Veronika blogja
Tervezés kétezernyóc
2008-01-19A konferencián a központban ezernégyszáznál kicsivel több öltönyös, vagy lezser, cégéért, és családjáért, elsősorban önmagáért felelősséget vállalni szándékozó ember.
BAH csomópontnál óriási dugó. Egy Batizhoz hasonlatos velem egykorú jóképű középső ujját az égnek mutogató, üvöltő stílusban akarja kicsi kocsimat ketté szelni. Siet. Én is! Ideges. Én nem. Szar neki. Nekem nem. Így én csak félrerakom a történetet, hogy Neked idegépeljem. És huss. Szemmel láthatóan ő viszont dühöng. Tovább. Egy életen át. Menedzser.
Bent az óriási előadóterem, utolsó kedves emlékem Xaver. Mármint a koncertje, ami felemelő volt a léleknek mindenképpen. Ő a nagy varázsló. A zenegéniusz, aki közöttünk él, kritizál, és erről hírhedtebb, mint arról, ahogyan a billentyűket lenyomja.
Valamint a bulvárok szellőztette identitása, amit őszintén szólva vastagon... mert egy embert ez minősít?!! A kit szeret? Nem a hogyan? Persze, az olvasókat az érdekli, kit és hogyan. Hogy legyen viszonyítási alap a sajátjához. De miért akarja valaki magát Xavérhoz mérni? De mondhatnám azt is miért akarja magát mérni Demcsák Zsuzsához? Bombera Krisztinához, vagy épp Tisza Katrához, kinek blogjára ellátogattam, nézzétek meg ti is, a legnőibb magazin internetes oldalán megtalálni.
A nagyterembe besétálva csupa okos ember. Okos, mert eljött, és nem mást csinál aznap. Érzi, hogy fontos, akkor is, ha nem a piros bársonyzsinór túlfelén foglal helyet, velünk ellentétben, akik very important person-ok. Köszönhető ez okos férfimnek, aki nem csak a keleti kultúrában járatos, hanem élhetővé törekszik tenni a Nyugatot. Ennek pedig nyugati eszközei vannak.
Tervezés. Hányan csináljuk? Hányunkat tanítottak erre? Régebben azt hittem erre születni kell. Mert voltam én, a kislány, és az öcsém, aki a nálunk vendégeskedő mama ötvenesét boldogan rejtette a malacba, és gyűjtött szorgosan. Ő lett a közgazdász, majd a tőzsdei elemző. Nemhiába, van, amire születni kell.
Az előadó, ki bevezet, ügyesen sétál méregdrága öltönye, még európai viszonylatban is jólszabott, meggyőző, bohókás, szinte már rodolfói gesztusaival magyaráz valamit, amitől először a hajam égnek áll. Azt gondolom, rég tudom, összes marketing iskoláimban, ezt az első órán megtanította a sok szakember. Aztán gondolkodom. (Na igen, először ítélek. Ezen is lenne gondolkodnivaló, annak is aki írja, s annak is aki olvassa.)
Nincs tervezés célkitűzés nélkül. Mosolygunk. Evidens. Akkor miért nem így csináljuk? Az életünkben, a cégünkben, és mindenhol, ahol döntési helyzetben vagyunk? Akár egy fogyókúránál, akár egy tanfolyam elvégzésekor. Mielőtt nekiállsz a tervezésnek mit kell végiggondolnod?
Mit is akarok én mindezzel elérni? Miért teszem meg ezt a lépést?
Képzeld el egy pillanatra, milyen jó volna, ha tisztában volnál azzal, mit szeretnél a párkapcsolatodtól! Leírnád egy füzetbe, ami mindig a táskádba lapul, és bizonyos időközönként elővennéd, hogy elgondolkodj, vajon úgy élsz-e ahogy szeretnél, közelebb kerültél-e a célodhoz, és jó úton jársz-e.
A példa egyszerű. Évi beleírta a kicsi füzetébe a következőket: párkapcsolatom = szerelmi kapcsolat, teljesen egyenrangú felekként, fifty-fifty. Heti négy szeretkezés. (Legalább. A szeretkezés, amikor erőteljes az érzelmi töltet, és a vágyakozás erős, magnetikus érzések a partner irányában) Sok együtt töltött idő, aktív pihenés, közös sportolás, kultúrálódás, szórakozás, közös hobbik, aktív élet. Szeretetteljes viszony a mindennapokban, jó érzés reggelente az ágyban ébredéskor.
Évi ezeket írta le a naptárába, amit jó mélyre süllyesztett. Aztán pár hónap múlva a dugóban ült, és hogy elüsse az időt megnézte a füzetet. Két perc múlva hangosan zokogott. Eszébe jutott, hogy utoljára három hete feküdtek le, akkor is inkább kötelességből. Az ágyból kipattan, mert rémesen kellemetlen érzés a másik hátát bámulni.
Egyre többet lóg a barátnőkkel, és kínos a hétvége, amikor, ha nem ügyeskednek, még a végén kettesbe maradnának. És ekkor tárcsázott. Kávészünetet kért a férfitól. A város másik pontján. Beszélnünk kell. (Sokunkkal fordult ez már elő). Ne felejtsük el az ok-okozatot, és hogy elsősorban mi vagyunk a felelősök az életünkért! Ahogy alakul. Mert nem alakul, hanem alakítjuk.
Minden nap egy újabb esély. Ha van célkitűzés, akkor tudjuk hová szeretnénk eljutni. Akkor útközben tudjuk, hogy jó felé vettük-e az irányt.
Képzeld el egy pillanatra, milyen lesz Neked tizenöt év múlva. Ahol most vagy, onnan az álmaid felé vezet az út? Jó érzéssel tölt el a kép, amit láttál?(Természetesen azt leszámítva, hogy tizenöt évvel öreggebb lettél...)
Vajon tetszik a társ az oldaladon? A munka amit végzel? Az anyagi helyzeted, amit akkorra teremtettél? A kiindulási pont a MA! Tételezzük fel, hogy nem nyersz a lottón, és nem jelenik meg az amerikai nagybácsi. Ja, és Brad sem találta meg a telefonszámod (pasiknak Belucci).
Ha tetszik, amit láttál, akkor kérlek dőlj hátra, és kapcsold be a kedvenc zenédet, és veregesd vállon magad. Viszont ha borzongva hagytad abba a játékot, akkor gyaníthatóan a tettek mezejére kell lépned.
Az első lépés a tervezés. Mindenben. Tán ez volt az esszenciája a szakmai konferenciának, amit egy pszichológus nyugodtan megtarthatott volna sok millió magyarnak.
Elfelejtettek minket megtanítani tervezni. Elfelejtették megtanítani, hogy ragaszkodj az álmaidhoz, és valósítsd meg őket. Nem kidobni kell az ablakon, amikor húsz leszel, vagy harminc, hanem nekiállni megvalósítani.
Melós, mi?
Könnyebb lenne azt mondani, az álmok gyerekeknek való dolgok, vagy örök álmodozóknak, az élet kemény, és nem vár rám semmi jó. Persze, mert dög lusta vagy, és inkább élsz körbefalazva a korlátaiddal, mint hogy kitörj, és azt mondd:
- Májusban szeretnék ötven kiló lenni, és megveszem a legszebb szoknyát a plázában, és amikor a körúton végigsétálok a pasimmal mindneki engem fog nézni.
Ennél könnyebb azt mondani:
- Nem ilyen az alkatom, ahhoz mozognom kellene, inkább elbagózom a szoknya árát, de csoda-e ilyen stresszes világban?
Vagy azt mondom:
- Márpedig idén augusztusban végre Marokkóba fogok nyaralni, és tevegelek egy sárga szalmakalapba, és akkor is, ha most nincs senkim, addigra megtalálom.
Akkor számold ki mennyibe kerül a marokkói út, rakd félre a depiűzésre szánt csoki-pia-cigi alapod, és máris megvan az út ára. Járj emberek közé, és ha megváltozott a gondolkodásmódod, és elhiszed, hogy megcsinálod, az első tavaszi nappal rádköszönt a szerelem is.
Ez ugyanis fejben dől el. Ha azt gondolod, úgysem találom meg, minden jó pasi foglalt, én meg úgy is megszívom, akkor tényleg. Viszont, ha úgy állsz hozzá, hogy igen a világ tele van szép, kedves felnőttekkel, akiknek én tetszem, akkor az egyikkel előbb-utóbb egymásra fogtok csodálkozni. Innen pedig már csak egy lépés az a marokkói tevegelés.
Lebutítottak minket. Kicsit tehet erről a világ, és azok, akik vezetgetik, akik tanítanak minket, és mi magunk, hogy nem vállaljuk. A felelősséget. Magunkért. Szalmabábként sodródunk, míg nyomorgó nyugdíjasok leszük, aki mindennap epét hány az embertársaira, mert annyira szarul sikerült az élete, a házassága, a gyerekei, és minden amihez csak köze volt.
Egyetlen pillanatra sem gondolkodik el azon, hogy erről ő is tehet. Sőt, csak ő tehet róla. Ha nem akarsz ilyen kisnyugdíjas lenni tíz, húsz, harmincöt év múlva, gondolkodj el ezeken a sorokon, és elsősorban az életeden. Tudatosan.
Ehhez adok segítséget a következő cikkemben. A HOGYAN-hoz!!! Addig pedig jó álmodozást kívánok, hogy aztán legyen képetek mit megvalósítani! Elő a fantáziával!
Hozzászólások
Szilvi [2008-02-04 10:28:01]
Nekem is pont ez tűnt fel, amit Ákos írt, hogy S. Kata a nevét hol így-hol úgy írja. Márpedig a legelső dolog amit az ember megtanul: a nevét helyesen leírni, azt még a kisgyerek is tudja. Aki bírálatra vállalkozik, na ne már, Kata!
Ákos [2008-02-03 08:35:07]
Kedves Kata!
Ha állításod szerint vállalod a neved, melyik is az igazi: Sárdosdi vagy Sárosdy? Legközelebb figyelj jobban, ha álnevet használsz...
Kata [2008-02-01 14:42:19]
Kedves Viki,
El szoktam kezdeni Vera és Ákos irásait elolvasni, de nekem unalmasak. :( Említettem, hogy egy közös ismerösünk miatt tévedtem fel... Ennyi.
Pl. Tök jó lenne, ha valami érdekfeszítő témáról irkálna ez a két ember (bár lehet, hogy neked ez érdekfeszítő), én ma megálltam a bácsikánál aki felbaszta az agyát a várakozás közben... (he?)
További szép napot és jó gyerköcözést :)
Viki [2008-01-31 13:27:42]
Szia Kata! Már akár barátnők is lehetnénk,Te olvasgatod a Veráékat ,(mert kicsit tetszik )és esetleg találsz benne mazsoláznivalót, egy kis élcet, hibát stb . Ez jó, én azért olvasom Őket / több honlap rendszeres olvasója vagyok, mert gyesen vagyok, és így kicsit bejutok a világba, és a korosztályomba/, mert érdekel, legtöbbször találok jó tippeket, vagy csak simán olvasnivalót.Varga Viktória
Kata [2008-01-31 11:15:39]
Kedves Viki,
Nem. Félreértettél.
A véleményem valóban az volt amit leirtam. Akkor és most is így gondolom.
Csak épp mellékesen érdekelt az is, hogy ki hogy reagál egy ilyenre. Valószínüleg ezért jöttem vissza és olvastam el a ti hozzászólásitokat. Ennyi.
Üdv,
Kata
Viki [2008-01-31 08:41:36]
Kedves Sárosdy Katalin! Meglepődtem újabb soraidon, mert én tévedésből azt hittem Te az előzőekben kritikát írsz Veráról és Ákosról,és az írásaikról,de most úgy érzem inkább pszichológiai "játék" volt részedről,kiváncsi voltál a sok negatívum hogy érinti őket és az olvasóikat.Megmondom Neked a választ .rosszul érintette őket, de nem engedték el az indulataikat, igyekeztek mérsékeltek és "úriemberek" maradni. Mindenesetre érdekes módszert választottál a teszteléshez, én az ilyent mellőzném a jövőben.
Varga Viktória
Sárosdy Katalin [2008-01-30 16:49:54]
Kedves Vera, Ákos, és mindenki,
Köszönöm soraitokat!
Vicces volt elolvasni a reagálásotokat egy olyan hozzászóláshoz mint ami az enyém volt.
És meg kell mondanom őszintén egy kicsit csalódott vagyok. Nem voltatok sem jófejek, sem okosak!
Két mondat tetszett, az egyik azért mert nagyon jót nevettem: Ui.: még bottal sem piszkálhatnál meg ;) (Ákostól) - ja, és nem azért nevettem mert jó a humorod, hanem mert kissé szánalmas volt. - merthogy az én hozzászólásomban már megirtam hogy nem piszkálhatnálak meg, legalább valami új fordulattal éltél volna...)
Viszont Vera végmondata: Neked is írok, jó szívvel, szeretettel! - ezt köszönöm és ebből látszik, hogy jó szíved van (még ha ironikusan is irtad esetleg)!!!!!!
Egyébként azért is irtam be a forumra, még ha bántó is voltam, mert kiváncsi voltam az emberekből és a szerzőpárosból milyen reakciót váltok ki.
Na köszönöm nektek! Még tovább olvasom az oldalt, hátha ismét valami eszembe jut!
Üdv,
Kata
Végh Veronika [2008-01-27 06:50:42]
Kedves Katalin!
A társadalom, és benne az egyes emberek tükrök számunkra. Ezek sorok rólad szólnak, tőled, és magadnak. Gondolkodj el ezen. S ha nem dűhít fel túlságosan, néha kattints, és olvass! Neked is írok, jó szívvel, szeretettel!
Sok sikert a továbbiakra: Végh Veronika
Anett [2008-01-23 21:04:11]
Katalin! Ha elolvastál volna egyetlen cikket is, nem írnád, hogy ajnározzák magukat! Ők a szerzőpáros, de nem róluk szól! Nekünk szól, az ő tollukból, illetve klaviatúrájukról.
Katalinnak-Esztertől [2008-01-23 20:37:44]
Kedves Katalin!
Miért olvasod Veronika blogját? Mert van közös ismerősötök?
Így izgalmasabb?
Ha állításod szerint neked ez nem felel meg, egy szerinted inkompetens embertől, keress a hálón ízlésednek valót!
Mellesleg tanulj meg helyesen írni!
Remélem a te kapcsolatod boldog, és példa értékű, az is marad, és boldogan szülsz majd sok szép gyermeket! Sok sikert, és kevesebb bosszankodást az életben drága Katalin!
Viki [2008-01-23 10:33:45]
Sziasztok!
Nem túl régóta találtam a honlapotokra,friss olvasó vagyok.Látom vannak nagyon jó, és elvétve rossz kritikáitok is.Több honlapra ellátogatok, ha van időm a tanulás mellett, de legtöbbön arról olvasok, hogy az írója hány órakor kelt fel, fáj a feje éppen, kitakarította a lakását és találkozott XY-nal.Na az nem túl érdekes, nem lesznek ott parázsviták, ti kényesebb dolgokról szóltok, ezért érdekesebb is és megoszlanak a vélemények.
Veronika! Én személyesen nem ismerlek, de ha leírnád, hogy mikor keltél, milyen fürdőhabbal zuhanyoztál, s éppen hová indolsz délután sétálgatni, lehet hogy kritikát sem kapnál, de nem is érdekelne senkit a honlapotok. Én olvasni foglak. / Varga Viktória vagyok/
C. [2008-01-23 09:05:47]
Sziasztok! Minden nap olvaslak titeket, most olvastam Katalin bírálatát. Jól ismerem Verát nagyon is jól, s Ákost is jó pár találkozás óta szívembe zártam. / Leszögezem én VALÓDI OLVASÓ vagyok, a váddal ellentétben /.
Véleményem a következő:
-- hogy miért nem sikerült az előző kapcsolata / itt a Levente apjára céloz Kata/, ez a kettőjük ügye volt, nem illettek össze, megszenvedték, lezárták.
--vád az is, hogy ország -világ előtt "ajnározzák" a szerelmüket: ez nem Pozitív példa hogy végre szeretik egymást, és másoknak is megmutatják?
--még Vera sminkelése is hibaként van feltüntetve: az ő egyénisége elég karakteres, nem hétköznapi, a sminkelése is egyéni / nem kell követni, ha nem tetszik/
--hibaként írja:stylist adjon divattanácsot, öltözködése szintén egyéni, merész, szerintem divatos
--Ákosra tett megjegyzése Katalinnak: ilyen megjegyzést én nem mernék feltenni egy blogra, mert a külsejét mindenki maga alakítja, a hosszú haj egy kifejezési eszköz, magánügy,a fizikumát bárki megirigyelhetné, a műveltsége pedig kimagasló, sokan tanulhatnának Tőle jó modort, kultúrát a szakterületéről nem is beszélve.
Félreértések elkerülésére: valódi olvasójuk vagyok, ismerem őket személyesen, szeretem olvasni a cikkeiket.
Vera, Ákos! Hahó! Aki ír nyilvánosan az mindenféle visszajelzést kap, Kata félét is , de az én véleményem is igaz, írjatok továbbra is.
Ákos [2008-01-23 08:37:03]
(Kedves) Katalin!Mintahogy a többi hozzászólást, ezt sem töröljük le, maradjon fent és minősítsen Téged. Sikerült maradandót alkotnod, köszönjük a véleményt! Azért találtam benne egy pozitívumot - végére biggyesztetted a neved.Ui.: még bottal sem piszkálhatnál meg ;)
Ákos [2008-01-23 08:08:11]
Kedves L.A.!
Természetesen vannak olyan dolgok (pl. testmagasság), melyek adottak. Viszont egy tudatosan élő ember életében minél több tényezőt vont uralma alá. Ő tűzi ki céljait, ő választ és dönt, ahelyett, hogy a sors rugdosná. Jelen helyzetünk a múltbéli tetteink következménye, jövőbeli létünket pedig jelenlegi gondolataink, szavaink és tetteink határozzák meg. A keleti tanításokban ez a karma törvénye, azaz a tettek visszahatása a cselekvőre.
Anna [2008-01-23 07:57:00]
Szia Vera, Ákos! Kedves Katalin /S.K/
Elég éles kritika született látom. Tudjátok Vera, Ákos én már elgondolkodtam azon mi a honlap célja, eredménye.Sokat dolgoztok rajta, ez kivált jó és rossz viszhangot. Nekem tetszik az egész,ezért olvasom, DE a kritizáló /S.K/ hangvétele erős, drasztikus, főleg Ákos személyének bírálata.Nem tudom S.K. járt e jógára, ismeri e személyesen őt, én jártam hozzá és teljesen pozitív a véleményem, de kinek a pap, kinek a papné.
Barátnő [2008-01-23 07:45:23]
Kedves Katalin! Eléggé messze mentél a kritikával, persze itt mindenkinek lehet véleménye /negatív is /.Én kb tíz éve ismerem Verát, és állítom az ellenkezőjét a tiednek. de erre majd ő megválaszol.
Felrovod neki, hogy a gyereke apjával nem él együtt-- ez igaz--,de előre lehet, hogy nem tudták mennyire nem illenek össze, s a sok konfliktus helyett vállalta a szakítást.Ez a gyereknek biztos nem jó, de ő él benne, s lehet , hogy új párjával békésebben tudják nevelni a kisfiát.
A tanácsi, merész gondolatai csak irányt mutatnak, nem kell megfogadni, ha ellenkező a véleményed.
Záró gondolat: nem védem Verát, nem kért fel erre, de elképzelhetetlen,hogy valaki jó irányban változzon, esetleg egy jó társ hatására vagy magától is?-mert szerintem ő jó irányban változott, s ha a multat boncolgatjuk bizony mindenkinek akadnak fekete foltjai, talán még nekünk is.
Katalin [2008-01-22 16:47:40]
Kedves Vera,
Egy ideje feltévedtem a honlapodra és azóta is nyomon követem a blogodat úgyanis kiderült, hogy egy pár közös ismerősünk is van a való életben.
Egy kissé furának érzem, hogy egy olyan lány ad tanácsot hölgytársainak, aki maga sem épp a hűség mintaképe, valamint szerintem a kapcsolataid nem épp mintának valók.
Szerintem nagy felelőség embereknek tanácsokat osztogatni, főleg ha épp jómagad sem vagy épp jó ebben a dologban.
Másrészt pedig szép és jó hogy jelenleg - állításod szerint- boldog párkapcsolatban élsz, de az elmúlt évtizedek nem téged igazolnak.
Valamint mi nem drogos, alkoholista, vagy épp elhízott vagy elvont hosszúhajú, férfiatlan pasikkal szeretnénk kezdeni már ne haragudj.
Ja, és ha már egyszer sikerült összehoznod egy párkapcsolatot és abból egy kis gyermeket, akkor hogy engedheted hogy egy másik férfi nevelje fel. MIért nem sikerült az a kapcsolatod?
Miért nem tudtad megtartani magad mellett a gyermeked apját?
Tényleg tök jó és örülök, hogy most épp boldog vagy, de ez meddig tart? És csak azért ország világ elött a szerelmeteket ajnározni, mert 1 éve végre tudsz épp normális kapcsolatban élni, szerintem nem épp korrekt.
Azt irod, hogy hogyan legyen igényes egy nő vagy egy férfi... Sminkelési tanácsod egy sminkmester adjon, nem egy olyan nő, akinél még én is jobban sminkelek. Divattanácsokat egy stylist adjon... És a pasid tök jó, hogy neked tetszik, de nekem például nem hogy nem az esetem, hanem még bottal sem piszkálnám meg. Szóval nehogymár ő mondja meg a pasiknak, mit hogyan...
Egyébként nem vagyok rosszindulatú csak szerettem volna egy kicsit másokat is rávilágítani arra, hogy egy kicsit szánalmas ez az egész.
Ja, és csak nekem tünt fel, hogy a hozzászolások többsége tőled jön csak más néven???.... Nehogy azt hidd, hogy ettől többen olvassák az oldalt, vagy éppen ugy néz ki mintha többen olvasnák.
Na hát egyébként sok boldogságot az életben és szerelmet, csak a szavaiddal és a cselekedeteiddel óvatosabban,.
Ja, és örülnék ha csak azért nem vennéd le a hozzászólásomat mert negatív.Nekem is lehet véleményem, hiszen ez egy forum, és arra van hogy megosszuk a gondolatainkat egymással... (ja és még ilyenkor szokott lenni, hogy rendszerhiba történt és ezért törlödött minden...)
Köszi,
Sárdosdi Katalin (vállalom a nevemet)
L.A. [2008-01-22 10:29:27]
Furcsa teória, hogy mindent mi határozunk meg! Vannak születési adottságok, amikkel nem lehet túl sokat kezdeni, bizonyos élethelyzeteket pedig "kapunk". Vagy ezt ti másképp gondoljátok? Szerintem nincsen esélyegyenlőség, van akit pofoz az élet, és van akit a tenyerén hordoz. Szerintetek ezt is magunknak keráljuk?
Vera [2008-01-21 15:56:10]
Kösz, javítva :) Amúgy szerencsére tudjuk, hogy a három út nevéből van.
... [2008-01-21 09:47:07]
BAH csomopont..
Évi [2008-01-20 07:35:23]
Mikor írod le a hogyanokat? Nagyon várom! Rettenetes a recepción ülni vasárnap reggel, sehol egy vendég, sehol az ágyam! Pláne a pasim ölelése!Legalább olvasgathatok, és írok ! a tisza Kata blogja szerintem nem ilyen jó!!!