Veronika blogja
Mindennap
2008-09-09És te úgy éled az életed, ahogy szeretted volna? Olyan, mint amit elképzeltél egy pár éve? Sok éve?
Van egy barátom, azt mondta ez élete munkahelye. Kérdeztem miért? Mert semmi sem kell csinálni. Bemegy reggel, és úgy csinál, mint aki dolgozik. Délelőtt azt az egy telefonhívást nagy felhajtások közepette megcsinálja, hogy mindenki értesüljön róla, ő nagyon dolgozik. Aztán délig lóg a különböző oldalakon, néha a horoszkópját háromszor is elolvassa, hátha ott kiderül, hogy történni fog vele valami. Beszél a kolleginákkal, főleg a tegnapi sorozatban történtekről, és hogy el ne aludjon az unalomtól három kávét is megiszik. Kis szívdobogás, és visszasüpped a helyére. Délután ötpercenként az órára sandít, mikor mehet haza. Otthon várja a tv, és néha 
egy-egy női magazin.
Főhősnőnk gazdag és boldog. Legalábbis ezt mutatja. A szülinapi partyn büszkén feszít nagydarab barátja mellett, akit igazából a fenébe kíván, hisz egy év alatt kiderült, ő a világ második legunalmasabb embere. Amikor hazaesik, már csak a sorozatot nézi, és a fél éve még oly kedvelt ágytorna is elmarad, érdeklődés hiány miatt. A barátnők persze ebből mit sem vesznek észre, hisz csak azt látják, hogy vette be a várat okos, és körmönfont barátnéjuk. A receptet félnek elkérni, így csendben irigykednek a vélt boldogságára.
B
arátom, neked aztán bejött az élet! Megvan a milliós álomhatár! A karrier csúcsra tör, a lakás amit most vettetek meseszép, akár a katalógusban, még macska is van hozzá! A cégpartyn a szöszi nagymellű egy feszes ruhába riszálja magát, és két perc után, aki nem túl jó emberismerő annak is leesik, hogy a csak nem csak szép, de veszélyesen okos is. Átöleli a szerencsést, valamit a fülébe súg, nevetnek. Otthon aztán kitör a balhé. Ebben segít a sok barnás lötty, amit a vadászok szoktak inni. Pont annyira vagy jó, mint egy újság. Mit érek veled ha ahozzád sem érhetek? Hónapok óta visszautasítasz, akár egy playbol címlaplány, bár azzal legalább az ajtót ki lehet támasztani. Jön a szokásos gyomorgörcs, a szopogatós gyógyszer rá, aztán a tv bámulása.
Tulajdon képpen te mit csinálsz a cégnél? Kreatív munka, ha jól sejtem! Volt. Múlt idő. A fizetés pocsék, és még pocsékabb volt. Nyolcvannal kezdődött, aztán száz lett belőle, az álompasi fizette,amíg egy nap azt nem mondtam, nem bírom tovább! De mit? Magam sem tudtam. Csak nem bírtam. Addig volt külföld, belföld, színház, mozi, koncertek, most nincs. Százbol nem lehet. Aztán a munka is unalmassá vált, elvették a kreatív részét, és maradt a napi rutin. Néha utána élni sincsen kedvem.
A kulisszák mögött. Ez a lényeg, mert első ránézésre minden olyan szuper, és rendezett. vagy ha nem, akkor már igencsak nagy a baj. Ha már ránézésre sincs rendben.
Minden felfogás kérdése. Mert ki kérte, hogy a millióit összeharácsoló felpüffedt félalkoholista egészséggel foglalkozó gerinctornász belehaljon az unalomba? Miért nem annak örül, ami van? A kreatív lány, miért nem megy el egy olyan helyre, ahol valóban érdekes munkát végezhetne, élhetőbb fizetésért? A sikeres férfi miért olyan sikertelen az ágyban csodaszép barátnőjével? Az okos több diplomás barátnőm miért elégszik meg a látszat munkahellyel?
Mert így döntöttek! Nem akarják másképpen. Ha akarnák, akkor megmozdulnának, és változtatnának.
Az élet maga mozgás. Ha megállsz, akkor elsüllyedsz. Minden folyamatosan mozgásban van, így minden mindig változik. Ha akarod, ha nem. Így semmi más dolgod nincsen, mint hogy felvedd a ritmust.
Az ember az illúzióitól szenved piszkosul. Nem az igazságtól! Azok tények, az A VAN. Amitől szenved, az az amit ennek helyébe képzelt.
A kineziológusom azt mondta. Nézd, mindent fellehet kétféleképpen fogni.
Gondolhatom azt is, hogy milyen szar nekem, mert nincsen tízmilliós full extrás autóm mélynyomóval, nincsen Rózsadombon egy kétszintes házam finnszaunával(az infra halálosan káros az egészségre, akár csak a szolárium) nem szerepelek a társasági rovatban évente háromszor, és nem megyek évi négyszer nyaralni. Ellenben van egy kis autóm, a belvárosban egy kis lakásom, van egy csodás szépséges feleségem, most született meg a fiam, és imádom a munkámat. Mindkettő igaz. Hogy melyik befolyásol, és melyiket élem, az döntés kérdése. Azé, hogy boldog akarok-e lenni, vagy örök elégedetlen.
Belülről jön amit érzel, és hogy éppen mit érzel, az attól függ, milyen életet terveztél magadnak. Nem most, hanem réges régen. Gyermekkorban megköttettek a szerződések. Te pedig e szerint élsz. Ha akarsz változtatni, ahhoz először is kell a szándék, az erős akarat, és a cselekvés. A többi pedig hozzáadódik. Nevezd csak sorsnak, vagy mindenhatónak, az ízlés kérdése.
Te hogy látod az életedet? Mennyire vagy vele elégedett? Elérted amit szerettél volna? Tudod mik a korlátaid, és miért nem sikerül a megvalósítás?
Ha mindez komolyan érdekel, várom jelentkezésedet! tancoskomika@azigaziszerelem.hu
Másfél óra alatt lerántjuk a leplet, hogy végre tisztán láthass! miért nem úgy működnek a dolgaid, ahogyan azt elképzelted. Csak akkor jelentkezz, ha nem akarsz többet a mocsaradban dagonyázni, hanem valóban kész vagy arra, hogy változtass! Képtelenek kíméljenek! Megoldani csak te tudod, én csak segíthetek ebben, hogy élesebben láss.
Hozzászólások
azúr [2008-09-10 11:00:39]
mindennap úgy kell élnünk, hogy valamit leteszünk az asztalra, legalább magunknak, bármi lehet az, munka, szeretet, szerelem, egy jól elkészített étel, egy dalocska megtanítása a gyereknek, lényeg megfelelni magunknak, s emellett még élhessünk is ebben a társadalomban.
Kis Kriszta [2008-09-10 08:19:07]
Lassan közelebb vagyok a negyvenhez, mint az ötvenhez, és még nincs meg az igazi. Azt hiszem velem van baj, és belül nem kívül, mert azt mondják csinos vagyok. Mégsem kellek seniknek! Erre is van javaslatod?
Éva [2008-09-09 20:55:41]
Nekem is van gyomorgörcsöm. És fejtörésem. Hogy mit is kezdjek problémahalmazommal, mi átszövi életemet. Keresem, kutatom a megoldást!A cikkeid segítenek!