Veronika blogja
Becsengettek
2008-09-02Ki ne emlékezne a gyerekkori iskolakezdésekre, a fullasztó kemény anyagú ingekre, a kisdobos egyenruhára, aztán a gimi randa matrózblúzára, a vége-hossza nincsen iskolai évnyitókra. Elkezdődött.
Elkezdődött. Becsengettek. De mi is? A felnőtteknek végtelenített az év, nincs iskolai szünet, nincsen tanévnyitó, megy a munka, és csak nyúlik, mint a rétestészta.
Töltekezni kellene. Nincsen iskolai csengő, ami arra buzdít, hogy szaladj ki a büdös teremből a friss levegőre(már aki nem egy belvárosi irodaház hatodik emeletén ül) fogócskázzál, nyargalj, és felszabadultan játssz a pajtásaiddal. Kidobózzatok, és ha teli vagy feszültséggel dobd erősebben a labdát. Tíz percbe jajj, anyi minden belefér. Jut eszembe, ma a cégeknél van a bagószünet, ahol lehet ködösíteni, egészséget roncsolni, a friss levegő pedig érdeklődés hiánya miatt megszűnik.
Aztán ott van a menza, na, az nekünk felnőtteknek is megmaradt. Csak most már modernizált változat alumínium evőezköz helyett műanyag, sorban állás helyett ételfutár. Ami közös, hogy mérhetetlenül szennyezett, felesleges kaják halmát lapátolja az ember magába. Fehér cukor, fehér liszt, és só ami belefér. Örökké nem élhetünk, igaz-e?
Fiam óvodája, menüje, két hét alatt egyse gyümölcs, és egy szem ubi, viszont konzekvensen reggelire-ebédre-uzsira marha, és disznó! Éljen az új nemzedék, gyarapodjon. Azzá leszel amit eszel. Hurrá! Kis disznók, és nagy marhák!
N
incsen játszótér, csak a füstös udvar, fa mutatóban, talán kettő, az egyiken évek óta egy levél se nő. A természetbe kimenni ma már nagy luxus. Mert a lustaság mindig győz. Inkább otthon lehet dvdzni, mint mozdulni egyet, hogy mély levegőt lehessen venni. Helyette marad a sóhajtozás.
D. nem szereti az őszt. De a tavaszt, a nyarat és a telet sem. Savanyú arccal jár-kel az élet mezején, és nem érdekli semmi. Vele nem történik semmi. De hogy is történhetne, ha nem tesz semmit. Csak vegetál. Gyerekkora óta. Míg a hatodikosok dobogó szívvel festették a tanári wcben a szemüket, és spirálozták a pillájukat, addig ő unottan ült a padban nagy favágó ingében, és nem értete mit vihorásznak mások. A tini diszkóba el se ment, a többiek pedig suttogva beszélték meg, hogy milyen a tamponjuk, és hová dugták az iskolatáskába, hogy a fiúk véletlenül se találják meg. 
Később aztán amikor már mindenki csókolózva sétált a ligetbe, ő lehajtott fejjel sétált el mellettük. Nem volt csúnyább, nem volt butább, így döntött. Hogy kimarad az élet örömeiből. Önként, bár nem dalolva. Ma teóriákat gyárt arra, hogy a harmadik ikszbe lépve neki miért nincsen párkapcsolata, gyereke, karrierje, szépsége, és barátai. Nem érti. Egy biztos. Nem szereti az életét. A megoldást még véletleünl sem keresi, inkább görnyedt háttal rója az aszfaltot, így ősszel is.
B
ecsengettek. Jó pap holtig tanul. Vagy, ha tanulni nem is akar, de legalább figyel, és tele tervekkel, és célokkal próbálja megvalósítani az álmait. Válassz te is egy csillagot, és meg se állj, míg el nem érted! Ha pedig elérted, ne felejtsd el élvezni, és örülni neki. közben pedig keress egy újabb csillagot, amit elérhetsz.
Hozzászólások
tappancs [2008-09-10 12:50:45]
becsengettek, hála Istennek, mert apró kölykeimet végre rendes menetrenben nevelhetem. Jó a nyár, de kevés a szabink, a nyár nálunk arról szól, hogy melyik nagyszülő mikor ér rá, ha pedig dolgoznak mi vesszük ki felváltva a szabinkat. Ez eszméletlen, jó most,egyik oviba megy, a másik alsós másodikos.
napocskaeszter [2008-09-10 11:03:52]
szeretem az őszt, én is elnéztem az iskolásokat, éreztem az új tankönyvak illatát, jó volt gyereknek lenni, de most már a mieink indulnak lassan-lassan.
nemisbéka [2008-09-10 10:42:41]
nekem semmi bajom az óvodával, pedig két lányom oda jár.Igaz nincs kert, de szépen foglalkoznak velük, változatos a kaja, és szeretnek ott lenni.
T. [2008-09-09 20:54:16]
becsengettek. A negyedik diplomámat szerzem. Immár 28 éve becsengetnek nekem. És élvezem!