Veronika blogja
Nincs bocsánat
2008-03-04Hiába hát a bánat?
Évekig kínozzuk magunkat, rosszabb esetben évtizedekig, aztán egyszer csak jön a felismerés. Nem a világ esküdött össze ellenem, nem a rúd jár rám, én járok a rúdra.
Én vagyok saját karámom örzője, én vezetem bele az áramot, hogy ha elfelejteném, érezzem ahogy megráz! Én döntöttem úgy, hogy eddig, és nem tovább!
Te elhiszed, hogy a világban nincsenek kedves fiúk, és még kedvesebb lányok? Ha nem, akkor hogyhogy, Te eggyel sem találkozol? Miért sétáltok el egymás mellett? Ha már van párod, próbáld meg néha (ha lehet, akkor gyakran) friss szemmel nézni. Menj távolabb, akkár szó szerint is, és figyeld ahogy mozog, ahogy beszél, a gesztusaid, és gondold végig, tetszik-e.
Nézd meg az utcai üvegekben, ahogy lépdeltek kéz a kézben egymás mellett. Harmónikusnak tűnik-e Neked. Hajlamosak vagyunk élethelyzeteinket tragikusan felfogni. Amikor tizennyolc évesen nincs fess kísérő a szalagavatóra, azt hisszük, vége a világnak, és mindenről lecsúsztunk.
Aztán amikor 23 évesen nincsen céges autó, és céges mobil, azt érezzük, mindenki jobban járt, mint mi. Huszonöt évesen a lányok már babakocsit tologatnak, és mi vénnek érezzük magunkat, mint az országút, s látjuk ahogy elszalad mellettünk az élet.
A szabad választás nekünk nem csak jogunk, de kötelességünk is.a baj csak az, hogy igaz, hogy azt tehetjük amit akarunk, de nem biztos, hogy az is történik, amit kívánunk magunknak.
Te miért nem hiszed el hogy képes vagy megvalósítani a vágyaidat? Más embernek miért sikerülhetne jobban?
Saját korlátainkat mi állítjuk föl! Mi mondjuk, hogy eddig, és ne tovább! Soha sem volt még ekkora szabadság az életben, mint most! Nincsen földesúr(sajnos Te sem lehetsz az, még ha kék vér csordogál is ereidben), viszont jobbágy sem leszel eredendően, viszont Te csinálhatsz magadból szolgát! A saját vágyaid, és sóvárgásaid szolgáját, akit sodor az élet, és egyre távolabb kerülsz a hőn áhított boldogságtól, békétől, és nyugalomtól.
A szerelmemmel foglakoznak a legkevesebbet mostanság. Van szó szexről, különféle vágykeltő technikákról, ami kétségkívül fontos, és e fórumon is lesz szó róla, de az első, hogy meglegyen a kivel! Mert nem mindegy!
Nem mindegy, hogy van-e olyan valaki melletted, akinek tudod fogni a kezét, akire ha ránézel, elönt a zsigeri boldogság, akire büszke vagy, és szétfeszíti a mellkasod az öröm, akire ha gondolsz, szárnyakat kapsz, és miatta is szeretnél még jobb ember lenni.
Akivel örömmel gondolsz arra, milyen is lesz tizenöt év múlva. aki mellett boldogan ébredsz fel hatvanévesen!
Ha Neked nem ilyen a társad, érdemes megbocsájtanod magadnak, és megszeretgetni azt a valakit, akit úgy hívnak: Te. Ha megbocsájtottál, akkor biztos vagyok benne, elhiszed majd, hogy megérdemled a szerelmet!
folytatás következik
Hozzászólások
D.Rita Budap. [2008-03-06 09:55:59]
Fiatalok vagyunk, bízzunk magunkban,és a jövőben, tegyük a dolgunkat és minden rendben lesz.
Kitty [2008-03-05 11:14:58]
A legrosszabb, mikor azt sem tudjuk, mekkora trágyában vagyunk, mert már úgy megszoktuk a szagát, hogy azt hisszük, ez a normális. Hiszen ilyen az élet. és a következőket mondjuk: A szerelem nem tart örökké. Jobb, mint a semmi. Nekem ez is jó. ennyidősen röhejes lenne a vad, és szenvedélyes szerelem. Ilyenkor már nem szoktak vadul egymásnak esni. Vicces lenne tíz év után is hevesen kívánni a másikat.
Szerintem viszont ez siralmas. Sajnálom akik ebben a cipőben járnak. Két éve még én is önkábító voltam, aki ült boldogan a trágya közepén és mosolyogva szaglásztam, moindván ilyen a felnőtt élet. Aztán feleszméltem. szép lassan tettem életem romjait rendbe. Kitakarítottam, és most nem tűnik lehetetlennek, hogy a párommal húsz év múlva is szenvedélyesen essünk egymásnak vasárnap reggel.
Virág99 [2008-03-04 14:12:57]
Sziasztok! Pár mondat a cikkedhez Veronika. Ez a világ felgyorsult, tizenévesek összeköltöznek,15 éves hugom a barátjánál lakik hetekig, általánosban mobiltelefon, sok zsebpénz, kalandok, bulik, minden előrejött, csak a szellemi fejlődés lassult le.Mondom én 28 évesen, egy gyerekkel.A szülő tehetetlen, ellenség, nézi ahogy a vesztébe rohan a tini.
szerelem [2008-03-04 10:24:13]
A jeligéül ezt választottam, mert én szerelemben élek, nem kell görcsösen akarni,csak kivárni, elfogadni és hagyni hogy kifejlődjön mindkét félnél.Azt nem tudom teljesen elfogadni, hogy írod milyen lesz vele 15 év múlva,mert a baráti körömben sorra bomlanak fel házasságok, kapcsolatok,ritkaság az olyan akik évekig együttmaradnak.Sajnos ennek egy nagy baja van, hogy a gyerek sínyli meg,mert örök vesztes marad.
Andi [2008-03-04 10:16:16]
Szia Vera! Neked volt fess kísérőd a szalagavatón, sokan irigyeltek is érte, az akkori kísérőd egy jó fej volt, a mostani párod is illik hozzád nyugodtan belenézhettek a kirakatüvegbe!