Veronika blogja
Bizonytalanság
2008-01-08Mai világunkban egy biztos. A bizonytalanság. Az, hogy szinte semmire sincsen garancia.
Amikor éjjel verejtékben fürödve ébredsz, és reszketsz, hogyan fizeted a hiteled egy év múlva, vagy ülsz az ágy sarkán, és nézed a melletted alvót, vajon bízhatsz-e benne? Becsap, vagy megtartja a szavát?
Nézz körül, és figyelj! Mit látsz a környezetedben? Őszinteséget? Bátorságot? Igazi érzelmeket?
A szerelemre meg kell érni! Ahhoz, hogy képes légy odaadni magad valakinek testileg és lelkileg, kell egy bizonyos fokú érettség. Gondold végig milyennek látod magad. Aztán képzeld el, hogyan szeretnél élni. A kettő közötti különbségen érdemes elmélázni, és főleg azon, milyen híd tudja a kettő közötti különbséget átkötni, hogy kényelmesen sétálj át oda, ahogyan szeretnéd, ha működnének dolgaid.
Egy általam nagyon sokra becsült (ha nem a legtöbbre) pszichológus szerint a szerelem akkor kezd elmúlni, amikor megszűnik a tisztelet. Ha valakit nem tudok tisztelni, akkor hogyan tudnám szeretni? Hogyan nézzek fel rá, mint az ellenkező nem (vagy saját-tisztelet a kivételnek) jeles képviselőjére? Amikor nem tudok már bízni, amikor tele vagyok sérelmekkel, akkor azt már nem hívnám szerelemnek. Csakhogy!
És itt jön a dolgok fonákja! Miért hagytam, hogy becsapjanak, hogy kihasználjanak? Erről ki tehet? Hát persze! Jómagam! Az ember magára szeret a legkevésbé dühös lenni. Nem tudom megcsinálni, és kiosztom a társamnak feladatul. Ahelyett, hogy megtanulnám. Ha már nekem kell!
A szerelmet miért kell plusz feladatokkal felaggatni, mint egy giccses karácsonyfát? Jön a szerelem, és hirtelen minden vágyam megvalósulását ráteszem (akár nő vagyok, akár férfi) feladatul, vegye már meg a nagy házat nekem, a gyorsabb kocsit, csináljon gyereket (na, ez tényleg ide illő téma) segítsen karriert építeni, fogyasszon le, hirtelen legyen nagyobb a mellem, minimum két kosárral, és tünjenek már el aráncok a szemkörnyékről.
Amikor pedig nem sikerül, akkor jön a keserűség, és a miattad nem viszem semmire frázisai.
Induljunk ki onnan, hogy mit is akarok én pontosan a szerelemtől? Erre egy helyes válasz létezik!
Szerelmet!
Az összes többi már teher és hárítás, amit lepasszolnék másnak, hogy megtegye az életembe helyettem. Mert miért várom el, hogy keressen annyi pénzt, hogy nekem teljesüljön gyerekkori álmom a szuperautóról. Vagy hogy elvigyen olyan helyre nyaralni, ahol a madár sem jár. Vagy a rongyosra említett biztonság. Az belülről kell, hogy fakadjon.
Ha nem érzem magam biztonságban a világban, akkor nem a páromat kell gyilkolni, hanem beslő munkával megtalálni ennek okát, és dolgozni rajta. Szembe nézni a saját félelmeimmel, és ez által szép lassan oldódnak. Ehhez tenni kell. Nem bevásárolni egy nagy férfit, akinek a zsebében ellapulhatok egy életen át. Én magam mire vagyok képes! Ezt kell megnézni.
A haragot is érdemes megvizsgálni. Tényleg rá haragszom? Nem véletlenül saját magamra? A gyengeségeimre? Miért kívánom tőle, hogy hiányt pótoljon, s ha ez nem sikerül, akkor csalódott fejjel élni mellette magányba zárva.
A szerelmere meg kell érni. Nincs mese. Ez nem jár mindenkinek. Gyerekeknek nincsen igazi szerelem, csak játszmák hada, és csaták, ahol mindenki felörlődik.
Amikor valaki képes szembenézni magával, és felvállalni a saját életét, a feladatait, kibontakoztatni a tehetségét (mert mindenki kapott ajándékot az élettől, legfeljebb még nem fedezte fel) örömmel élni az életét, na akkor, és csakis akkor megérett rá, hogy szerelemben éljen. A többi sajnos elbaltázott szerencsétlen találkozás, ahol mindegyik fél veszít méltóságából, és emberségéből.
Bizonytalan az ember magában. Sajnos ezért látja mindenhol ezt. Az őszinteség manapság ritka. Azért fel lehet fedezni, csak kell hozzá türelem, mert kevés ember él vele. Aki viszont szereti, az értékelni fogja. Egy életen át. A sok hazugságból fakad a bizonytalaság. Hazudunk magunknak, hazudunk másoknak, magunkról, és másokról, míg mi is elhisszük, hogy a hazugságunk igazi, egészen addig, míg éjszaka elő nem furakodik beőlünk az igazság, és fel nem ébreszt, verejtékben.
A mai világunkban is lehet biztos. Lehet olyan társunk, akiért tűzbe megyünk, lehet olyan életünk, ahol nem kell rettegnünk. Vajon ez kin múlik?
Hozzászólások
kérés [2008-01-12 07:59:42]
Önbizalomnövelő technikáról mikor írsz?
Boldog névnapot!
Ati [2008-01-10 12:33:55]
Őszintének lenni veszélyes. Mert manapság kevés az ilyen erénnyel bíró embertárs. én őszintén játszom, ő pedig becsap úton-útfélen. A végén pedig én szívok. Aki ma nem ügyeskedik, megszívja, az biztos! Ilyen világot élünk. hátbadöf még a feleség is, mikor mindent megkapott!
Viki [2008-01-09 08:41:57]
Találó cikket írtál, bizony a szerelemért sok plusz feledatot kell elvállalni, néha olyat is ami nem tetszik.
Ancsi [2008-01-08 16:38:44]
Ez telitalálat! Ezek szerint, csak akkor lesz szerelmünk, ha érett személyiségek vagyunk, és egy hozzánk hasonlót akarunk. Két önbecsapónak milyen kapcsolata lehet? és milyen jövője? Hazug. Volt nekem is részem ebben, mit mondjak, nem volt éppen kellemes a ráeszmélés!Azóta szeretek dolgozni magamon! Ahelyett, hogy a szerelmem ugráltatnám, te valósítsd már meg a vágyaimat!