Veronika blogja
Kötőerő
2008-03-05Bebetonozva élni legjobb esetben is nehézkes. Amikor mint egy letekeredett pamutgombolyag körbefon a múlt, akkor mozogni a jelenben egészen nagy erőfeszítés.
Leszív a múlt. Egy telefonhívás, nem egy, hanem több naponta, ami nem építő, idejétmúlt (mert a múlt), mindenképpen kihatással van a jelenre.
Amikor szakítasz, és lezárod a kapcsolatod, akkor az azt jelenti, hogy elvarrod a szálakat. Legritkább esetben lesz ebből fenenagy barátság, cimboraság, cinkosság és jó kapcsolat. Ellenben lehet belőle egy madárijesztő a jelenben, egy őrületes kötőerő, ami mint egy mágnes vonz, hogy hátat fordíts a jelenednek, és ezzel a jövődnek is.
A gyerekeknél ez úgy működik, hogy nagyon jól érzik magukat, míg a dolgok működnek körülöttük, játszanak, barátkoznak, felfedezik a világot, aztán éhesek lesznek, és ez az érzés annyira elhatalmasodik rajtuk, hogy zavarja a játékot, és végül sírva keresik anyát, vagy apát, hogy adjon enni.
A felnőtteknél ez egy kicsivel árnyaltabb, de lényegében a mechanizmus hasonló. Nem jó a kapcsolat, sebaj. Rossz a kapcsolat, összeszorítom a fogam (lesz ez még így se)!
Elviselhetetlenül fullasztó (vagyis szomatizálódik a lelki probléma, és fulladásos rohamok jönnek), menekülni kell, nincs más választás, véget kell vetni, utolsó felvonás, lassan gördül a vörös bársony.
Aztán jön az új, és a felnőtt játszik, érdekes az új játéktér, a tükör, a másik, de egyszer csak hiány lép fel, probléma adódik, vagy véget ér a kapcsolat, és ilyenkor fantáziátlanul az ember visszanyúl a múltba.
Férfiaknál jellemző, szar, de biztos (numera) legalább van kit d..ni. Nőknél: jobb, mint egyedül, van, aki fizeti a cehhet. Egyedül szar nyaralni, és nincs is miből. Ilyenkor aztán vissza a múltba, nagy hátraarc a jelennek. Visszatérés abba, ami már a múltban sem működött.
De inkább csúszás térden a régi elé, jön a nagy önáltatás, hazugság, becsomagoljuk az úgy szeretem hazugságába, a nem tudok élni nélküle cédulát rábiggyesztve, mert mégsem sikerült, és akkor legyen valami kapaszkodó, a régi kopottas pont megteszi.
Csakhogy! Ebben már akkor is szenvedtél, mikor legutóbb el akartál menni, sőt, el is mentél. Másrészt pedig, sosem a volt-jelenlegi pároddal van gondod, hanem magaddal. Ő csak egy tükör, miben magadat kémleled. (Ez tetszik, vagy általában nem tetszik Neked).
Van olyan, hogy valaki élből rosszul választ, ez lehet az önismeret részleges, vagy teljes hiánya (szar így élni), másrészt pedig bűntudatból, egy valós vagy vélt bűn miatt. Ostorozás gyanánt, egy teljesen lehetetlen kapcsolatba sétál bele, így napi szinten kapja majd a büntetést, de nem ám a másiktól, hanem magától, hisz ő választotta.
Mutass ma egy embert, kit pisztollyal a halántékánál kényszerítenek bele egy kapcsolatba, vagy egy házasságba. Ritka az ilyesmi, legalábbis Európa szívében. Akkor pedig, ha ezt Te választottad, és nem működik, mert össze nem illetek, ez már bizonyos, pláne, ha semmi közös nincs Bennetek
(Kivéve, ha a másik egy éntelen nulla, aki felveszi a Te gúnyáidat. Lelkesen játssza, hogy én is pont ezt szeretem, engem is ez érdekel, mindig is imádtam a kvantumfizikát, a legkedvesebb időtöltésem a deriválás.)
Vagy egy nagy hazugság az egész, akkor meg minek folytatni? Pláne, ha befejeztétek erre az életre, akkor minek erőltetni a kapcsolattartást olyan szinten, ami szívességek halmából áll, amivel mind-mind magadhoz láncolod a múltad. A láncok általában vágni szokták a húst, csörögnek-zörögnek, és nehéz velük galoppozni az élet útján. Ráadásul a lánccal együtt a lánc másik végére kötözött valakit is magaddal rángatod, a jövődbe, ahol semmi keresnivalója nincsen.
Ilyen esetekben, mikor bizonytalanságból vissza akarsz menni a jól ismert büdösbe, vagy belső gyengeségből fakadóan szakítatok ugyan, de heti egynél több a telefon, és erre még nyomós kreált okotok is van. Szorongatjátok egymás ruháját, gyűritek a mai ingeket, míg meg nem tépázódik, és rossz esetben el nem szakad, akkor érdemes ennek a valódi okát feltárni, mire fel ez a fene nagy ragaszkodás.
Legritkább esetben szól ez a szeretetről. Annál inkább gyávaságról, és félelemről mesél ez a történet. Ilyenkor kell megnézni, mi az, amitől pontosan félek, és miért viselkedem gyáván? Miről hiszem, hogy nem tudom megoldani, egyedül nem megy?
Ha egyedül nem megy, miért menne ketten? Ha én azt gondolom, egyedül képtelen vagyok rá, akkor valaki mással ez csak úgy lehetséges, ha vagy ő megcsinálja helyettem (akkor nem ketten csináljuk), vagy delegálja egy harmadik személynek, akkor meg pláne nem mi ketten csináltuk. Csak az megy közösen, ami egyedül is menne.
(A számlafizetés ez alól kivétel, de aki a számlái miatt marad rossz kapcsolatban, az megérdemli a sorsát vastagon). Egyébként is, mindenki megérdemli, hisz mindig pont azt kapod, amit érdemelsz, vagyis, amit előzetes cselekedeteiddel, gondolataiddal, szavaiddal előidéztél.
Mert a következménye mindennek megvan. Fizikából lásd: hatás-ellenhatás törvénye, és az energiamegmaradás törvénye, általános iskola ötödik osztály. Ezt már akkor tudtuk. Azóta pedig csak okosabbak lettünk - remélhetőleg.
Amikor valaki köti a múltját a karóhoz, és a jelenébe beledolgozza azt, amin rég túl kellett volna lépni, akkor egyetlen emberrel tol ki leginkább: saját magával. (Meg az új választottjával, akire ez kihatással van).
A legrosszabb, ha ezzel nem akar, nem mer szembenézni. Mert attól, hogy nem gondolja végig, még ebben a helyzetben él, ráadásul átgondolatlanul, a tudatosság morzsájától megfosztva.
Márpedig a mai korunk a tudatosságról szólna, ha hagynánk. Az ilyen kifogások, mint: nem akarok foglalkozni vele, nincs kedvem hozzá, fogalmam sincsen, miért van ez, már nem látom át, nincs rá időm - ez a lassú öngyilkosság.
Mert barátom, ha foglalkozol vele, ha nem, Te ebben élsz! És ezen egyetlen ember tud változtatni: Te!
Egyet viszont ne feledj! Az idő ketyeg, a Te időd, a Te életed, és az idő igen nagy kincs! Mert eltelhet egy év, kettő, vagy kilenc év a szar, Hozzád nem méltó kapcsolatban, és Te még mindig nem látod tisztán miért mentél bele, miért maradtál benne, miért tartod most is a kapcsolatot vele.
Egy biztos, magadat rabolod meg. A boldogság lehetőségétől, s magától a boldogságtól.
Azt hisszük, a könnyebik út az, ha nem foglalkozom vele, nem oldom meg. Oltári nagy tévedés! Leélni így éveket, ezzel a struccpolitikával rettentő fárasztó és fájdalmas. Nem tesz jót a nyaknak, a hátnak ez a folytonos fejet gyorsan a meleg homokba póz.
Az, hogy mikor jön el az ideje felmérni, mit miért teszel, azt Te döntöd el. Legjobb, ha még ma! Cselekedj, és nézz tükörbe!
Hozzászólások
Kata [2008-03-10 20:21:15]
Én másik oldalról is szívesen megközelíteném a kérdést!
Mi van akkor, ha két ember képes lenne egymással jó kapcsolatot kialakítani a szakításuk után (mondhatni barátságot), de pl. az új csaj képtelen féltékenység miatt ezt feldolgozni....és ő az aki gerjeszti azt az ellentétet, ami matta kialakul az exek között??
Láttam, átéltem ezt. Sajnálom, mert működhetett volna.
Még mindig reménykedem, hogy egyszer sikerül megvalósítani a barátságot az exemmel, mert nagyon értékes embernek tartom.
Vera, ez Neked nem ismerős téma???
Cs.Peti [2008-03-06 09:16:28]
Nem kell hátranézni, bátran bele az újba, minél jobb az új annál kevésbé nézel vissza.
Bea-Anna [2008-03-06 09:13:55]
Sziasztok! Értem a lényeget,de két részre bontanám.Egyik eset amikor független vagy és új kapcsiba lépsz,ekkor teljesen el lehet zárni a multat,sőt kell is. a másik eset /én is ilyen vagyok/ amikor úgy válsz el, hogy van gyereked, ilyenkor marad valami kontaktus, hisz a gyerek mindkét szülőt igényli, sőt jár neki.
Rita 02 [2008-03-06 08:17:03]
Szia Vera! Nagyon mély elgondolkodtató az írásod, sokan magukra vehetik. Kicsit kiélezve érzem a dolgot, ennyire nem szoktunk visszanyúlni a volt szerelemhez.Én is új kapcsolatban élek, a régi fiúmat teljesen kizártam, soha nem telefonálunk, nem beszélgetünk.
Tamara [2008-03-06 06:42:30]
Én háromszor kezdtem újra egy nős pasival. Huszonegy éves jogászhallgató voltam, mikor elcsábított, nagy autó, nagy hazugságok.tíz évig álltatott, mígnem harmincegy éves lettem, és ő m ég mindig a feleségével élt. Én meg egyedül, anyámék tetőterében. Minden karácsonyt, és húsvétot egyedül töltöttem, a szülinapomat lopva egy panzióba ünnepeltük, távol a várostól, mert ott a nej és az ismerősök nem jöhetnek rá. Az első két évben még reménykedtem, aztán lekapcsoltam a fejemben a villant. Már nem gondolkodtam. Nagyregényt írhatnék mik történtek velem. pontosabban mit tettem magammal, ebben a méltatlan kapcsolatban. Kétszer jött volna korban hozzám illő srác(nőtlen) azokat is elszúrtam Miatta. Aztán fél éve betellt a pohár. Számot, mailt, lakcímet változtattam, kimentem külföldre dolgozni, és lezártam ezt a koszos múltat. Most hazajöttem, és két hónapja találkoztam egy sráccal, akinek én vagyok az első, és egyetlen. Lejárt a szivatásom ideje. Soha többet nem beszélnék azzal az önzuő hazuggal, aki évekig azt mondta szeret, miközben éltem mint egy árnyéklény! nagy tanulópénz volt!
Anikó [2008-03-05 23:38:00]
Én minden pasimat ugráltattam még a szakítás után évekkel is. Ha nem volt rendben a jelenlegim, akkor gyorsan felhívtam valamelyiket, és pótoltam belőlük. egészen addig, míg meg nem ismertem a férjem. Vele kerek volt a történet, és útközben mellette rájöttem, mennyire szemét játélkot játszottam, ami nem is játék volt. Mert élesben ment. Nekik ez nem játélk volt, hanem komoly. Szégyenlem a múltbeli tetteimet, de tanultam belőle. Azóta nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, ha néha véletlenül összefutunk köszönünk, és egy hogy vagy, jól kösz-nél több nem is kell. Mindenki megy a saját útján, a jelenlegi embereivel.
Tibi [2008-03-05 23:33:55]
Elgondolkodtató, hogy vajon mikor mérem fel jó, s mikordugom hjomokba a fejem. Erre hogyis lehetne rálátásom. Mindenesetre egyet értek, hogy azaz energia, amit az exekbe ölünk, legyen az egy telefon, vagy egy rövid találkozó, az ráfordítható valami újra. Pláne, ha ez igazából lehúzós, és a fél órás találkozósnak, több órás kihatása van. Mert energia, ha felidegesítenek lenyugodni, dühösnek lenni, és konfliktusok között szlalomozni. Elkerülni azt, és így bűvészkedni. Ilyenkor kell megnézni, mi az oda nem való. Általában kiderül, hogy az ex az. felesleges a jelen békéjét feldúlni a múlt miatt.Üdvözlettel: Gyergyák Tibi