Veronika blogja
Társasjáték
2008-02-07A szabályok egyszerűek. Mi hozzuk őket. Mi tartjuk be, és tartatjuk be.
Mi kell egy párkapcsolathoz? Nagyon egyszerű! Két fél szabad kölcsönös akarata. Nem több és nem kevesebb. Emberi jogunk a szabad választás. Döntenünk nem csak lehet, hanem kell is. Mindenki ismeri a halogatás művészetét, míg végül egy szituációnak külső körülmény vet véget. Ezt viszont senki sem szokta szeretni.
Egy ismerősöm addig hajtotta magát, dolgozott két helyen öt ember helyett, halódott a rettenetes házasságában, mardosta a bűntudat elhanyagolt lányai miatt, míg végül egy sávjába átsodrodó autó észhez nem térítette. Két hónap kórház után felszámolta a terhes cégeket, beadta a válópert, kézenfogta a lányait, és szánt rájuk időt. Valamint rálelt arra az útra, mi számára ki volt jelölve. Minden, ami addig korlátként állt előtte ledőlt, és rájött ezeket mind-mind maga határozta meg, ő hozta a szabályokat, és ő tartotta be.
A legtöbben ott hibáznak, hogy azt hiszik, csak az ő törvényeik uralkodnak, egyedül és kizárólagosan. Elfelejteik, hogy létezik társadalmi és univerzális törvény. Ez utóbbi mindenkire egyformán érvényes. Mert a nap bizony minden reggel fel fog kelni, bármi is történt Veled. (Még akkor is, ha szerelmed épp elhagyott, és hőn óhajtanád, hogy a világra boruljon örök sötétség. Sőt néha akkor a legszikrázóbb a napsütés, ha épp temetésre mész, és az élet fricskájának gondolod a verőfényt).
A természet törvénye az is, ha húsz évig iszol folyamatosan alkoholt, akkor a májad felmondja a szolgálatot. Lehet, hogy ez negyvenévesen következik be. Ilyenkor szokták a delikvensek a világot hibáztatni, a sorsot, Istent, vagy a pártot, mindenkinek a szája íze szerint. Tanulságot még ilyenkor is érdemes levonni.
A legfontosabb rájönni, hogy mindazon dolgokért, mik velünk történnek, mi vagyunk a felelősek. Senki más. Ez feszítő érzés, és egyben nagyon könnyű is. Mert a felismeréstől kezdve rájövünk, az én életemet én irányítom, így az történik, amit én előidézek. Amit megélünk, az már egy következmény.
Következménye múltbéli cselekedeteinknek. A jelen pedig a jövő következménye lesz. Anyukám gyerekkori mondása volt, hogy ne a dolgozatosztás napján izgulj, mert akkorra már megvan az értékelés, hanem addig izgulj, míg tehetsz érte, és tanulás közben lehet facilitáló félelmet érezni, mely tettekre sarkall.
Csodálkozva tapasztalom, hogy emberek egy része képtelen felvállalni a felelősséget magáért, és elvinni a balhét a saját sorsának alakulásáért. Ha egy párkapcsolat megromlik, csakis a másik lehet érte a felelős. Így aztán mutogatnak egymásra, és felmentegetik magukat, csakhogy ne kelljen szembenézni a problémákkal, és megoldani azokat.
Azért nem vagyok boldog, mert Béla nem keres elég pénzt. Az a tutyimutyi. De mégis, kérem! Mihez képest nem eleget? A saját igényszintedhez képest! Ha pedig a sajátod, miért mástól várod a megvalósítást? Vagy keresd meg azt a pénzt, ami számodra szükséges, vagy dolgozd meg magad, és figyeld meg valóban szükséged van azokra a dolgokra, mik most nélkülözhetetlennek tűnnek.
Nem törődik velem. Figyelmetlen. És vajon Te törődsz magaddal? Miért mástól várod ezt? Egy labilis ember, csak egy másik labilist fog bevonzani. Sajnos ketten nem fognak kiegyensúlyozott életet élni, hanem hol jobbra, hol balra fognak dülöngélni egy életen át.
A saját törvényeidet egyetlen embernek kell betartania, Neked. Ezt nem várhatod mástól. Ha szenvedsz a szabályaidtól, akkor bizony változtatni kell rajta. Ezt pedig egyetlen ember teheti meg. Te.
Olvastam egy önjelölt, média által agyonajnározott "guru" oldalán, hogy csendtábort szervez. 10 nap, néma csendben. Egy szó sem. Se zene, se könyv, se tévé, szóval semmi. Séta, és mozgás egész nap. És befelé figyelés. Képzeld el mi történne Veled, ha egy ilyen táborba kerülnél. Semmi másra nem figyelnél, csak magadra, és a belső hangodra, másfél hétig. Milyen érzés erre gondolnod?
Képzeld el, hogy ezek után egymásra fogtok figyelni. Az első helyen viszont mindig Te vagy. Minden más csak tükör. A Te tükröd. Az, hogy Te hogyan látsz egy szituációt, hogy hogyan éled meg, és dolgozod fel. Ez mind nézőpont kérdése.
Ebben a társasjátékban sem érdemes a másikat hibáztatni. Mert az, amit mondasz róla, az igazából mind-mind Rólad szól. Hogy miért látod a helyzeteteket olyannak, amilyen.
A legfontosabb, hogy tisztába legyél a szabályokkal. Ha rájöttél, mik azok, már könnyedén tudsz tovább játszani, és ha kell, szabályt módosítani. Remélem két hatost dobsz!
Hozzászólások
T.laci [2008-02-09 07:58:49]
Én két hatost dobtam, eddig, jó kis csaj a párom,van állásunk, szépen megélünk, nem luxus módon,és a habot a 3hónapos kisfiam adja.többet nem is kívánhatnék./régen is olvastam a blogodat,néha írhatnál novellákat Vera,szia/
johanna [2008-02-07 22:21:06]
Mindenkinek sok az elvárása a másik iránt. jó lenne ha megtanulnának az emberek ezeknek csak a negyedével élni. Először önmagukat nézzék meg, aztán legyen elvárásaik a másik féllel szemben. Láttál már kövér ffiakat csinos macákkal? kiknek elvárás ez a női kép. és ők? Elvárásaik vannak a cicababa felé, de ők?!de ne beszéljünk a kövér és a cicababa modellről. általában is ez van. az emberek nem önmagukból indulnak ki elősször, de a mércék, azok megvannak, amik alapján a páromat besorolom, osztályozom és kiválasztom. SZörnyű! természetesen, elvárásaink legyenek, na denézzünk már önmagunkra is, kérem!
Hajni [2008-02-07 11:03:06]
Egy csendtábort el tudnék képzelni, jó ötlet, a sok külső inger után jólesne egy hét pihenő.
Anti [2008-02-07 10:26:49]
Ezeket a szabályokat nehéz felismerni. Sajnos legtöbbször már nem látjuk élesen a helyzetünket, és könnyebb a külviágot okolni. fáj, ha én hibázok, és én szívom meg miatta. A nők nagy része szeret listányi kérést aférfi orra alá dugni, hogy valósítsd meg az álmaim Lajos! Lajos pedig önszántából barom mód hajt, és a nő mégsem lesz boldog. Hogy is lehetne, mindenki csak a saját álmait tudja megvalósítani. Más erre nem képes!