figyel rám, nem idegeskedik, hoz virágot, megnézi a kedvenc meccsem. Önző, önző, önző.
Az igazi szeretet viszont ezt az önzést is szereti. Úgy, ahogy van. Azt, aki valójában a másik. Az összes szépségével, és gyarlóságával.
Hányszor figyeltük meg milyen egy beszélgetés barátok között, házastársak között. Mekkora a valódi figyelem, s hányszor van egy elrontott ibseni drámához hasonlatos monológok halma, ahol mindenki a sajátját hajtogatja, és nem figyel arra a másik mit mond, mit akar kifejezni, és mit érez valójában.
Így karácsony előtt azt teheted a másikért, hogy amikor beszélsz vele, a szemébe nézel, meghallod amit mond, és nem a saját hitrendszered hálóiban vergődve előítéletekkel tűzdelve figyeled, és ítélkezel, hanem empatikusan átérezve őt, a lényét, az életét figyelemmel beszélgetsz vele, s meglátod csoda fog történni. A Ti csodátok. Meg fogjátok egymást hallani, s fogtok tudni találkozni egymással, így egymásra tudtok csodálkozni mindketten.
Ilyenkor mindenki behúzódik az otthonába, a gondolataiba, a saját életébe, azért hogy feltöltekezzzen, felkészülhessen egy újabb tavaszra, egy új kiáradásra. Ebben a csendességben könnyebb elgondolni kapcsolatainkat, s meglátni hogy működnek szeretet-kapcsolataink.
Ha ezt végiggondolod nem csak felszinesen, hanem valódi mélységében, akkor rájössz, hogy ahol nem működik a kapcsolat szeretettel, sértődött vagy,haragot érzel, ott biztosan a te önzö szereteted működött, aminek igazából semmi, de semmi köze a szeretett személyhez, az ő lényéhez, csakis hozzád, a saját fantáziáidhoz, ahol a kapcsolatban te vagy és te. ahol viszont könnyű szívvel bocsájtasz meg, ott rájössz, hogy ez is, ami miatt haragot érzel, ez is belőle fakadt, s nem az ő cselekedete, vagy múlasztása miatt haragszol, csupán csak a saját elvárásaid miatt, akkor ez elpárolg, mint a kámfor.
Amikor foglalkozol ezekkel a dolgokkal ne csak a felszínt kapirgáld! A mai felgyorsult világunkra ez az egyik legjellemzőbb dolog, hogy csak semmi elmélyülés, semmi bölcsesség. Mindenről egy kicsit tanulunk, mindenbe belekapunk, rengeteg kapcsolatba kezdünk, ha nem tetszik eldobjuk, s kezdünk újat, és még újabbat. Ráunuk hobbikra, emberekre, helyekre, s a végén magunkra. Mindez a megnemismerésből fakad. Abból, hogy nem akarjuk magunkat, a másikat megismerni, s nem merünk figyelni.
Dőlj hára a csendben, s figyeld meg magad. Akkor tudni fogod neked mire van szükséged, hogyan teheted harmónikussá az életed, s ha te így élsz, akkor a karácsonyból nem egy őrült rohanós hisztériás pénzköltés lesz, hanem az odafigyeléstől egyszercsak megérzed a csodát.