Cikkek

Ádvent

2007-12-10

Minden évben nagy várakozás előzi meg ezeket a heteket. Amikor egymás után gyújtjuk meg a gyertyán a koszorút, míg végül mind a négy láng bevilágítja a szobát.

Végh Veronika cikke 

A legtöbb családban november utolsó hetében az asztal közepére kerül az ádventi koszorú. A legtöbben maguk készítik. Fenyőágat vesznek a virágboltban, szalmakoszorút a Kreatívban, illatos, színes gyertyákat válogatnak, és izgatottan készítik, hogy szebb legyen mint tavaly.

Sötétedés után a család körbeállja az asztalt, és a családfő gyújtja meg a gyertyát. Ezekben a pillanatokban béke van, és szeretet. Sajnos a többiben nincsen. Munka után rohanás a boltokba, nézegetni, válogatni, ki mit kapjon. Aki leleményes, a neten keresgél, mindent meg lehet már vásárolni onnan. Nincsen tülekedés, sem sorbanállás, bármeddig lehet böngészni, és kiválasztani a látszólag legmegfelelőbbet.

Egy ismerősöm szerint jövőre a 100 Ft-os gagyi fehérkenyér ára kétszázötven lesz. Szépen csendben, alattomban. S akkor majd lehet a népnek hitelt felvenni, hogy tudja fizetni a kenyerét. A karácsony fehéréségét mindig mintha beárnyékolná az év eleji meglepetések sötétsége, mely árnyékot vet, s minél közelebbi ez az árnyék a fényünkhöz, annál nagyobbra nő, s annál ijesztőbb.

Félelmetes nézni, ahogyan a kereskedők egyre jobban licitálnak egymásra, hogy vegyünk és vegyünk. Szeretet helyett ajándék, figyelem helyett ajándék, simogatás helyett ajándék. Nincs időd a gyerekeddel lenni egész évben, mert hajtod a pénzt, fizeted az egyre dráguló életet?

Sebaj, lehet neki méregdrága mobilt venni karácsonyra, vagy szuper nintendót, akkor legalább annyira játékfüggő lesz, hogy nem figyel majd a szeretethiányra. De hogy is tudnék szeretetet adni, ha magamat sem szeretem? Elégedetlen vagyok magammal, a helyzetemmel, és a teljesítményemmel? Hogyan lehet kilépni ebből az ördögi mókuskerékből? Amikor minden romlik körülöttem: a párkapcsolat, a rokoni kapcsolatok, a barátokkal fenntartott kapcsolat.
Apró lépésekben. Mindenkinek másképpen.

Az első lépést magunk felé kell megtenni. Ezek a hetek pedig a legalkalmasabbak erre. Amikor már délután négykor sötétség borul a városra, minden elcsendesedik, te se bömböltesd a tévét, és a rádiót. Ne nyomd el belső hangodat. Érdemes azon elgondolkodni, mi is az önismeret, s szükséges-e mindehhez emberismeret, világismeret, istenismeret.

Ebben a négy adventi hétben lehet mélyre menni, magunkban, hogy jobbá tegyük saját életünket. A négy héthez tartozik négy női, és négy férfi erény. Érdemes elgondolkodni, mit is jelentenek ezek, nekünk, és mit jelentenek ennek a kornak, melyben élünk.

Ádvent első hete férfi erénye az igazságosság, női erénye az elnéző lelkület, megbocsájtás.

Ádvent második hete férfi erénye a mértékletesség, női erénye a kreativitás, alkotás.

Ádvent harmadik hete férfi erénye a bátorság, női erénye a szelídség.

Ádvent negyedik hete férfi erénye a bölcsesség, női erénye a szívben megélt tudás.

Ádvent hetei különösen alkalmasak a fenti erények fejlesztésére. E négy platóni erényben megerősödve a boldog élet és párkapcsolat megvalósítható!

Egy-egy hét oly kevésnek tűnik, ezeken elgondolkodni, s dolgozni magunkon, de apró lépésenkét célt fogunk érni. Korunk legnagyobb hibája a sietség. Stresszelünk, s megdöbbentő módon, van olyan, ki harmincéves korára eljut odáig, hogy nyugtatókat kell szednie, s izomrángásai vannak, ősszel pedig idegösszeroppanással fekszik egy-egy heteket otthon.

Ne jussunk el idáig! Van barátom, ki elkeseredetten vergődik a maga szőtte boldogtalanság hálójába, s tetszhalottként fekszik benne, várva, hogy valaki kiszabadítsa.
Nem kell idáig eljutni. Bűn megrabolni magunkat. Amikor a legkilátástalanabb a helyzetünk, akkor is van megoldás, és vannak segítő kezek. Megtalálni egy élethelyzetből a kivezető utat, az egyensúlyt, belső tengelyünket, hogy egyenesen állhassunk, ahhoz mindig megvan a megfelelő segítség.

Az első lépést kell csupán megtenni.

A boldogsághoz vezető úton előkelő helyen áll a belső béke. Hogy ezt hol, és hogyan találjuk meg, ahhoz kell a nagyfokú önismeret. Amíg erőnk nagyrészt arra megy el, hogy a mérgeket, melyekkel tömjük magunkat, hatástalanítsuk, addig nehéz kinyílni.
Magunk számára, mások számára, a világ számára.

Amíg dohányzunk napi sok szálat, és reggel köhögve ébredünk, kábítjuk magunkat, addig ennek ledolgozásával foglalkozik szervezetünk, s nekünk is erre fecsérelődik el gondolataink egy része.
Rá kellene gyújtanom, vagy nem kellene.

Ha valahol érdemes elkezdeni, akkor az ez a pont. Rendbeteszem a testem, lefogyok, leszokom erről vagy arról, s mindjárt sokkal könnyebb lesz a szívem, s energiák szabadulnak fel. (a pénztárcámról már nem is beszélve).

Nem dühből kell leszokni, hanem szeretettel elengedni ezeket a dolgokat. Néha elég első lépésként egy családi mézeskalács sütés, ahol mindenki tevékenyen részt vesz, dagaszt gyúr, szaggat, kisüt, díszít, és máris közelebb kerültek egymáshoz. Van hogy elég egy kirándulás, akár hidegben is, együtt megmászni azt a hegyoldalt, és közben fogni a másik kezét.

Következő cikkebben ezekről a kezdő lépésekről fogok írni, hogyan induljunk el a belső békéhez vezető úton. Addig pedig jó elmélkedést kívánok!

Ui. : Ha a zárt cikkekhez is szeretnél hozzáférni, iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre!

Hozzászólások

Anna [2007-12-20 06:43:04]
Amint stresszhelyet van, egyből rohanok inni. nem gondolnám, hogy alkoholproblémáim lennének, csak ilyenkor szükségem van bulira, tömegre és sok pohárra. Amikor szépen folyik az életem akkor megvalósítom a békét, harmóniát, aztán egy pillanat alatt minden kártyavárként omlik össze. Ezzel mit lehet kezdeni? Főleg a pasim tud kibilleneteni. Néha azt érzem direkt erre játszik!

Vera [2007-12-18 16:31:55]
Ezekre csupán törekedhetünk,mi kevéssé tökéletes emberek,hogy általuk jobbá legyünk. Ne a külső kontroll határozzon meg minket, hanem a belső. Amivel azonosítod magad.Nem csak ezekben a hetekben kapunk lehetőséget erények fejlesztésére, hanem folyamatosan. A lényeg, hogy ebben a kőmateriasista világban hidd el, hogy több vagy puszta hús-vér fogyasztónál, ki hatvan év után egy agyvérzés okán az örök enyészeté lesz.

[2007-12-14 20:56:28]
Van olyan ember, aki ezekkel az erényekkel rendelkezik a mai világban? erre van szükség a túléléshez?

Ákos [2007-12-13 11:01:44]
Kedves Torma! Úgy tanulhatsz meg vívni, ha csatába mész. Úgy fejlesztheted az erényeket, ha gyakorlod. Pl.: most fejleszheted legjobban a bátorság erényét. Erre az élet lehetőséget kinál, helyzeteket, melyben dönthetsz bátran, és megfutamodhatsz gyáván. Az élet próbára tesz, válaszutat kínál: ha bátran viselkedsz, bátor leszel, ha gyáván, akkor gyáva. Ha elhatározod, hogy szeretnéd fejleszteni, pár napon belül az élet felkínál egy ilyen válaszutat. Sok sikert, szerintem meg tudod csinálni!

Torma [2007-12-13 10:12:04]
Ezeket az erényeket, hogyan lehet fejleszteni? Erre kapunk tanácsot? Vagy az élet edz minket, s attól nemesedünk?

Eszti [2007-12-10 12:54:50]
Szép az adventi cikked, egyedi felfogású, elgondolkodtató.

Név:

Hozzászólás:

Ellenőrzés:
(Írd a kép alatti mezőbe a képen látható értelmes magyar szót kisbetűvel, ékezetek nélkül!)




Feliratkozás a
Szerelmes levélre
Hogyan találhatod meg Te is az igazi szerelemet?
Iratkozz fel, hogy díjtalan cikkeinket, tanulmányainkat elolvasva elsőként értesülj a boldog párkapcsolat titkairól!
Vezetéknév
Keresztnév
E-mail
RSS feedek