Veronika blogja
Tízperces
2008-01-14Tudsz velem valamit kezdeni tíz perc alatt? - kérdezte egy lány tőlem kétségbeesve? Az attól függ. Mitől?
Hogy mit szeretnél! Bátorítást, önigazolást, egy kis megerősítést, vagy pedig szeretnéd, hogy megmondjam amit valóban gondolok. Ilyenkor a legtöbben inkább az önigazolást választják, és ahelyett, hogy megoldást keresnénk panaszáradatot kapok, melynek a vége mindig ez:
- Hát csoda, ha ennyire ki vagyok?
Az imént említett példa csodás szereplője végül a bólogatás helyett egy éles kanyarral új pályára tért és azt kérte, friss szemmel mondjam meg mit gondolok. És megmondtam.
Hallgatott, és azt mondta, ha van még esélye, akkor ő most valóban megpróbálja. A sérelmeit feldolgozni, a lustaságát legyűrni, és a haldokló kapcsolatát rendbe hozni. Egy éve nem tudnak szeretkezni, vagyis ezt ő nem hívná ennek. Képtelen a férfi szemébe nézni, mert folyton eszébe jut a sok elszenvedett sérelem. Elmondani pedig számtalanszor megpróbálta, de valahogy egy nagy gát mindig volt benne, így inkább csak hallgatott némán. most viszont döntött. Beszélni fog, és meggyógyítja a félresiklott kapcsolatot! Ami ebben a legmeglepőbb, hogy sikerült neki!
Hazament, otthon átrendezte a bútorokat, vagyis mindent áttolt egy más helyre, ebben semmi feng shui nem volt, csak a hirtelen ötlet, és berakta a kedvenc lemezét. A pasi fáradtan hazaért, és teljesen megzavarodott, hogy semmi sem ott volt, mint lenni szokott. Amikor pedig a lány leült vele szembe, végképp megzavarodott.
Elkezdtek beszélgetni. Nem vádolni, sérelmeket felsorolni, csak beszélgetni. szép lassan, nem megrohanva a másikat. Reggelig beszélgettek. Másnap hulla fáradtan, és mosolyogva mentek dolgozni. Délután pár sms után megállapították, hogy folytatják a beszélgetést egy kávé mellett. Este fél óra után ájultak az ágyba, csak most nem fordítottak egymásnak hátat, hanem szorosan ölelve merültek mély álomba.
Hétvégén bezárkóztak, és kikapcsolták a telefonokat, semmivel sem foglalkoztak, csak egymással. Lassan kiolvadtak a sérelmek, mint tavaszi napon a fagyos talaj. Így aztán lehetett új virágokat ültetni. (Sajnos fagyott talajban kevés szép növény életképes. Csak a nagyon igénytelenek, akiknek nagy a tűréshatáruk.)
Szép-szép. Gondolhatod. És mindez meddig tart? Keddig? Nem. Mert ők képesek voltak a sérelmeiket kiteríteni, és nem a másikban keresni a boldogtalanság, és elégedetlenség okát, hanem magukban. Képesek voltak megbocsájtani, és átlátni a bukatatókat. Nyitott szívvel könnyebb az élet. A sérelmek elzárják a sértett felet az élettől. Olyan mint egy üvegbúra, hiába kiabál, senki sem hallja a hangját.
Amikor valaki olyan szándékkal megy haza, hogy na most végre elmondja mi a baja, és nem hajlandó nyelni tovább, változtatni akar, akkor legtöbbször rázúdítja a sok vélt, vagy valós sérelmet a másikra, aki ettől nem hogy elszégyenli magát, de felháborodik.
Senki sem szereti magát szarnak érezni így ezzel nem problémát old, hanem még egyet kreál, melynek kiadós veszekedés a vége, s mindenki úgy érzi egyedül van a problémájával. Ezért kell szeretettel, és sok türelemmel elkezdeni a tisztázást.
Az eredmény nem szokott elmaradni. Sem így, sem úgy. Érdemes azt választani, aminek a vége az ölelés.
Ha te is ilyen helyzetben vagy, nyugodtan írj!
Hozzászólások
Lilla [2008-01-15 14:42:43]
Tetszett az írásod Vera, göröngyös ez a talaj,sok szempont dönti el ki hogy reagál a párjával a sérelmekre. Kisebb haragokat, bántásokat szépen meg lehet beszélni, de vannak életreszóló megbántások amikkel elnyomoríthatnak, s szinte jóvátehetetlen.Ilyenkor legjobb különválni és új lapokkal indulni.
Helga [2008-01-15 14:32:13]
Én voltam hasonló helyzetben, de én évekig hurcoltam a sérelmeimet,míg kiborult a bili, órákig beszélgettünk őszintén, megállapodásokat kötöttünk, s azóta jobban élünk.