Veronika blogja
Lélektávolság
2010-09-23A minap ezoizé újság cikke nagyon elgondolkodtatott. A szerző, aki minden jel szerint azon kevesek közé tartozik, akik értik a dolgukat érdekes dologra világított rá.
Régóta beszélnek 2012-ről, meg Maya naptár szerinti világvégéről, meg embercsoportokról, akik eltávolodnak egymástól. Engem nem a világvége érdekelt, mert azt tudom, hogy 2013 január elseje is lesz, inkább az amit a családok szétválásáról írt.
A cikk szerint az emberek közötti nagy észbeli, világnézeti, "szellemi" különbségen ma már senki sem akad fenn, hiszen van a százas iq-s tányértörölgető bácsi, akinek szókincs alig párszázas, és van az egyetemi professzorasszony, aki 4 nyelven beszél, és a párszázas szókincset nem is tekinti nyelvtudásnak. Aztán van az érzelmi hányados(remélem férjem nem köt majd belém! Rémes egy olyan férfi feleségének lenni, aki több könyvnek volt a nyelvi lektora, s olyan a szeme, mint a sólyomé-nomen est omen)-és ott van az orvosprofesszor, akit nem érdekel rákos betege, aki haldoklik, mert belefásult, az utcán a koldusba belerug, segítség helyett, és foghegyről odasziszeg egy kotródjot, majd dühösen rádudál a nyugdíjas vezetni tanuló nénire, hiszen világa egocentrikus, és ő a fontos, magát megtéve központba, mindenki siessen, mert ő fáradt, ideges, ja és komoly tagja a társadalomnak, tehát nyugdíjas néni, ki tanulni akarsz kotródj!(ismét) végül otthon ráüvölt a feleségére, és még bocs sincs, hiszen ő fáradt, s igazodjon mindneki hozzá. Hogy a másik ember is létezik? Kit érdekel? Az ő világában csak ő a fontos, és ne már hogy ne hozzá igazodjanak! Ugyanakkor a takarító néni kevés pénzéből ad a koldusnak, és még egy almáért is benyúl a szatyrába, a nyugdíjas néninek integet, és figyelmesen hallgatja végig a férjét, pedig ő is fáradt. Bár lexikális tudása százada a professzorénak, mégis magasan felette áll!
Ezek a dolgok azok, amiket ma természetesnek veszünk, és senki sem rökönyödik meg rajta, hiszen, igen ekkora óriási különbség van ember, és ember között. Az egyik gyermekeket gyilkol, a másik madarakat ment meg akik kiestek a fészekből, és injekciós fecskendővel eteti hetekig, hogy életben maradjon. Az egyik szelektív gyűjti a hulladékot, a másik kivágja a szemetét a mozgó kocsijából.
A cikk írója szerint el fog kezdődni egy fizikai eltávolodás ember és ember között. És most ne arra gondolj, hogy a gazdagok a Rózsadombon, szegények Kőbányán. Mert az már rég megvan. Én olyan városban nőttem fel, ahol nem volt hajléktalan, és munkanélküli sem nagyon, és a mellettünk lévő üdülővárosban a legmagasabb az életszinvonal, és az egy négyzetméterre jutó reumatológusok, és orvosok száma. Hanem arra, hogy az emberek egy része elkezd belesüllyedni az anyagba, és azt mondja ,őt nem érdeklik azok a dolgok, amik belül vannak, csak amit megfoghat, az létezik, vagyis anyag, pénz, autó, ház. -Hiszem, ha látom. mivel nem látja, ezért szerinte nincs is lélek, nincs álom, nincsenek érzelmek, vagy ha vannak azok bonyolult biokémiai folyamatok. A semmiből egyszercsak ősbummal itt vagyunk, és aztán a kukacok elrágcsálnak, s az ember egy marék hamu, és jópárliternyi víz. Se több, se kevesebb. Nem érdekli mi az élete értelme, nem akar fejlődni, s esze ágába sincsen megfejteni a legszebb titkot, amit nem is ismer-Önmagát.
A másik típus, aki azt mondja -látom, ha hiszem. Nem vet el semmit, amig nem vizsgálta meg, nem gondolkodott el rajta, és Úgy érzi, talán egy marék hamunál több kell hogy legyen az ember, s nem csak azért jöttünk a Földre, hogy együnk, igyunk , ürítsünk, szaporodjunk, és tonnányi szemetet szétszórjunk a világba. Kell hogy legyen ennél egy magasabb rendű cél, és teremtő elv, és egy fenntartó. Hiszen a vilgában rendszer van, tudja ezt egy négyéves is, és tavasz után nyár jön, s nincs olyan, hogy a cseresznyefa ne fakadjon rügybe, és hogy ne jönjjön el a teilhold. Egy véletlenszerű ösbummból, nem keletkezik ilyen tökéletes harmónia. Ha mégis, akkor holnaptól kiszóróm a zoknikat a szekrényből, lefekszem, s megvárom hogy másnapra szín és vastagság szerint ott sorakozzon a polcomon. Vagy nem komponálok több zenét a zongorámon, csak véletlenszerűen összehányok pár hangjegyet, és biztos csodálatos Mazúrka lesz belőle. Illetve csukott szemmel két ujjal leütöm a billentyűket, hátha egy jó kis novella jön ki belőle! Ugye?
Zuhanó repülőn nincsen ateista!A szíve mélyén mindenki hisz a teremtőbe, mégis sokak élete nem ennek szellemében zajlik.
Nos ez a két csoport távolodik úgy el egymástól, hogy nem lesz miről beszélniük. Mint ahogy a takarító néni, és a professzor sem beszélgetnek órákat egymással kart- karba öltve.
De mi van akkor, ha ez családon belül történik.??? És ott van a kockafejű materialista, akinek nincs ideje magasabb kérdéseken gondolkodni, mert szerinte akkor nem marad ideje pénzt keresni, vagy plazma tvt venni, és ott van az, aki ugyanúgy dolgozik, és próbál morálisan helyes munkát végezni, vagyis nem a dohánygyár marketingese akar lenni, hogy évi másfél millió rákost termeljen, vagy a boros cég szóvivője legyen, hisz így is egy millió alkoholistával büszkélkedhetünk, s ebbe nincs benne a diplomás értelmiségi zugpiás, akinek ha kiveszed a kezéből a minőségi borosüveget, ugyanúgy dühbe gurul, mint a döngöltagyag kocsmába a fröccsös.
Az írónő szerint ez az eltávolodás már rég megtörtént, s igazán nincs mit mondaniuk érdemben egymásnak. Hiszen mindketten más irányba tartanak. Az egyik lefelé, bele az anyagba, a másik próbál felfelé lépdelni.
Mindenkinek érdemes sepregetnie a saját portáján, hogy vajon az ő családjában ez hogy is van, férjek, és feleségek, szülők és gyermekek, testvérek között.
Vajon ki merre tart, s van e igaz élő kapcsolat közöttük, vagy évek óta nincs már. S ha ez utóbbi a helyzet, akkor mi lehet a megoldás?
A cikk melyre céloztam : e havi Ezotér magazin, tizenhatodik oldal.