Cikkek
A gyávaság fogságában
2008-02-29Önismeret rovat
Megmagyarázom. De kinek? Ezt nem értheted! Mindenkiben csalódtam. De pontosan kiben? Magadban?
Végh Veronika cikke
Jobb a biztos szar, mint a bizonytalan akármi. Nem akarok kockáztatni. Visszamegyek a pasihoz, aki évekig boldogtalanná tett, mert legalább tőle heti szinten az adag lelki pofonomat megkaptam. Vagy, ahogy Ákos fogalmaz, legalább mindennap délután ötkor, mikor apjuk hazatántorog a pár munkaközbeni sör után, biztos a verés, legkésőbb öt óra húszig. Szar, de biztos.
Ennyire értékeled magad? Szakítasz, eltellik pár hét, és aztán visszatáncolsz, mert a férfi, aki magasan kvalifikált, nyílt tekintetű, jó egzisztenciájú, kér egy kis időt? Addig pedig vissza a régi kapcsolatba, ahol legalább lehetett sírni napi kétszer, hogy ez kibírhatatlan, lelki terror, buta, és keveset keres, sosem viszi semmire, lehetetlen alak, de legalább van?
Párkapcsolatban élni összetett folyamat. Kell hozzá két felnőtt ember. Sajnos itt már el is bukott a kapcsolatok hetven százaléka. (Lehet, hogy egy kicsivel több). Ahhoz, hogy rágyere, hol is csöpög valójában a csap, érdemes minden díszletet eltüntetni, minden zavaró tényezőt kizárni, és leginkább a másikat különválasztani magadtól.
Nézd meg magad. Mit látsz? Elégedett vagy? Amikor belenézel a tükörbe, akkor egy olyan valakit látsz, aki örömet okoz neked? Úgy nézel ki ahogy szeretnél?
Ha igen, akkor egy szintel feljebb léphetünk a vizsgálódásban, ha nem, akkor így ahogy vagy szerethető vagy a magad számára. Ugyanis, ha azt mondod, nem vagy szerethető, akkor hogy is élhetnél boldog párkapcsolatban? Hiszen Te azt gondolod magadról, hogy nem vagy szerethető, Te sem szereted így magad, akkor lehetetlen elvárás, hogy valaki más szeressen. Igazából nem is fog. Te azt sugárzod, hogy nem vagy szerethető. Be fogod hát vonzani azt az embert, aki szintén kevéssé szereti magát, így ketten élhettek a nagy önutálatban.
Ha nem vagy elégedett, de igazából azt mondod magadnak, igen, szerethető vagyok, bár törekszem rá, hogy javítsak magamon, és ezért megteszek mindent, akkor egy nagyon jó úton vagy, és Neked lehet boldog kapcsolatod.
Természetesen, ha évtizedek óta éppen fogyókúrázol, ám sosem sikerül, akkor komolyan el kell gondolkoznod, hogy milyen viszonyban állsz Sziszifusszal.
Mert lássuk be, lefogyni öt-tíz kilót, az legrosszabb esetben is sikerül három, négy hónap alatt. Arról már nem is beszélnék, hogy mennyire élsz veszélyesen, mert, ha nem figyeled hány kávét iszol egy nap, mennyi zsíros ételt tömsz magadba, mennyi alkohol gurul le a torkodon, hány szál cigi, amit elszívsz heti szinten, akkor az nem csak külsőleg fog látszani, hanem súlyos évekkel rövidíted meg az életed.
És az, hogy mennyire rövid, az még nem minden. Mert reggelente fájós háttal, nyakkal kelni, köhögve a sok bagótól, az már sokakkal a huszonévek végére egy elért eredmény. Ez már valami!
Ezek fényében, Te mennyire szereted magad? A leggyakoribb ellentámadás a milyen drága egészségesen élni! És kérdem én, milyen drága egészségtelenül? Lesz egy cikk, mi erről fog szólni, igazából mennyibe kerül az egészség megőrzése, és fenntartása, s mennyi a tűzoltás!
Mert a fehér kenyér 200 Ft, míg a tönköly kétszázötven, értem, ez különbség. Viszont az egyiknél már negyven éveskorodra mutatkozni fog a különbség.
És itt már jön is a következő szint! Hogy miért is nem keresel annyit, amennyit Te elégnek tartasz? Miért kell siránkozni egy rosszul fizető munkahelyen évekig, kínozva ezzel a kollegákat, a családot, és legfőképpen önmagad. Hogyhogy nem engeded meg magadnak a lehetőséget, hogy kibontakoztasd magad? A szellem szárnyalása, a hivatás megtalálása a legfontosabb dolog.
A jógában van egy elv, miszerint az életben négy cél van, amit meg kell valósítani, szép sorjában:
1. életfeladat - dharma - megtalálása, és kibontakoztatása,
2. gazdagság - artha - megvalósítása, értsd ez alatt a fizikai és a lelki gazdagságot egyaránt (erről korunkban szívesen megfeletkeznek az emberek)
3. élet élvezetei - káma - tán ez a legkellemesebb, gondolj csak a káma szútrára
4. Ha mindezt megvalósítottad, nagyon kevesen vannak ilyenek (Krisztus, Buddha, Mani) jöhet az utolsó lépcsőfok, a megszabadulás - móksa - végcél, amikor le tudsz ezekről a dolgokról mondani.
Nagyon fontos szabály, hogy csak arról lehet lemondani, ami a Tied.
Belenéztél már a tükörbe, felmérted egészségi állapotodat, megfigyelted mennyire szereted magad, és számot vetettél arról, mennyire valósítottad meg önmagad a munkában, s ez vajon a hivatásod-e, elégedett vagy-e anyagi síkon a sikereiddel, vagyis annyit keresel-e, amennyi a szükségleted.
Ugyanis ez mindenkinél annyira egyéni! Ennek fokmérője, mint mindennek, csak Te lehetsz, és határt csak a vágyaid szabnak.
Most nézd meg a lelki gazdagságod, mennyire műveled magad, s mennyi örömöt engedsz az életben.
Ha ezt felmérted, akkor lehet tovább lépni, és megnézni a párod, és a Ti kapcsolatotokat. De csakis akkor!
Hány olyan történet van, mikor az egyik fél gyerek módjára passzívan létezget, s elvárná a másiktól, hogy mindet, amit ő akar kínálja ezüsttálcán. Ha pedig megvan, akkor egy bottal belepiszkál, és fumigálja. Mert milyen jogon bántod a másikat magad mellett? A szeretet jogán? Azt sajnos nem így hívják.
Amikor valaki szánt szándékkal rosszul választ, rossz kötésel láncolja sziklához magát, hogy a dögkeselyűk lakmározzanak a húsából, s ő mártír lehessen egész életében, akkor egy biztos. Teli van gyűlölettel önmaga iránt. Mert csak az akar rosszat magának, aki képtelen megbocsájtani. Segíteni itt nem lehet.
Egy esély van. A hatalmas sötétségben, mi ráborult lelkére, bevillan egy fénysugár, és ráébred, hogy szarban van! Akkor fel lehet emelni a telefont, és lehet jönni tanácsadásra, értekezésre, de csakis akkor, ha kész vagy arra, hogy szembenézz a helyzeteddel, ahová magadat sodortad, és magaddal, és a mögöttes tartalmakkal, melyek szépen és logikusan irányítják kicsiny életedet.
Te szoktad magad bántani? És büntetni? Amikor hibázol? Mit érzel ilyenkor? Úgy gondolod kevés a hibád következménye, vagyis, hogy ki kell javítanod, rendbe kell hozod, kell az a lapát, amikor rágódsz miatta, és nem zárod le, hanem tépkeded a sebeid? Akkor mos érdemes elgondolkodnod, miért ez a nagy ön el nem fogadás!
Mert szívszorító, mikor valaki azt mondja, őt senki sem szereti. És tragikus, mikor egy hároméves kisgyerek úgy érzi, vele senki sem foglalkozik, csinál hát magának egy csontritkulást, aminek a vége majdnem egy tolószék.
Amíg azt gondoljuk, ennyit érdemünk, adott esetben egy olyan párt, ki se nem okos, se nem szép, se nem szeretnivaló, legalábbis a mi mércénkkel mérve, de legalább biztos, akkor mi ennyire értékeljük magunkat.
Nekem ez is jó. Sőt még túl jó is. Akkor viszont kérem, tessék boldognak lenni, ezzel a szarral, amit választottunk. Ja, hogy nem megy? Akkor lehet csomagolni, még a legnagyobb lakásból is ki lehet pakolni egy nap alatt!
Azt éled olyan, amilyet csinálsz magadnak. És azt csinálod, ahogyan értékeled magad. Ha nekem jó a hátsó sor is, akkor az életed leéled a leghátsó sorban, távol a színpadtól, alig látva és hallva a történéseket.
Ha visszamész ahhoz, akivel már eleve nem volt jó, akkor Te szándékosan rosszat akarsz magadnak, és ettől senki sem fog megfoszatani, sok boldogtalanságot kell csak hogy kívánjunk mindehhez.
Ui. : A zárt cikkek között is biztos találsz Neked megfelelőt, Számodra hasznosat. Ha szeretnél hozzáférni, iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre!
Hozzászólások
Govinda [2008-08-03 09:19:14]
A törött cserép
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűsége után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Hócipő one [2008-03-04 13:40:32]
Szia Vera, Ákos! Igen jó a jelmezes képetek, Verának a piros haj egész jól áll, vörösben el tudnám képzelni,illik a szeméhez.
Ákos [2008-03-03 21:10:24]
Folytatás. Igazából most értettem meg a kérdést. Hiszen teljesen idegen a kultúránkból a lemondás, az elengedés. Mintákat inkább a "szerezz minél többet"-ből látunk... A lemondás ellentéte a ragaszkodás. A ragaszkodás félelmet és görcsöt szül, hogy mikor veszítjük el, lopják el, romlik el stb. A félelem pedig erőszakot okoz, hát ezért a lemondás.
Ákos [2008-03-03 21:03:17]
Kedves D.Rita!
24 évesen még nem kell a megszabadulással foglalkoznod, elég az élet utolsó szakaszában. :) Csak arról lehet lemondani, amit megszerzel, megvalósítasz. A halál úgyis elveszi a tárgyakat, mennyivel jobb úgy távozni, hogy már nem kötődünk az anyagi síkhoz. A lemondás vezet a szabadsághoz, melynek megtanulása egyik legfontosabb az életben. Persze attól még lehet a birtokodban vagyon, csak ne az irányítson Téged, hanem fordítva. Mivel ez egy nagyon magas szintje már a létnek, már az első három elérése is szép teljesítmény. Ha csak az elsőt nézzük meg, szerinted hány ember csinálja azt, amit szeret és amire született? A lakosság legnagyobb része már itt elvérzik, csoda, hogy kevés boldog embert látni az utcán?
T. [2008-03-03 09:51:08]
Sajnos vannak akik túlságosan is szeretik magukat, ezek az egoisták, én ilyenekkel vagyok körülvéve,elég velük,én már nem lehetek csakmagammal foglalkozom típus, akkor ki törődik másokkal.A férjem egoista, magával folalkozik álló nap, a lányom szintén, bár csak 12 éves, az apám egy önző típus soha nem segített semmiben,szegény Anyu áll a körben és szívét lelkét adja,én is igyekszem rendbentartani a családomat.
D.Rita Budap. [2008-03-03 09:18:35]
Sziaaztok Veronika, Ákos! Figyelmesen olvasom a cikkeidet Veronika, ebben is sok megfogadnivalót találtam. Már máskor is írtam Neked.Most egy kis kavarodás van bennem.24 éves egyetemista vagyok, bölcsész, a jógában nem túl járatos.Leírod a jóga szerint az élet 4 célját, ez o.k.1.életfeladat,2...stb és a4.cél mindezekről lemondani?,akkor minek megvalósítani, ezt nem értem.Ha küzdünk, teljesítünk, létrehozunk..utána ezekről lemondunk?
Aliz [2008-03-03 09:07:06]
Szia Vera! Jól összeszedted a cikkedben a boldogtalanság okait, mindenki válogathat kedve szerint. Valamelyiket a sok közül mindannyian átéltük vagy benne vagyunk.Ritka az olyan nő vagy férfi aki soha nem követett el hibát,és a döntése mindig jó lett volna.
Ego [2008-02-29 13:09:32]
Rájöttem, hogy nem szeretem magam. Kis koromban lány létemre rövid hajam volt, sosem járhattam szoknyába. Az évek során folytattam a büntetésem. Erre nemrég jöttem rá. A kérdés csak az, hogyan tovább. Tudom mit teszek, csak azt nem, hogyan változtassak!
Ilona [2008-02-29 12:47:52]
Én öt éve jöttem rá, hogy mennyi szart csináltam magamnak. Hozzá mentem valakihez, akivel semmi közös nem volt bennünk, nem hogy vonzónak, inkább visszataszítónak láttam. De akkor úgy gondoltam, jobb, mint a bizonytalan semmi, volt jó egzisztenciája, amit idővel elvesztett, maradt a büdös szájú, kopaszodó, lecsúszott, értelmiségi alkesz, aki hetente egyszer hétvégén rám akart mászni, és azt az elviselhetetlen öt percet hívta szerelemnek. Én pedig évekig sorvadoztam, hazudtam magamnak, mígnem egy kávézóban találtam magam, ahol kilencvenért felszolgáltam, mert nem volt elég a pénz, piára. Elmentem egy családfelállításra, ahol kiderült, hogy a fejembe semmi sincs a helyén, és hülyén éltem harminc évig. Után elválta, kerestem egy végzettségemnek való állást, ahol szépen lépegettem felfelé. párkapcsolat egy éve jött, mikor túl voltam húsz kineziológiai oldáson, két pszichológuson, és egy rakat különféle masszázson. Azóta szerelemben élek, nem kötöttem rossz kompromisszumokat, és tudom szeretni, azt aki visszanéz a tükörből.