Cikkek
Félelem 1. - a könnyebbik út
2007-12-19Önismeret rovat
Hölgytársaságban ülve, így karácsony előtt, országunk legszebb színházának büféjében, sok mindent megtud az ember a barátaitól. Többek között arról, melyik a könnyebbik út.
Végh Veronika cikke
Mindig azt hittem, a könnyebbik út az, amiben az ember jól érzi magát, amitől boldog lesz, s ami nem okoz rossz érzéseket. Tegnap megtudtam, egyedül vagyok ezekkel a gondolatokkal.
Amikor az ember egyetemista, és eljön a rettegett vizsgaidőszak, a cselekvés ideje, akkor azt hisszük, könnyebb nem tanulni, halogatni, mert ma nincs kedvem előszedni a könyveket, belekukkantani a jegyzetekbe, biflázni a tanár úr szavait.
Könnyebb beülni a moziba, olvasni egy jó könyvet, találkozni a sorstársakkal, kiknek szintén nem fűlik hozzá éppen... Ezért aztán egész nap valami mardosó mellékíz van a szánkban, kis gyomorösszerándulások kísérnek minket, s este dühödten konstatáljuk, megint eltelt egy nap, s holnaptól nem napi 3 tételt kellene tanulni, hanem négyet, hogy mindennel készen legyünk vizsgáig. Rossz érzésekkel alszunk el, s fogadkozunk, másnap reggel kezdjük a tanulást.
Abban az esetben viszont, ha erőt veszünk lustaságunkon, és nekifekszünk, nekiülünk a tananyagnak, s rászánunk egy-két órát, az egész napunk szép lesz, s aztán örömmel találkozhatunk barátokkal, olvashatunk lazításképpen. Nincsenek rossz érzések bennünk, örömet ad, hogy megcsináltuk a mai feladatokat is.
Az egész pedig nem tartott tovább, mint pár másodperc, amíg kinyitottuk a könyvet, s beláttuk, így teszünk jót magunknak, sikerül a vizsga, gazdagabbak leszünk ismeretanyaghalmazzal,amit ha sikerül megértenünk, akkor tudássá épül bennünk, és ezzel okozunk boldogságot magunknak, és sikert.
Ez esetben tehát a könnyebbik út, ha megerőltetjük magunkat, legyőzzük a bennünk terpeszkedő lustaságot, és elkezdünk tenni a célunk eléréséért.
A fent említett barátok szerint a könnyebbik út az, ahol nem kell energiát befektetni, ahol nem kell megdolgozni a sikerért. Erről mindig a fogyasztógépek jutnak eszembe, amikbe befekszel, és mire kijössz belőle, két számmal kisebb lett a konfekcióméreted. Nem kell semmit változtatni, nem kell tornázni, csak egy toronynyi pénzt kifizetve feküdni. Ha ez még eredményre vezetne is, akkor is sajnos ott van a könnyen szerzett siker buboréka, ami miatt nem értékeljük annyira az elért eredményt, így végül megint a gépben fekve végezzük.
A nők mind mazochisták. Szeretnek szenvedni, s mindig a számukra legnehezebb kapcsolatban szenvednek, mondván, ők csak ezt a széltolót szeretik. Bezzeg, az az unalmas kedves fiú, aki a tenyerén hordozná, az nem kell, mert nincsen szerelem. E szerint a barátnői elmélet szerint a szerelem együtt jár nagyfokú szenvedéssel, gyomorgörccsel, sok-sok álmatlan éjszakával. Ez hát a szerelem. Sok-sok szenvedés, pár kellemes óráért cserébe.
Meglepődtem, hogy sokan ezt gondolják. Ezt hívják szerelemnek. A félreértést, a kommunikációhiányt, a bezárkózást, az ismeretlenben való vergődést. Aztán rájöttem a megoldásra.
Sokak szerint az a könnyű út, mikor nem kell semmilyen energiát befektetni, fejleszteni magunkat, és megdolgozni az elérni kívánt célokért. A tétlenség a könnyű. Nehéz viszont ez esetben az, amiért meg kell dolgozni, szembe kell nézni a saját hibáinkkal, félelmeinkkel, hogy megdolgozzunk magunkat, és aztán learatva munkánk gyümölcsét örüljünk az elért eredményeknek.
A beszélgetés végére, egy nagyon kedves, és éles logikával rendelkező barátnőm ezt mondta:
„Gyávák vagyunk mindannyian. Annyira félünk szembenézni magunkkal, és az ezzel járó fájdalommal, hogy inkább élünk kényelmesen és boldogtalanul. A tévedhetetlenség dacával arcunkon, istennek képzeljük magunkat, és még csak meg sem kérdőjelezzük döntéseink helyességét. Inkább torzulunk hozzá. Persze ezzel poklot csinálunk életünkből, és maradunk benne.”
Mert meddig tartana bátran elismerni, tévedtünk, nem a helyes úton vagyunk, és mindezt korrigálni, és mennyi ideig tart a rosszban élni, minden nap? Életünk végéig. Ha csak nem vagyunk olyan erővel megáldva, hogy merjünk lépni előre.
Akkor tehát, ha rájöttünk, az, akivel megosztjuk életünket, mégsem a legjobb számunkra, mert nem ismertük meg valójában, mi változtunk útközben, és ő maradt olyan, mint volt, így fényévekre kerültünk egymástól, akkor érdemes ezt beismerni, s ehhez képest cselekedni!
Mert tenni, mindig könnyebb, mint végigélni egy rossz választásunk útját egy életen át.
Ui. : A zárt cikkek között is biztos találsz Neked megfelelőt. Ha szeretnél hozzáférni, iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre!
Hozzászólások
Govinda [2008-08-03 09:21:41]
A szamár és a kút
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémísztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!
Defi [2007-12-21 15:55:55]
Az, hogy melyik a könnyebbik út attól függ,hogy érzed magad!!!!!!
Ez határozza meg. Ha szarul vagy egy kapcsolatban, nyomaszt, többet görbül lefelé a szád mint felfelé, többet sírsz, mint nevetsz,akkor azt nem nevezném jónak. Ha jó érzéssel kelsz reggel, szeretettel gondolsz a párodra, akkor a könnyebbik úton vagy. szeretni könnyű. Boldogtalanságba élni ennél nehezebb. Jól kell választani, nem csak akkor, mikor fagyit veszel, hogy milyen gombócot kérsz a tölcséredbe, hanem akkor is mikor egy életre választol társat!
Anna [2007-12-21 08:57:22]
Kedves Veronika, Ákos! Közeledik a karácsony, s ebből az alkalomból kívánok Boldog Karácsonyt, s minél több jó cikket írjatok nekünk, álmaitok, vágyaitok teljesüljenek, legyetek boldogok !
Robi [2007-12-21 08:39:38]
Melyik a könnyebbik út?----mindenkinek más. Van akinek a sok változás, változtatás okoz komfortérzést, van akinek az állandóság. Magunk döntünk róla, hol jól hol rosszul. Lehet könnyebbik út egy rossz kapcsolat továbbvitele, s esetleg remélni, hogy megjavul,de lehet az ellenkezője is.
Tévedés [2007-12-19 22:57:18]
Igen ám! De mikor derül ki, hogy tévedtem? Lehet, hogy megoldható lenne, csak nem találom a megoldást, és esetleg összetévesztem a reménytelennel. honnan tudhatom, hogy megjavítható a kapcsolat???????????
Ottó [2007-12-19 13:26:57]
Jó a cikk, érdekes, boldog karácsonyt Vera!
Virág [2007-12-19 13:25:11]
Szia Vera! Érdekes eszmefuttatást olvastam tőled, én nem vonnám le ezt a következtetést a barátnőiddel való beszélgetésből.Inkább: óvatosak, konzervatívabbak, megalkuvóbbak, két lábbal a földön járnak.Tudom igazad van, ami elromlott annak annyi,de a mai fiatalok, velük én is /25vagyok/ , korunkat meghazudtolóan megfontoltak, és kicsit maradiak vagyunk, szeretjük a biztos közepest, mint a bizonytalan négyest.
Helga [2007-12-19 13:15:06]
Nekem az a bajom , hogy sajnálom a hapsimat otthagyni,mert arra gondolok nekem milyen rosszul esne, ha otthagyna, s végül sajnálatból vagyok vele. Szerintetek normális dolog ?
Kicsi [2007-12-19 11:58:12]
Bátran félek!A csalódástól, a visszautasítástól, az el nem fogadástól, a hazugságtól, a becsapástól. kicsit mindig bennem van, néha pedig elemi erővel tör felszínre. Lehetne ezen változtatni?
Barbi [2007-12-19 11:11:53]
Bátran elismerem tévedtem, le kellene fogynom kb.10kilót,a cigit elhagyni, a néha elfogyasztott italról lemondani, és a nem hozzámillő férfitől megválni.Sok negatív dolog vesz körül, ha változtatok minden megváltozik körülöttem, tudom ezt kellene tennem, de rohadt nehéz.
Rita [2007-12-19 11:04:43]
Tetszik a cikked, de én mint családos, két kisfiú anyja azt mondom : mi lesz így a családokkal, mi lesz a gyerekekkel, ha a nő csak azt nézi neki mi a jó,széthullanak a családok, a gyerekek "vasárnapiak" lesznek , és akkor mi nők boldogabbak leszünk? A gyerek nagy összetartóerő, ezért elnézem a férjem hibáit, ő is az enyémeket.
Viki [2007-12-19 10:59:38]
Igazad van Vera, de ha állandóan változtatnánk, amikor érezzük párunk már nem az igazi, akkor fél évente kellene új hapsit keresni, én is a gyávábbak közé tartozom, sokat csalódtam, most egyedül élek és jól érzem magam, inkább így, mint a megunt pasim lógó orrát nézegetni. A világ különben gyönyörű pasik nélkül is, ezer csodát lehet felfedezni.
Ani [2007-12-19 10:29:12]
Elméletben igazad van! Gyakorlatilag ez a legnehezebb dolog!Belátni, hogy tévedtem!Nekem még nem sikerült!