Az Igazi Szerelem / Veronika blogjaParadicsom

Veronika blogja

Paradicsom

A tökéleteset keressük. Az után áhitozunk, keressük, kutatjuk, és próbáljuk megszerezni, kiérdemelni.

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni: 06-20-391-29-45

Paradicsom. Egy ideje olyan íztelen. Hiába a nagy csarnok, a sok árus, színes portékájukkal. Nincs íze.-mondta a párom. Nem figyelted meg? Hova tűnt a paradicsom íze? Ki lopta el? Aztán egy idő után megfigyeltük, hogy furcsa fehér csík van bennük, ha kettévágod.

Valahogy nem volt az igazi.
Aztán egy déli utazásunk során, ahol egy kertben megfogtuk a konyhanövényeket a férfi oldalamoin felkiálltott: -És az illata is eltűnt! Ennek itt van szaga. Megdörzsölöm, és árad felém a paradicsomszag. A kezembe fogdosom, és érzem percekkel később a kezemen. Otthon pedig semmi. Hazajöttünk, és figyeltünk. Hétről-hétre. Nem volt egyiknek sem szaga. Aztán tegnap, egy hálás diák egy nagy kosár paradicsommal állított be. És volt szaga, és íze. Van remény. Gondoltuk. Terem még igazi paradicsom a hazai földeken.

Így van ez a párkapcsolattal is. Először a zamata változik meg, aztán se íze, se bűze nem lesz. És a legelkeserítőbb, hogy akikkel ez történik észre sem veszik. Csak, mikor már a romok tetején csücsülnek. Elmegy a pasi egy céges mókára, és a mások alosztály kurta szoknyásával nevet egy jóízüt. És akkor hazamegy a beszürkült nőjéhez, és hirtelen belécsap a felismerés. Mi ketten együtt mikor nevettünk egy jót? Még kínunkban sem. Vajon mikor, és miért szürkült be? Lehet, hogy ő is mással nevet?

A párkapcsolat társas dolog, ezt ne tessék elfelejteni. Két ember kell hozzá, se több, se kevesebb. Két felnőtt ember kell hozzá, aki képes szeretni, és elfogadni önmagát, mert csak akkor, és ahhoz képest tudsz szeretni mást, ha magadat tudod szeretni.
Aki bújócskázik egy életen át önmaga elöl, annak nem lesz boldog kapcsolata, hiszen azt a luxust, sem engedi meg magának, hogy megismerje magát. Amig pedig téves az önismeret, az is félre fog csúszni, hogy valójában mire van szüksége.

Az én anyukám igazi Vénusz, ezt mindenki tudja róla, csak ő nem látja. Táncolnia kellen, és alkotnia, akkor minden egyes pördülettel leoldódna róla egy -egy kis szomorúságdarab. Egy idő után pedig mindig nevetne és mosolyogna. Sajnos ezt nem mondhatom meg neki, mert a lánya vagyok, és nem fogadná el.

Sokáig, nagyon sokáig én is más akartam lenni, mint ami vagyok. Azt nem tudtam milyen, mert nem belőlem jött, csak reklámfilm képek éltek bennem. Ilyen a boldog nő, ilyen a mesés család, így néz ki egy pedáns feleség. Ma már nem akarok olyan lenni, amilyen a biztosítók reklámjának fiatal anyukája. Csak én szeretnék lenni. Az ami belőlem fakad. Nem akarok senikek sem megfelelni, és kitartok az álmaim mellett, mert hiszek bennük, akkor is ha nehéz, és sok áldozattal jár.(másoknak is).

Amikor a zongora a sarokban áll lehangolva, az több mint lehangoló. Aztán jön egy érzés, és az ember ott ül a zongoratanárnál, aki egy egészen más szellemiséget képvisel, aki nem darabokat tanít kilóra, és dekára, hanem a zongora lényével ismertet meg, aki megmutatja milyen élőlény egy moll hármashangzat, s milyen a dúr lénye, akkor ott egy más dimenzióba kerülsz.

Ülsz a zongora előtt, és arra kérnek játszd el mit érzel, négy hang a tiéd, és játszd ki magadból. És akkor végre elkezd valami megmozdulni benned. Ami eddig kővé volt dermedve. Lefoszlik a szégyen, a bűntudat, a szorongás, hogy nem leszel elég jó, és önmagad tudsz lenni, egyé válhatsz a zenével, és szárnyra kapsz. Felszabadulsz, és megismered a világot valójában.

Fura Mátrixban élünk. Minden pillanatban választhatsz, hogy melyik kapszulát kapod be. Jön a lehetőség, és te nyúlsz kék vagy piros? Kék vagy piros?
Szabad akarat van. Választásod van jó, és rossz dolgok között. Az élet pedig egy nagy elvarázsolt kastély, és a nagy tükörszobában sokszor úgy látod, hogy a rossz dolog az igazán jó, a jó pedig számodra rossznak tűnik.
Hallgass a szívedre! Mert a szorongást legyőzni, egy pillanat, és az egész évtizedes bilincs semmivé foszlik, míg, ha nem mersz lépni, maradsz gúzsba kötve önmagad által.

A zeneiskolában csak meg akartam felelni. Úgy akartam játszani, ahogy elvárták tőlem. Nem ahogy éreztem. Aztán már nem is akartam. Dühös voltam rettenetesen. Mert egy kinlódássá vált az az öröm, aminek indult. Haragudtam másokra, hogy elrontották az élvezetemet, mert azt hittem ők ezt várják tőlem, miközben én egészen mást akartam, amit úgy sem értenek.

Az életben is ilyen korlátok akadályozzák meg, hogy önmagunk lehessünk. Szégyenkezve dugjuk el valódi vágyainkat, valódi énünket. Mert félünk, az nem tetszene.

Tudni véljük másnak mi teteszik, és próbáljuk a szerint élni az életünket.

A feleség ezért tűnik beszürkültnek, a férj pedig ezért felszabadult a titkárnővel. Mert ott végre önmaga lehet. Mert a feleség úgysem értené meg.
Gondolja ő.
Pedig, ha őszinte lenne, akkor mindketten visszatalálhatnának egymáshoz.
Kezdjük az elején. Az ismerkedéssel. Nyitottan, előítéletmentesen. A sablongyártást hagyjuk meg másoknak.
Minden párkapcsolatot feldob, ha újra elkezdenek találkozni, lakáson kívül. Ha olyan szabadidős programokat csinálnak, amit eddig soha. amikor a szombati ebédet nem a tv előtt eszik bambulva a képernyőre, hanem becsomagolják és pikniket rendeznek a szabadban.

A legfontosabb azonban a hit! Abban, hogy van még paradicsom, aminek van illata, és zamata.
Ha hiszel benne, akkor neked is lesz egy kosárral.

Hozzászólások

Péter [2010-10-28 23:45:42]
Líviának, ki utánam szólt. A megvalósítás mindig a tettek mezejének sajátja. Tenni pedig csak úgy lehet,ha érezzük, úgy -ahogy véljük- lehet. Lélek, akarat, szándék, tett. Ha ez így megy, akkor minden megy. :) Legyünk kicsit vidámabbak, hogy mások is lehessenek vidámabbak! Lívia és mosoly tánc? Szép napot a kedves Olvasónak! Üdv -P-

Lívia [2010-10-24 19:51:41]
Tetszik az írás, de sajnos itt is "csak" a megvalósítással vannak gondok! Könnyű mondani, nehéz csinálni! Ledobni a félelmet, mint egy nehéz bilincset, s hajrá előre, lesz, ami lesz alapon! Mintha ragaszkodnánk a fájdalmainkhoz?

Péter [2010-10-24 10:34:32]
A paradicsom hasonlat igazán találó. Számomra mélységesen maró tartalommal bír, mert úgy érzem (rávezetett az érzelmek nem megélésének eredménye) sokszor nem a nekem való kapszulát választottam. Tudom, hogy van bennem érzet,érzék, érzelem..csak nagy-nagy prés alól nem tudott a felszínre törni. Jelenleg küzdök a felismeréssel és keresem a felfelé utat.....az igazi énemet akarom "visszakapni".

Név:

Hozzászólás:

Ellenőrzés:
(Írd a kép alatti mezőbe a képen látható értelmes magyar szót kisbetűvel, ékezetek nélkül!)