Veronika blogja
Ajándékozás
2008-12-03Csomagok. Csomaghegyek. Az első gyertyát már meggyújtottuk vasárnap, s még három gömb, vagy szál jelzi, ennyi idő, és beköszönt a legnagyobb ünnep.
Neked mi jut eszedbe a karácsonyról? Mekkora stresszt okoz, hogy mindenre figyelj, hogy mindenkit örülni láss, és hogy minden feladatoddal végezz?
Felejtsd el az eddigi őrült tempót, ülj le kényelmesen, és figyelj!
A karácsony rég óta nem arról szól, amiről kellene. A sok színes papír alatt elveszik a lényeg. A mási kember személye. Egyedisége, a lénye, amit szeretnénk kibontani, hogy gyönyörködhessünk benne.
Amikor megírod a listát, hogy kiket szeretnél megajándékozni, akkor gondolkodj rajta, hogy mi az a dolog, amit csak te tudsz neki megadni, mi az aminek ő szívből örülne. Ha figyelsz a másikra, akkor biztos olyat fogsz tudni adni, ami értékes. Attól értékes, hogy te adod, attól az időtől, és figyelemtől, amit erre szántál. Nem feltétlenül kell ennek vásárolt ajándéknak lennie, és nem is biztos, hogy készítened kell valamit. Lehet, hogy a pasid nem egy ötödik norvégmintás pulcsira vágyik, és egy újabb fullaszó áfterséfre, viszont elolvadna az örömtől, ha megmasszíroznád olajjal, és kellmes zenére táncolnál neki karácsony este, a legorcapirítóbb fehérneműdbe, vagy egyszerűen megfőznéd a kedvenc vacsoráját, beülnétek egy kád meleg vízbe, és órákig egymásra figyelnétek.
Egyedi vagy, és pótolhatatlan. Ahogy te csinálod a dolgokat, azt csak te tudod. ha van gyereked, akkor lehet, hogy ha egy ajándékot otthagysz a boltba, és helyette leülsz a gyerekszoba padlójára játszai vele, akkor sokkal többet adsz neki, nagyobb lesz az öröm, mintha még egy játékvonatot kapna, vagy még egy kalóriadús süteményt sütnél.
Nem biztos, hogy a nagypapa kesztyűt kérne tőled, lehet, hogy jobban örülne, ha egy bögre teával mellé ülnél, beszélgetnétek, hallgatnád a régi történeteit, és nagyokat nevetnél rajta.
Karácsonykor kompenzálunk. Mindazt amit egész évben nem tudtunk megadni. Figyelmet, s magunkat. A legnagyobb kincs, ha magunkból adunk, az időnkből, a szeretetünkből. Ettől még megveheted a kitalált hálóinget, babát, cd-t, mp3-at, csak ne felejtsd el magadat is odaadni. Mert e nélkül csak élettelen tárgyakat osztasz, ahelyett, hogy szeretet adnál. Bízz magadban, és tudd, a legfontosabb dolgok nem megvehetőek. De létrehozhatóak. és ehhez csak rád van szükség. keresd meg a benned rejlő kincseket, ásd ki, használd, és mindjárt egyszerűbb lesz nem csak a karácsony, de az egész életed is.
Könnyű azt mondani. De hol kell elkezdeni? Mi kell hozzá?
Mindenkinek más. Nincs általános recept. Egyediek vagyunk, s nincs még egy olyan, mint amilyen te vagy. Így pótolhatatlan vagy, és mint egyedi darabnak, az értéked felbecsülhetetlen.
Azért egy kulcsot mégis adhatok hozzá(d)
Keresd meg azt az emléked, amikor boldog voltál, úgy igazán. Amikor csak úgy szerettek, azért ami vagy, s nem azért, mert épp valamit csináltál. Nem azért szerettek, mert ötöst hoztál haza, vagy csendben játszottál, vagy segítettél, hanem azért szerettek, mert ott voltál. Lehet, hogy ez egy nagyszülő, aki ragyogva ölelt magához, egy szülő, vagy egy barát. Ha megvan ez az érzés, akkor ennek az ösvényén el tudsz indulni önmagadban, hiszen ez fáklyaként fog világítani a nagy ismeretlenben, ami te magad vagy, a magad számára.
Hidd el, csak az első lépés nehéz, a többi már magától megy, csak kitartónak kell lenned. Innentől pedig nem lesz kérdés számodra miben vagy a legjobb, mi az amit csak te tudsz adni, és hogy tudod a másikat a legjobban szeretni.