Az Igazi Szerelem / Veronika blogja / Archívum / 2007-10

Veronika blogja

nem tudom más tisztes polgárok, kiknek menetrendszerűen alakult az életük hogy van vele, de én ezerfélét érzek, mióta anya vagyok, mióta szerepeim számosak, s lassan végtelenek.

Ez énekli az örökifjú Halász Jutka néni, aki már az én gyerekkoromat is végigtrillázta, most pedig a felnőttkoromat, Leventke okán, s fokán.

Mindenki volt már szerelmes, legalább egyszer életében. ha megkérdezzük a kilencven éves nénikét, ki még vajastortát süt, ha érkeznek a kis leszármazottai, bizonyára matt szemeivel a távolba fog révedni, s az emlékezéstől kipirosodott arccal, csillogó tekintettel fog emlékezni, arra réges-régi daliára, ki ellopta szívét a ligetben.

Van nekem egy anyukám. Ahogy én emlékszem, szőke hosszú hajú, szeme óriási, és tengerkék, néha égkék, arcvonásai finomak, és szabályosak, akár egy festmény, orra pici, szája szépen ívelt, arca pici, és gyönyörű. Igazi madonna, még a neve is.