Cikkek
Okmérő, fokmérő
2007-10-29Az emberek általában akkor fordulnak szakemberhez, akkor kérnek segítséget, ha már óriási a baj.
Végh Veronika cikke
Ha a fogfájás non-stop hasogat, ha nem tud kiegyenesedni a derékfájástól, és már a legnagyobb méretű ruha is kicsi, és Pavarotti szabóját kell felkeresni.
Amikor nem kap levegőt a sok problémától, vagy lelki sebeitől nem tud kikelni az ágyból, és a roló is napok óta le van engedve.
A takarítást a legnehezebb elkezdeni, mert hol is kezdjük. Amíg pedig valahogy működik az életünk, s vannak benne örömök is - bár az alapállapot az elégedetlenség -, addig kőkeményen ragaszkodunk hozzá.
A barátok - akik valóban azok - pedig csendben hallgatnak, mert hiába a szófűzér, ha lepattan, s elhangzik, a „Na mindegy!” kulcsmondat, hogy aztán saját dallamára járja őrült keringőjét egyedül az ember.
Változtatni nehéz, mondják sokan. Letenni a cigit, a piásüveget, a jointot, a tábla csokikat, elkezdeni sportolni, és rendszeresen járni.
Felvenni a tankönyvet az élet iskolájában, elintézni a halogatott dolgokat, vállalni a felelősséget saját életünkben.
Igazat mondani, elsősorban magunknak, s belátni tévedéseinket.
Még nehezebb viszont bilincsben leélni az életet. A kulcs pedig minden esetben a farzsebünkben van. Csak egy kattintás lenne. Elnyomni az utolsó szál cigit, és aztán soha többé nem rágyújtani, sokkal könnyebb, mint minden reggel hörögve ébredni, fulladni, és nehezen felkelni, s köhögni egész nap nikotinsárga ujjakkal.
Leszokhatnék, mondják, csak nem akarok. Tényleg? Igen, de nem öt perc alatt, valami elektromos gép segítségével, amit mindenhol hirdetnek, hogy aztán őrült allergiákat kapjon tőle az ember.
Mai világunk legnagyobb erénye a gyorsaság (Kosok előnyben) mindent gyorsan, könnyedén, azonnal, s az élettartam lehet rövid, hiszen óriási a túlkínálat, lesz mindenből új, azonnal.
Nincsen értéke, és súlya semminek sem. Csömört pedig ettől nagyon könnyű kapni.
Nem baj, ha a nőn átmegy egy hadsereg, s ő volt a gimi csókbajnoka, s akár a férfi, ő is mindent és mindenkit megkaphat, hisz’ neki alanyi jogon jár.
Éljenek a nyitott kapcsolatok, ahol mindenki ki-be járkálhat, csak aztán a nyitott ajtón a huzat ki ne vigye a boldog házasságot az utcára.
Mérgezzük magunkat, E-vel teli ételekkel, felesleges hírekkel, bugyuta példaképeket állítanak elénk még gyagyibb szakemerek. És valahol belül kiálltozik bennünk valódi valónk, hogy megfullad.
Természetesen a leggyakoribb módszer ezt letagadni. „Nem, nekem minden rendben van az életemben!” - két gyerek, nagy kocsi, domestosos lakás, és a férj, akivel ha lenne két nyugodt óra, már nem lenne miről beszélgetni, de nincs, így hát ez sem fog kiderülni.
A legtöbben napjuk legnagyobb hányadában felesleges munkafolyamatokat végeznek, s ezek fontosságába takarózva, már nem marad idő, és erő a gyereknek egy óriási puszira, szívből jövő dicséretre, a férjeknek egy hatalmas ölelésre, este egy buja és fantáziadús szeretkezésre.
Érdemes lenne hát felülbírálni, miért a lényeg veszik el. Az alszik-e mellettünk, akinek kellene, olyan életet élünk-e, melyet gyerekkorunkba szerettünk volna. Menjünk be életünk mozijába tizenöt éves fejünkkel, és nézzük meg a mostani kisfilmünket!
Ha mosolyogva jövünk ki, akkor ezekre a tanácsokra nem lesz szükség - ez esetben Story Magazin helyett ajánlom -, ha pedig döbbenetet tükröz az arcunk, akkor érdemes olvasás után magunkon gondolkodni, hová tűnt a tervekkel, és energiával teli kamasz belőlünk.
Sikeresen és módszeresen kiöltük, vagy valahol a mélyen ott szunnyad, s csak arra vár, hogy felszínre törhessen?
Sok sikert a kutatáshoz!
Ui.: Iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre, hogy cikkeinket, tanulmányainkat elsőként elolvasva elsőként értesülj a boldog párkapcsolat titkairól!
Hozzászólások
Gimi [2007-11-15 21:07:32]
Hogy ez a Végh Vera milyen magasságokra tud jutni, már középsuliban is szervezett, pukkasztott, lázadt.Több Vajdás osztálytársad is olvas ám, most szurkol a honlap sikeréért.Vajdások sokra visszük.
ex [2007-11-15 20:01:18]
Azt hittem én voltam az igazi! Basszus, nagyon jó amit csináltok. Stikában olvasom. egy ex
Éva [2007-11-15 19:52:07]
Útálom a sok szart amit kapunk szépen csomagolva újságban, műsorban, ráádióban. Minden mű! Ti viszont éltek, frissek vagytok, és igazak! Csináljátok! Adjatok magatokból nekünk! Szeretjük nagyon!
Vera [2007-11-15 19:38:18]
Szia Ági! Megértelek. Sajnos sok szerelmet darál így le a hétköznapok gépezete.
Próbáljátok meg a következőt:egy hétig megbeszélten semmi házasélet, villanyoltás után, fordíts neki hátat, és simogasson álomba. Másnap fordítson ő hátat neked, s te szeretgesd elalvásig. A következő öt napban legyen ez kölcsönös, de csak mint a kamaszok szerelmében.A hetedik napra hidd el, vágyni fogsz rá!Van még számtalan ötletem, szívesen segítek nektek!
Ági [2007-11-14 18:48:20]
Szia Vera! Miért a lényeg veszik el? kérdezed,s talán Te is tudod a választ, mert gyarlók vagyunk,mert a napi betevőért meg kell harcolnunk, s utána még kiszolgálni a nagy "Ő"-t, aki elvárja a csipkés bugyit, odaadást, nagy jeleneteket, de nekem ebből rohadtul elegem van,mert 10 órát dolgozom, van egy fiam,s a férjemet legtöbbször a pokolba kívánom, ha este leoltja a villanyt.
Vera [2007-11-14 16:15:16]
Kedves Rumi!Remélem minél előbb kilábalsz a szakítás okozta bánatból, és megörvendezteted a másik nem arra érdemes tagját! a százas listát nagyon ajánlom! Remélem tudunk mosolyt csalni az arcodra!
Rumi [2007-11-14 12:52:28]
Kedves Veronika!
Tetszik a honlapotok, több órám elment azzal míg végigböngésztem, tök izgi, figyelni fogom írásaitokat , s ha erőm lesz (most nincs, mert egy nagy szakításon estem át )tanácsot fogok kérni, vagy legalább beszélgetni.sziasztok