Veronika blogja
Én már behálóztam
2008-01-04Ezt mondta a belvárosi forgatag kellős közepén, a gyönyörű szemű lány, akinek párkapcsolatát sokan irigyelhetnék, és azt a lelki minőséget, ahogy ők élnek.
Ezért nem is olvas minket. Neki nincsen rá szüksége, hiszen boldog párkapcsolatban él. Akkor meg minek?
„Hogy mindig boldog legyen” - mondta a férfi mellettem élesen metsző zöld tekintetével fogva tartva kis barátnőjét.
A legtöbben azt gondolják, jó a kapcsolat. Sok olyan ember van, aki elégedett a választottjával, s a viszony minőségével. Aztán tellik az idő... és hirtelen azok a párhuzamosan futó pályák valahogy megváltoznak.
Már nem egymás mellett futnak, hanem egyre távolabb, és távolabb kerülnek.
Hol a boldogság mostanában? A legijesztőbb, hogy mindezt általában észre sem szoktuk venni. Egyszer csak volt - nincs.
Szinte már tipikus, mikor a nő boldog struccpolitlikával, nyugalmasan éldegél, munkahely, otthon, bolt szentháromságában. Néha találkozik a barátnőkkel, akikkel megbeszélik, igen, már nem a régi, nincsen az a szenvedély, kicsit meg is hízott, és esténként legtöbbször csak az atyai csók van, és egy kedves mosoly.
„Jó éjt” - és egymásnak háttal elalszanak.
De ez így normális, nem? Nem!
Ez így a párkapcsolatból vezet a testvériségbe. Amikor mint húg-báty éldegélnek, megfosztva nemiségüktől. Ilyenkor pedig egy nap a nő hazaér, és furcsa szagok lengik körül a férjét.
Parfüm, de nem az ő kellemesen megszokott illata. És ahogy ránéz a férfira, akit annyira ismer, hirtelen úgy érzi, nem ismeri ezt az új arcot, valami megváltozott, mintha fogyott volna, és új az ing is rajta. Szóba hozza, a férfi elkapja a tekintetét. Balra.
Ez a hazugság, és nem a zavar jele. A kezével is idegesen babrál, és mesél a hülye munkatársáról, akivel befutottak ebédidőben a parfümériába, hogy a húszéves barátnőjének válasszanak illatot. Nagyon határozatlan szegény.
Milyen kedves férje van, hogy ebben is ilyen segítőkész. Ezt illik ilyenkor gondolni. Csak az a szúró érzés ne volna az ember oldalában. Innentől pedig figyel. Minden apró jelre. mert az az illat jelenthet valakit, aki felkavarta, aki megmozgatta a benne szunnyadó hímet, jelenthet egy szerelmet, és legrosszabb esetben viszonyt. Ez a mi vakságunkon múlik. Mit és mennyit akarunk észrevenni.
A másik eset, a boldog és oktalan férj, aki ugyan a haverok orcapirító beszámolóin lelkesen hurrázik, de ő maga ezzel nem tud dicsekedni. Túl fáradt, stresszes, nincs kedve virágot venni, és ezer éve nem voltak sehol. Otthon pedig a számlákról, és jobb eseben a kutya hétvégi futtatásáról esik szó.
Inkább a híradó otthon, mint egy koncert valami zajos helyen. Egy nap aztán észrevesz egy új csábos fehérneműt, amit neki nem mutatott a kacérabbik fél. Legközelebb kicsit tovább tart a csajokkal a dumaparti, otthon pedig részletes beszámolót kap a barátnők lelki életének mélységeiről, amit eddig soha. És eljön a nap, mikor az egyik szegény barátnő annyira el van keseredve, hogy nála kell tölteni az éjszakát, és lelket önteni belé.
Jelenthet ez elöszőr egy férfit, aki figyel a nő lelkére, és udvarolgat. Egy kis flörtöt, ami életben tartja a nőiességet, vagy egy szerelmi viszonyt.
Ne várjunk ennyit!
A kapcsolatot ápolni kell. Figyelni rá, és törődni vele. Azért, hogy ne érjenek ilyen meglepetések. Sohasem. Kevés az, hogy már behálóztam. Nem elég megszerezni. Meg is kell tudni tartani.
Ez néha sokkal nehezebb. A legnagyobb feladat, pedig az éleslátás. A rálátás a dolgokra, a megszokás ellenére. Érezzük, hogy mikor kell odatennünk magunkat a másik életébe, mikor kell legyőzni a lustaságot, és adott esetben áldozatot hozni.
Érdemes akkor is olvasni, ha te már behálóztad. De csakis akkor, ha meg is szeretnéd tartani. A boldogságod a tét.
Hozzászólások
Ildikó [2008-01-08 14:13:27]
Nem egyértelmű a boldogság szó, mert egy nagy szerelem boldogságot hoz, és utána egy nyugodt családi légkör a szeretett férfivel is boldogság.Boldogság amikor a pici gyerekem mellettem ugrál, és a munkahelyemen sikereket érek el. Boldog vagyok egy jól sikerült nap után, ha úgy érzem mindent megtettem amit célul tűztem ki, de biztos elengedhetetlen egy jó társ akivel együtt boldogabb az élet. Szóval igen komplikált dolog ez az emberi boldogság.
[2008-01-08 13:36:07]
én többet is behálóztam.
Kati [2008-01-06 09:02:17]
Sziasztok! 36 évesen találtam meg életem párját, eddig hiába kerestem, míg végül egy véletlen összehozott minket.Boldogok vagyunk, remélem mások is!
Dani [2008-01-06 08:51:28]
Az egész azon múlhat, hogy két ember összeillik-e, vagy sem. Ha eleve összeillenek nem kell állandóan a megtartáson filózni, ha nem akkor csak időhúzás és energiapocsékolás a megtartásra való törekedés. Telik az idő, és a vége úgy is a szakítás. Én egy lánnyal évekig jártam, de nem illetünk össze, végül különváltunk, bár szerettük egymást. Így jobb mindkettőnknek.
kalmár [2008-01-06 07:19:31]
Még behálózni sem könnyű a mai világban, nemhogy megtartani. Kicsit hátborzongató, hogy amikor végre nem görcsölök, jönnek ezek a félelmetes képek. Hiába nagy a kínálat, és néha erőteljes a kereslet! Ha elengeded magad-a rossz értelemben, lecserélnek, mint egy kilyukadt harisnyát!Megjavítani pedig még nehezebb, mint fenntartani egy jó állapotot! De hogyan lehet megtartani? Álljak vigyázzállásban egész életemben?
Anikó [2008-01-05 11:39:17]
Igy igaz Vera, megtartani nehéz egy férfit, tetszett az írásod, a megszokásokat kellene legyőznünk és sok figyelmet a másiknak.
[2008-01-04 17:36:31]
én is behálóztam.