Veronika blogja
Szeretet alapú élet
2007-12-14Volt egyszer egy ember. Nem volt benne harag, sérelem, irigység, birtoklásvágy. Vagy legalábbis nem annyiszor, és nem olyan erős, mint másokban. A szeretet határozta meg az életét.
Ismerek ilyen embereket. Keveset, egyre kevesebbet. Minden embernek van olyan szakasz az életében, mikor felteszi a kérdést:
- Mit szeretnék elérni az életemben? Hogyan szeretnék élni?
Ilyenkor aztán keletkezik egy holt tengeri tekercsnyi lista, azokról a megszerzendő tárgyakról, amik mind boldogabbá tennék őt. A nagy ház, bátrabbaknak nyaraló, esetleg egy-két ló, nagy autó, évi 2 külföldi nyaralás, ami ehhez hozzásegít, karrier, magas fizetéssel, a társ, aki örökké lángolva szeret (remélhetőleg az sem marad ki, hogy viszontszeressük). Ezek szerint, a nagy házban élő embereknek mind nagyon boldognak kellene lenniük. Bizonyára sok ilyen van közöttük, de ez még nem garancia.
Ismerek egy embert, hallgatom amiket mond, s szerinte egyetlen halálos bűnünk, ha nem bocsájtunk meg magunknak. Ezt tán még a kő materialisták is elfogadják, hogy ha egy rossz lépésünket nem dolgozzuk fel, nem vagyunk képesek megbocsájtani magunknak, akkor mardosva élünk le egy életet, haragban önmagunkkal.
A dühből, haragból pedig az idő előrehaladtával gyűlölet lesz. Milyen élet vár arra aki gyűlöli önmagát?
Ezen az oldalon írta valaki, hogy az élet kemény. Természetesen, bár azt hiszem minden hozzáállás kérdése. Voltam a pokolban én is, éltem úgy több mint fél évig, 25 évesen, hogy nem tudtam hány hetem van hátra, a mellemben egy tojásnyi valamivel, s az onkológián a sebészek csak széttárták a kezüket, s nem véleményezték a jó avagy rossz indulatot.
Az élet kemény.
Én akkor máshogy gondolkodtam erről. Nem kezdtem el gyűlölni a világot, s benne az embereket, azt nem mondom, hogy nem estem kétségbe egyetlen egyszer sem a félelemtől, a bizonytalantól, de egyetlen percre sem adtam föl.
Felemelt fejjel jártam akkor is, és azt gondoltam valamiért kaptam ezt, s végig kell csinálnom. Ez következménye volt egy döntéssorozatnak. Havonta többször bemenni az onkológiára, javaslom azoknak, kik úgy élnek, hogy nyakig merültek az önsajnálatba.
Mégsem gondoltam akkor sem, hogy az élet kemény. Inkább akkor csodálkoztam rá, mennyire szépséges, s mennyi csodálatos ember, és barát vesz engem körül. Amikor nem tudod hány napfelkeltét nézhetsz még meg, akkor rohansz ki hajnalba a Dunához, hogy lásd, hogyan csillan meg az első szikrában a folyó vize nyáron.
Nem csak nézed, látod is az emberi szépséget. Mindenkinek kívánom, hogy ehhez ne egy daganat segítse hozzá (mint ahogy nekem sem ez kellett), legyen ez egy kedd reggelen, ahogy belefeledkezik az élet szépségébe.
Mai világunk sajnos nem ezt sugalmazza. Nem mondja, állj meg egy pillanatra, s csodálkozz rá! Szorgos kis hangyákat csinál belőlünk emberekből, s a lényeg, hogy le ne állj! A gépezet részeként menetelj.
Mindig van választási lehetőség. Választhatsz szakmát, amit szeretsz, ami nem csak munka lesz, hanem hivatás, mert megérzed, igen ezt szeretem csinálni, ebben jó vagyok, és hiteles. Ha egész életedben szakács akartál lenni, ne menj el szülői nyomásra ügyvédnek, mert az öltöny egy életen át fog nyomni, és a konyha melege hiányozni fog az életedből. S nekünk is a te főztöd.
A világ szegényebb lesz egy jó szakáccsal, s gazdagabb egy boldogtalan ügyvéddel. Párt is választhatsz kedvedre, nincsenek vallási korlátok, országhatárok, beleszerethetsz a föld másik féltekén élőbe is, ha úgy akarod.
Figyelem a jógázókat, s minden tiszteletem a gyakorlóké. Ahogyan saját korlátaikat feszegetve dolgoznak magukon, látszólag a testükön, de a testi rugalmasságnak lelki hatásai is vannak. Fejlődik az alázat, a hit, a fegyelem, és a bátorság erényei. Akik este hétkor a hidegben a sötétben bejönnek a jógaközpontba, hogy aztán másfél órán át gyakoroljanak, hajlítsanak, lendítsenek, s mindig egy kicsivel jobban sikerül.
Magukhoz képest.
Mert mindenki mércéje saját maga. Tisztelem őket ezért, és szeretem. Fantasztikus emberek. Tesznek magukért. Legyőzik a lustaságot, a fáradtságot, a telet. Jó velük egy terembe lenni.
Az út, ami a boldogsághoz vezet, nagyon egyszerűen hangzik, mégsem sikerül mindenkinek. A legtöbbünknek nem sikerül, de törekednünk kell rá. A jóga filozófiája szerint az egyik legfontosabb, a nem ártás. Elsősorban magunknak. Nem ártunk magunknak.
Milyen egyszerűen hangzik! Mégis hányan tartják be? Amikr rágyújtunk egy cigarettára, mikor egy felest legurítunk, mikor megesszük a csokoládét? Ebből következik, ha magunkanak nem ártunk, akkor másoknak sem. Ezt tán még nehezebb betartani. Ha hibáztam, megbocsájtok magamnak. A már fent említett dolgokból következik, ha nem bocsájtok meg magamnak, nem nagyon fogok tudni boldogan élni.
Megbocsájtok másoknak. Fogd fel úgy, hogy aki árt neked, jót tesz veled, hisz jellemedet fejleszti, és erősíti, s jól fog esni megbocsájtani neki, s őt még jobban szeretni. Nem teszek a másiknak olyat, amit nem akarok, hogy velem tegyenek.
Az élet igazságos, mindenki megtapasztalja milyen a túloldalon lenni! Azt teszem másokkal, aminek örülnék, ha velem tennék. Ha kinyitod az ajtót valakinek, az egy mozdulat, és biztos lehetsz benne, legközelebb valaki más segít majd neked kinyitni az ajtót.
Egyszerűen hangzik, betartani talán csak nagyon keveseknek sikerül. Érdemes kipróbálni, és figyelni magunkat csak egyetlen napig, mit cselekszünk, hogyan érzünk. Érdekes dolgokat fogunk tapasztalni. Tanulságos lesz magunkról, magunknak!
Hozzászólások
Dóri [2007-12-17 07:33:49]
Kedves Veronika, Ákos!
Sok sikert az írásokhoz, és békés , boldog karácsonyt kívánok Nektek, sok türelmet, kitartást,örömöt!
Try [2007-12-14 20:59:36]
Kipróbálom! Aztán leírom a tapasztalatokat, más is okuljon! A fogyókúránál is ez válik be, leírni, aznap mit evett meg az ember, mi az amire szükség van, s mire nem. Ha pénzt akarok spórolni, szintén leírom mit veszek össze-vissza egy héten, aztán megnézem ebből mire volt valóban szükség. Remélem az erények fejlesztésénél is beváli a módszer. Köszönöm!
Babi [2007-12-14 11:11:40]
Valahol nagyon igaz amit írsz,mert én kb 5éve haragszom magamra,de nagyon, néha szinte utálom magamat az ok a következő:5 évvel ezelőtt férjem és szüleim ráhatására elvetettem a gyerekemet, pedig már volt hol lakni, egyetemre jártam,-na ez volt az indok a férjemtől.hogy előbb végezzek.Azóta született egy kisfiam, ő két éves, de azt a babát sohasem fogom magamnak megbocsájtani, s azt hogy másokra hallgattam.Bűntudatom óriási.