Cikkek
Beragadtam - 1. rész
2007-11-26Szerelem rovat
Valami elromlott. Tegnap még minden olyan szépnek tűnt. Boldog pár voltunk. És főként irigylésre méltók.
Végh Veronika cikke
A barátok is mondták, hogy milyen jó nekem. Én pedig elhittem. Reggel rossz érzésekkel nyitom ki a szememet, valami feszít belül. Menekülnék. Oldalra nézek, és elönt a méreg.
Ott szuszog.
Már nem tűnik aranyosnak, már nem édes, ahogy összegömbölyödve alszik az ágy másik végében.
Csendben kavargatom a teámat, kicsit több mézzel, mint illene, és nézem ezt az idegent, ami nemrég még annyira közel volt hozzám.
Beengedtem az életembe, a gondolataimba, az ágyamba, az álmaimba. Együtt terveztünk a jövőnket.
Végigpásztázom a szememmel a konyhát.
Mi az enyém, mi a tied?
Mérleget készítek. Zárómérleget. Elhagyom.
Gondolatban már ezerszer megtettem. Nincs bennem düh, most, hogy már döntésre jutottam.
Nincsen mit megbeszélni. Menni akarok. Kezdek felszabadulni. Jó érzés tudni. Véget ért. Szenvedtem közben eleget. Sírtam éjszakánként. Ő meg csak bambán hortyogott. Nincsen több könny.
Bárcsak ilyen könnyű volna! Pontot tenni a mondat végére. Minden kapcsolat véget ér egyszer.
Egyet kivéve.
Ha elég tudatos vagy, ismered magad, és a társad, akkor ő lesz az Igazi. Akivel nem fakul meg a rózsaszín, akivel nem huny ki a szerelem tüze.
Akihez jó hozzáérni tíz, huszonöt, és negyven év után is. Akivel közös a ritmus.
De mi van akkor, ha ez, amiben élek, ez nem az?
Ha már nem tölt fel, nem okoz örömet, nem dobban meg a szívem , ha ő hív, és húzom az időt hazafelé a boltba, hogy kevesebb idő telljen el lefekvésig vele?
Ha a szerelmeskedes már csak társadalmi elvárás, vagy mert azért hetente illik, mert mit szólnának a barátok, vagy ő? Ha ez az egész nem több, mint ritmustalan mozgássor kis izzadással, és inkább unalmas akrobatika?
Amikor nagyobb örömet okoz az esti film, vagy a frissen vásárolt női magazin, mint a párom érintése. Ha nem szól zene, nem megy a tévé, akkor súlyos csend telepszik ránk, nyomasztó, és fullasztó, és úgy érzem, nincsen mit mondanom.
Miről beszéljek vele? Nem akarom megosztani a gondolataimat, az érzéseimet, az ágyamat sem, és az életemet sem. Egyszerűnek tűnik a képlet.
Vagy mégsem?
Ilyenkor kerül a túloldalra egy csomó indok, miért nem hagyható el. Megszoktam, biztonságot ad, elintéz mindent, megbízható, olyan rendes, legalább ő elvisel (miért én olyan elviselhetetlen vagyok?).
Anyagilag jobban kijövünk. Annyira fárasztó a vadászat az élet útvesztőjébe, nehéz ismerkedni, kockázatos. Aztán van ennél veszélyesebb lépcsőfok, mi lefelé visz, a nem tudok nélküle élni, létezni, nem vagyok rá képes. A szakításra, a függetlenedésre, az önállóságra.
Ez vajon a szerelem jele? Sajnos nem.
A párkapcsolat akkor mondható jónak, ha építő jellegű. Jó érzéseket ad, boldog vagyok tőle. Jó vele beszélgetni, jó vele szeretkezni, öröm mellette felébredni. Ha érti amit mondok, mivel egy nyelvet beszélünk.
Nem kibírni kell. Nem erről szól az élet.
Megtisztelek valakit azzal, hogy kinyitom neki az életem, és társamul választom. Szabad akaratomból, érdek nélkül, önmagáért választottam.
Ő pedig engem. Magamért.
Mert hasonló a világnézetünk, hasonlóak a céljaink, és mert egymást szeretjük. Olyan egyszerűnek tűnik. Mégis hányan élnek boldog párkapcsolatban? Vagy boldognak mondottban? Kevesen.
Beragadtam. Zakatoló szívvel konstatálom a négyeshatoson, miközben három ember szorít mindenféle irányból. Vizsgálom a szívem titkait, keresem a szerelemre utaló jeleket.
Üres. Kifogyott.
Van helyette keserűség, elégedetlenség, sérelem, fájdalom, harag. Ha szerencsések vagyunk, gyűlölet még nincsen. Gyaníthatóan egy kis gipszkarton fal választ el tőle.
Az ajtó fehér, kis arany díszítéssel, és kisujjal be lehet lökni. Annyira közel kerültem. Most aztán feltódulnak a szép emlékek.
Amikor még volt szerelem. Az első ölelése, az első csók, az őrült éjszaka, mikor egy percet sem aludtunk. a kávézóban a beszélgetéseink, annyi mondanivalónk volt, alig aludtunk.
Hová tűnt mindez?
Mi rontottuk el, vagy eleve erre a sorsra volt ítélve?
Megjavítható?
És ha igen hogyan?
Ezernyi kérdés, miközben suhannak a járókelők, kavarognak a gondolatok a fejemben, és csak nyom össze a tömeg.
Szeretnék boldog lenni. Ha lehetséges, akkor vele.
Ha nem, akkor nélküle.
Végiggondolom az ismerősöket.
Ők hogyan élnek? Van szerelem az életükben? Boldogok, elégedettek?
Vagy hazudnak maguknak, és másoknak? Mit keresnek, és mik a céljaik?
Van egy fiú, már inkább középkorú, a szeme élénkzöld, benne van a mezők szabadsága, az erdők titokzatossága, angyalarcú.
Borzasztóan szomorú.
Boldogtalanságra ítélte magát.
Nem tud szeretni, és nem hagyja hogy szeressék. Önmagát szereti a legkevésbé. Bántja magát.
Beragadt.
Folyton visszatér, egy öt éve sem működő kapcsolatához, akivel gyilkos játszmát játszanak, módszeres, metszően intelligens, vagy egyszerűen viharos, és gyilkos.
Lassan ölik meg egymást. A lány picike, óriási szemeivel kétségbeesetten néz a világra. Gyereket szeretne, és egy férfit, akivel boldogságban élhetne.
A férfi pedig egy nőt, akiben bízhatna, aki szeretgetné, aki nem hisztizne. Egymásba kapaszkodtak tíz körömmel, és mélyre vájják éles körmeiket.
Nem tudnak elszakadni. Azt gondolom, nem is akarnak. Mert akkor fel kellene vállalni boldogtalanságuk legfőbb okozóját, önmagukat.
Amint elengedik egymást, és elválnak, a sebek hegedni fognak, és felszabadulnak. a lánynak lehet családja, a fiúnak egy vidám, megbízható barátnője. Hogyan lehet ebből megszabadulni, legközelebb leírom.
Ui. : El szeretnéd olvasni a folytatását? A zárt cikkeknél találod.
Iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre, hogy cikkeinket, tanulmányainkat elsőként elolvasva elsőként értesülj a boldog párkapcsolat titkairól!
Hozzászólások
ilona [2010-06-26 20:06:24]
en is beragadtam egy ilyen kapcsolatba es mar ezerszer szeretem volna kiszalni csak az a hejzet hogy ket gyerekkel mar nem olyan konyu ez.mindid elhatarozom magam hogyha jone egy ojan ember aki igazan tudna szeretni es agyerekeimet is elfogadna akor megtenem de mindig otvan az hogy talalok e valaha egy ijen embert.
Ádám [2008-08-24 16:50:58]
Huu. Nagyon megérintett engem is a cikk! Ugyanis hasonló helyzetben vagyok csak a másik oldalon.Szomorú ha az ember bele fut egy olyan kapcsolatba amire nem készült fel. De talán nincs is olyan ember aki felkészült rá pl. Énse. Sokan azt gondoljátok:Engem nem is lehet szeretni. Ezt éreztem nem egyszer én is. És most miattam érzi ugyanezt a párom.Szemét egy dolog. De hiszem azt hogy ha a problémáinkat már időben megbeszéljük meglehet menteni egy reménytelennek hitt kapcsolatot is, de persze mind két félnek változnia kell valamilyen mértékben. Meg akkarom menteni a kapcsolatunkat!!!!Ha lehet változni kell, vagy váltani?!De mindenképpen erősnek kell lenni!
Fura de az én barátnőmet is Briginek hívják!
Te vagy az Életem? Szeretlek Brigi!!
Brigi [2008-08-13 14:13:43]
Sajnos én is ismerem ezt az érzést..mikor visszagondol az ember hogy mennyi szép és jó dolgot éltek át együtt és azt hiszik ők egymásnak az igazik és kiderül hogy mégse...én nem tudok váltani..gyenge vagyok és gyáva.rettenetesen gyáva.:( nem megy mert ő szeret nagyon, de én már nem tudom.Jaj Vera,ebbe nagyon beletaláltál!Szerinted meglehet menteni egy ilyen kapcsolatot mint amiről írtál vagy amilyen az enyém?Nagyon fáj...
Vanda [2008-01-18 16:07:41]
Valami baj van. A beragadás első jelei kezdenek megjelenni. Már nem romantikusan bolond, kettőnkért semmit nem álozna, áldoz fel. Ha szóvá teszem, már megint hisztizek. Szájbarágós beszélgetések után nagy ígérgetések és végül nem változik semmi. Most próbálkozom, de nem látok kiutat. Szerinte minden a legnagyobb rendben én meg elsorvadok.
Vajon vége, vagy csak rossz módszereket választok?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Mimi [2007-12-08 11:49:52]
Nem kell túlmisztifikálni az ismerkedést, hagyni kell lassan úgy is megtelálja mindenki a párját, vagy a vélt párját.Beragadásról én is írhatnék sokat, de váltottam pár hete most lazábbra vettem az életet, majd jön az igazi, de nem keresem,kutatom, amikor nem számítok rá akkor fog eljönni.
L.E. [2007-12-06 12:17:09]
megfulladok a szar kapcsolatomba, unalmas , tartalmatlan, idegesítő. Erőm semmi, más a láthatáron nincsen, így maradok vele, és untatjuk egymást halálra. Olvaslak, hátha lesz erőm lépni, nézem a kommenteket, és látom nem vagyok egyedül, sokan vagyunk mi rosszul választottak!
Törpe [2007-12-06 11:29:00]
Igazad van, egy kapcsolat addig jó, amíg előre viszi mindkét felet,de sajnos egy idő után leül, és a megszokás tartja össze.
Tamara [2007-12-05 22:05:04]
Tán ismersz? Ez az én sztorim, és még most is sajog, ahogy olvastam! kellene a segítség, hogy végre kilábaljak!
Babus [2007-12-04 09:55:20]
Míg független vagy könnyen váltasz,de én egy 3 éves kislánnyal élek boldogtalan hézasságban. A lányom imádja az apját, én már régen nem szeretem, de változtatni nem tudok (közös a ház, a kocsi)és lehet hogy egy másik kapcsolat sem jobb, csak úgy gondoljuk, a gyerek megsinylené a válásunkat.
Robi [2007-11-28 15:41:08]
Beragadtam, én is alaposan egy marha jó szám jut eszembe , bocs érte
"pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm
hiába keféltem elhagyott a nőm"
Holle [2007-11-28 11:13:30]
Bevallom Vera,hogy egy kicsit megrígattál ezzel a történettel,szinte benne voltam, éreztem ahogy fáj a szerelem,a marás, a szakítás,mindenem fájt és sírtam.
Klára [2007-11-28 08:47:41]
Én is beragadtam! Nagyon várom a folytatásod! Izgalmas, és olvasmányos, és leginkább hasznos!Köszönjük!
Rita [2007-11-28 07:39:30]
Fantasztikusan jó ez a cikked Vera, ez tetszett eddig a legjobban, mindenkit megérint, voltunk ilyen helyzetben már, vagy lehetünk még. Az írói vénád jól kijön, jó a stílusod, olvasmányos, gratulálok!!!
egy magyartanár vagyok 28 éves
Ádám [2007-11-27 16:20:26]
Én is több évre beragadtam egy kapcsolatban, mert azt hittem ő az igazi,s ahogy írod martuk egymást,de nem tudtuk sokáig elengedni a kezünket.Aztán vége lett, a világ nem dőlt össze, új utakon járunk,de ha rá gondolok még mindíg fáj,bár tudom ez volt a legjobb megoldás.Nem voltunk egymásnak rendelve,de a tanulságokat levontam.
Aliz [2007-11-27 10:27:35]
Megrázott egy kicsit ez a cikked, sok hasonló kapcsolatot ismerek, én is ilyenben élek, mert beragadninagyon könnyű, változtatni nehéz, de aki időben változtat és felelőséggel az általában nyer.Azért valljuk be ott van ám a sok de de de de jó, hogy nem vagyok egyedül, de vannak jó tulajdonságai, de sok szép évet eltöltöttünk, de jó vele az ágyban, de.....csak már nem szeretjük igazán, csak már meg kellene újulni,ehhez erő kell és bátorság, s majd az idő eldönti jól tettük e, az életre nincs recept,nem írja fel az orvos, az életet túl kell élni .
Tündér [2007-11-27 09:00:21]
Átéltem ezt, amiről írsz. csak sajnos még nem sétáltam ki felszabadultan, maradtam, s lassan gyomorfekélyem lesz a bűntudattól, és a tehetetlenségtől. Elmenekülök a valóság elől, folyton bulizom, otthon pedig nonstop olvasok. A regények, az internet segít. Tudom nem megoldás, de olyan nehéz lépni. Átlátom a dolgaim, csak cselekedni vagyok képtelen!Egy reményvesztett olvasó.
Áron [2007-11-27 08:44:16]
Engem csendben hagyott el egy szívtelen szőke, még tavasszal. Néha találkozgatunk,sajnos azóta nem hevertem ki. Vele álmodom, vissza akarom szerezni.Olvaslak, hátha találok olyan tanácsot, ami megszabadít ettől a mániámtól.azóta sem magyarázta meg, én pedig nem értem miért szakított.