Cikkek
Amor fati
2008-02-23Életmód rovat
A Sors szeretete
Végh Veronika cikke
Ki vagy mi határozza meg az életteredet amin belül szabadon mozoghatsz? Mekkora az élettered? Mennyire szárnyal a fantáziád?
M. Tamás szerint az emberek nagy része nem tudja elképzelni, hogy egy év múlva lesz egy helikoptere, amit saját kezüleg fog vezetni.
El tudod képzelni? Ha igen egy lépéssel előrébb vagy a megvalósítás útján. Ha képed sincsen róla, akkor az életedbe bizonyára nem fog megvalósulni.
Amikor úgy érzed a határaid szorítanak, szűkösek, és gátolnak, akkor ülj le egy percre, és gondolkodj el, ki szabja a határaidat. Mindenki saját magának. A te életedben te vagy döntési helyzetben, és te rendezed saját életed filmjét.
Sokan azzal védekeznek, a sors determinál, ezért nincsen szabd akarat, hisz amilyen körülmények közé születünk, amilyen adottságokat kapunk, azt nehéz megváltoztatni. Nem is kell!
Meg kell lelni a pozitív tulajdonságokat, fel kell fezedni a tehetséget. Minden ember egy kincs, és mindenkinek van valamihez tehetsége, amitől több a másiknál. A korlátokat érdemes kitolni. Dolgozni kell vele, és nem feszegetni kell őket, hanem elfogadni, és szépen lassan lépésről-lépésre csúsztatni.
Önelfogadás. A sorsunk szeretete. Önmagunk szeretete. Aki képtelen erre, az párkapcsolatra is képtelen lesz, hisz hogy is szerethetné a másikat, ha önmagát sem szereti. Hogyan tudna adni magából, feltárni belső mélységeit, mikor képtelen átölelni magát, és örömmel azt mondani érték, hogy létezem, mert minden létező értékes, pusztán attól a ténytől, hogy létezik.
Az élet tisztelete, és szeretete. Nélkülözhetetlen a boldog kiegyensúlyozott élethez. Az, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk, mindig rejtett fátyol alatti dolog, mely csak sejlik. (És itt most nem a fodrásztól jövök, Tescóba megyek-re gondoltam). Kisgyeremek korban, még hatalmas szeretettel, és önelfogadással él a pici ember, aztán ahogy sorsa alakul, növekszik, végül felnőtt lesz,megkeseredik, elhomályosul benne ez az érzés, végül meggyűlöli a sorsát, ami egy örök lelki éhséghez vezet. Sajnos ezt nem lehet pótolni semmiféle materiális dologgal.
Hiába a Bécsi kapunyi otthonajtó, a nagy autó, a drága luxusnyaralás. Ha nincsen elfogadás, örök harc dúl belül. A tökéletes szabadságérzet az által tud kialakulni, ha az ember elfogadja sorsát. Alakítani is ekkor tud rajta.
Túllépni csak azon tudsz, amit elfogadsz. Ez nem a passzív beletörődés, ez az elfogadás, és elengedés, majd cselekvés hármassága.
Minden cselekedetednek lesz következménye. Mindegyiknek. A jónak, és a rossznak is. Sorsot szül, amit aztán meg fogsz élni. A rövidlátó ember azt hiszi, ha rosszattesz, és nem jön azonnal a büntetés, nem villámlik az égbolt, és nem csap le tüzes ostor, akkor megúszta. Sajnos nem. Ez nem ilyen teátrális dolog. legfőbb feladatunk a szabadság kibontakoztatása. A saját életünk megvalósítása. Lépésről-lépésre.
Minden olyan dolgod, mivel ártasz másoknak le kell dolgoznod. Ha eldobsz egy szemetet, akkor azt előbb-utóbb fel kell szedned.
Szabó Magda, ki nem csak egy zseniális írónő volt, kire méltán lehetünk büszkék, hanem fantasztikusan nagy tudással rendelkezett, írta a Tündérlala című meséjében, hogy bizony Áterpáternak, a nagy hatalomra törő gonosz varázslónak vissza kellett ülnie a tündérek iskolapadjába, mert nem tanulta jól meg a leckét.
Törekednünk kell rá, hogy csak egyszer járjuk ki egy osztályt, és a lehető legtöbbet tanuljunk egy-egy történésből. Legyen az akár jó, akkár rossz.
Minden nap ahogy élsz, az befolyásolja a jövődet, és csak olyan dolgok történnek meg veled, amit most alapozol meg.
A mai világban a vezetők, hájas politikusdisznócskák magas vérnyomással, és butuska tanerők próbálják megalapozni, egy tehetséges ország jövőjét, amit keletnek neveznek, holott, mi vagyunk Európa szívében.
Érdemes vállalni a felelősséget az életünkért, szerepeinket telejes szívvel átélni, és megengedni, hogy közben jól érezzük magunkat. Szeretni egy férfinak magában a férfit, a szerelmest, az apát, adott esetben a nagyapát, a hivatását, és a kollegát, a barátot. A nőnek ugyanígy. Ha csak anya akarsz lenni, és szerető, kéjnő, és feleség nem, akkor sajnos anya sem tudsz lenni, csak egy félember. Hiszen ahhoz, hogy anya légy, elsősorban nőnek kell lenni. ugyanígy, ha tökös nő akarsz lenni, és az anyaszereped húzod, halasztod, nem leszel teljesen nő.
Természetesen nem ez a legkönnyebb feladat életünkbe, ahogyan egyensúlyozunk, de pont ezt nem kell. menni szépen, nyugodtan, és szeretettel az úton, mit mi választottunk magunknak. Tudatosan élni az itt, és mostban.
Mennyire vagy elégedett magaddal? Az életeddel, és azzal amit eddig írtál a sorskönyvedbe? Mennyire tartod magad értékesnek, és egyedinek? Szereted magad? Örömmel ébredsz reggelente?
Érdemes néha ezen is gondolkodni, nem csak a bevásárlólistán, különben, gondolatok nélkül, és a tudatosság hiányában kevéssé különbözünk majd kedvenc háziállatunktól. Kivéve, hogy ő minden pillanatban hiteles a maga számára.
Sosem kérdőjelezi meg, hogy nagyon kutya-e. Mindig az. Mi viszont hányszor kérdőjelezzük meg szerepeink hitelességét? Sodródni a letört faág szokott a folyóvízben, de ne egy ember az élet tengerében. hiszen az fájdalmas, ahogy az örvény lehúz, és nekicsap a partmenti köveknek.
Mai korunkban csak azt hisszük el amit látunk, amit tapasztalunk. Az ember nem több puszta kémiai folyamatok összeségénél, agyi ingerületek milliárdjainál, ami ha elromlik, sok fehér bigyóval egy perc alatt korrigálható. Ezértez a sok szenvedés, és elégedetlenség. Mert ha elhanyagolod a lelked, egy idő után dübörögni fog benned.
Aki pedig szeretne elindulni azon az úton, mi önmagunkhoz velet, nagyon nehéz helyzetben van, hisz annyi a lehetőség, és oly kevés az igazi érték. Természetesen mindenki azt fogja bevonzzani, amennyire tartja magát. Igaz ez mindenféle emberi kapcsolatra, legyen az szerelem, vagy barátság, tanító, vagy mester. Önelfogadás nélkül viszont mindez nagyon nagyon nehéz. Minden lépésnek ólomsúlya lesz, és minden jó dolgot megvétózunk, vagy csírájában fojtunk el.
Boldog csak az lehet, ki békét kötött magával, elfogadta a sorsát, és szeretettel van tele.
Ui. : A zárt cikkek között is biztos találsz Neked megfelelőt, Számodra hasznosat. Ha szeretnél hozzáférni, iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre!
Hozzászólások
Govinda [2008-08-03 09:25:23]
Virág vagy mag?
Ahhoz, hogy szerethess tele kell lenned szeretettel csordulásig.
Két mag nem találkozhat, ők be vannak zárkozva.
Két virág már találkozhat, kapcsolatot teremthet, mert ők nyitottak illatozhatnak egymásnak, táncolhatnak ugyanabban a napfényben, ugyanabban a szellőben...
Ugyanez a helyzet az emberrel is.
Az ember megszületik egy magnak, aztán vagy virág lesz belőle vagy nem...
Ancsi [2008-02-25 15:47:24]
Jó ez a kép az Ákosról, ezt utánacsinálni próbálja meg valaki. Bravúros!
Zsanette [2008-02-24 23:21:54]
Pontosan így gondolkodom erről az egészről én is. Te leírtad azt, amit én már nem akartam.
Üdv! Zs.
Veronika-Imolának [2008-02-24 15:59:34]
Kedves Imola!
Ha valóban az a férfi a nagy szerelem, akkor miért nem vállaltad annak idején? A hibákból tanulni kell, és sosem késő! A férjed mennyire boldog a házasságotokban? És a gyerekek, szomorú szülők mellett? És a férfi, akit régen szerettél? Az ő házassága milyen? Lehet, hogy négy boldogtalan felnőtt vegetál, és három gyerek, kiknek szomorú szülei vannak? Elképzelhető, hogy érdemes lenne ezzel a férfival találkozni, és tiszta vizet önteni a poharaitokba? Elmondani mit is érzel, és megkérdezni, ő hogy is van veled kapcsolatban? Hidd el, nincs olyan, hogy késő! Amíg mindketten éltek egészségben, addig bármikor változtathattok az életetken, mert a gyerekek nem attól nőnek fel boldog gyermekkorban, hogy a szüleik ha jó, ha nem mindent feláldozva együtt maradnak, hanem, ha boldog, önmegvalósító, szeretetteljes légkörben nevelkednek. Ha úgy döntesz, hogy beteljesíted a szerelmed, attól az ő életük nem fog összeomlani, hanem hosszú távon kiegyensúlyozottak lesznek. Bár általában a külvilág szeret lehúzni, és nem szeretik az önmegvalósítást, ragaszkodnak a konvenciókhoz, viszont neked kell leélned egy életet, ami korodat tekintve minimum még 40 év, így nem mindegy kivel, és hogyan töltöd el, ezt a nem kevés időt! Szurkolok neked!
Veronika-Zsanettének [2008-02-24 10:31:07]
Kedves Zsanette!
Pontosan erről írtam, hogy a sorsunk elfogadása, és szeretete. Te elfogadtad azt, amit az élet hozott, nem lázadsz ellene, nem gyötröd magad miatta. Választásod viszont még ezen felül is van. Dönthetsz úgy, hogy nem lesz sosem gyereked, és férjhez mész, egy olyan valakihez, aki úgy képzeli el az életét, hogy a feleségével él nagy szerelemben, és ebbe nem fér bele sok gyerek. Ha pedig később mégis vágysz gyermekre, akkor választhatsz olyan társat, akinek már van, elvált, így te, mint nevelőanyuka kapsz egy "kész" gyermeket. Esetleg fogadhattok örökbe, annyi szülő van, ki nem vállalja gyermekét, az árvaházak tele vannak kicsi szülőre vágyó gyerekekkel.
Rengeteg variáció van, és bárhogy is döntesz, a legfontosabb, hogy számodra a legmegfelelőbbet válasszad.A sorsot úgy tudjuk a legjobban alakítani, ha elfogadjuk az itt és most-ot. Neked ez sikerült,(kevés ilyen ember van)így biztosan egy boldog jövőt alapozol meg.
R. Imola [2008-02-24 08:13:02]
Szia Vera!Jókat írsz, nem is tudom néha honnan veszed a sok erőt, energiát.Arra reagálnék, ami egyik gondolatod a cikkedben, hogy minden tettnek van következménye, mindenért felelni kell egyszer, valahol. Én is követtem el hibákat párkapcsolati téren, amit a mai napig sem tudtam kiheverni, elfelejteni. A férjem előtt volt egy igazi kapcsolatom, de nem vállaltam fel, elfutottam,s most 37 évesen élek egy langyos, semilyen kapcsolatban, két gyerekkel, és soha nem tudom kijavítani az elmulasztott szerelmet,már ő is nős egy kisgyerekkel.
Zsanette [2008-02-23 20:39:34]
Nem lehet gyerekem, nem szülhetek! Ettől még nem érzem magam fél embernek.Sőt!Nőként edzőként dolgozom,sokszor kell keménynek és szigorúnak lennem.De ezen felül megmaradok nőnek, minden formában.Sorsomat elfogadtam, nincs más.A múltat el kellett engedni és ezen az úton továbbmenni.Ha elfogadod őnmagad, fel sem tűnik, hogy te más vagy mint az átlagos nők, kik egyszer majd anyák... lesznek.Számomra ez elképzelhetetlen, nekem más a normális.Lehetnék depressziós,nyomaszthatna a dolog.Ha jól állok az élethez,vannak céljaim,kihívások boldog vagyok benne,hidd el.Ha úgy határoznék depressziós akarok lenni és magamba forduló az is lehetnék.2 választásom van,én választok is minden nap!
Klári [2008-02-23 17:51:26]
Akkor tehát én határozom meg az életem alakulását? teljes mértékben rajtam múlik milyen lesz az életem, és kivel élem? Ez nagyon súlyos kijelenteés tekintve, hogy a balhét is nekem kell elvinnem. Ijesztő nagyon, és egyben mámorító, hogy minden rajtam múlik. Sajnos ezt a legtöbbenm nem hiszik el. Én is csak mostszokom a gondolatot! Barátkozunk. A sorsom, és én!