Veronika blogja
Keserű, savanyú, édes
2007-11-17Miért édes minden tizenhat éves, miért savanyú a harmincas szingli karrierista tyúk, és miért keserű a gyermekeit felnevelő klimax után álló nő?
Esett a hó, a kávézó nagy üvegein keresztül láttam, ahogy suhannak az autók négy sávban, az utcát ellepték a péntek délután cekkereket cipelő komor emberek, akik próbálták szövetkabátjukat egyre jobban magukra húzni.
Barátnőm, kinek ez a munkahelye is, papírokat rendezgetett, és saját bevallása szerint két hónapja nem volt internet közelben. (Így ha ezt a bejegyzést mégis megnézi, én állom a következő Quimby koncert összes költségét, már ami a mi szórakozásunkat illeti).
A hely már kezd átalakulni, az igénytelen kocsmából, aki az alkoholista negyven felettieket szolgálja ki, fiatalos kávézóvá, remélhetőleg rá sem lehet majd ismerni. A cigarettafüst sajnos nélkülözhetetlen eleme ezen helyeknek, de egy órát kibír az ember. Edződik a tüdő, és ha már leszoktam végleg a nikotinrúdról, legalább tesztelem kitartásom.
Nyílt az ajtó, és belépett rajta, egy lendületes, hamvas bőrű, angyalka arcú, karcsú tizenhat éves. Mogyoróbarna haja helyes kis kontyba fogva, szeméhez illő garbója, eltakarta hattyú nyakát, finom mozdulattal dobta le óriási csomagját, és dobott flegma csókot tíz évvel idősebb barátjának.
Aki hosszú percek óta várakozott rá a mellettem lévő szegletben, unottan lapozgatta a metróban beszerezhető ingyenes újságot, amiben látszólag semmi izgalmas hír nem volt. Most felélénkült acélszürke szeme, s csüngött a lány minden szaván, vagy inkább cseresznyepiros ajkán.
Részletesen ecsetelte a lány, a gimiben milyen igazságtalanság történt, miért kapott rosszabb jegyeket a barátainak, a fellépésére, ami miatt gyaníthatóan azt az óriási csomagot cipelte. Csilingelő hangján igazából bármit mondhatott volna, nem a tartalom volt a lényeg, mert a formánál úgyis mindenki elakadt.
Milyen harmincnak lenni? Kérdeztem a minap egy illatszerbolt kellős közepén gyerekkel a karomon. Szar!
Röviden?
Nézd meg ezt a csomó krémet, amit magamra kell kenni, hogy legalább ne nézzek egy tizessel többnek, mint amennyi vagyok. A gyerek kicsinál, még mindig szopik, éjjel is, nem is tudom mikor volt a ruhám utoljára öt percnél tovább tiszta! A férjem hulla a pluszmunkáktól, vagy éppen bulizni akar, nélkülem, mert mániákusan retteg, hogy megváltozik az élete, és hetente elmondja, maradjon minden a régiben!
Üvölteni tudnék, hogy már réges rég késő, hogy közösen akartunk gyereket, és hogy én négy hónapja sehol sem voltam, a legnagyobb szórakozásom a sarki boltba levonszolni a húszkilós babakocsit, és megvenni a drága férj vacsijának az alapanyagait. Este aztán, ha éppen nem retteg, vagy nem lép le otthonról, kicsit lazítani a fiúkkal, vagy nem a pécé előtt ül, akkor rámmászna, minden előjáték nélkül.
Szerinted a gimiben erről álmodtam? Ezért tanultam végig két egyetemet, ezért dolgoztam rommá magam, hogy idáig eljussunk? A fehér ruhában, az oltárnál, nem ez volt álmaim álma. Szar harmincnak lenni.
Feng shui. Hova rakjuk felnőtt hálátlan gyerekeinket? Akik csak akkor telefonálnak, ha el kell valamit intézni, vagy kéne egy kis kiegészítés, mert a fizetés nem mindig elég? A hetes buszon minden reggel, nyomorogni száz vadidegennel egy dobozban, nem juttat szellemi magasságokba. A munkahelyen a nyolc és fél óra, ebédszünettel együtt, mikor kihozzák az ehetetlen dobozos E-ket, délután vissza a hetessel, általában rázkódva, állva, fáradtan.
Itthon már nem akarok semmit, csak megszűnni létezni. Tükörbe nézni, esetleg csak késő délután, félhomályban merek. A férfiak? Szerintem ejtsük a témát! A kopasz ötvenes-hatvanas, elhízott ápolatlan meggyötört, reményvesztettek? Aki pedig nem ilyen, annak húszéves kell. Inkább elmegy a szórakozóhelyre, és másnap nem tud felkelni a derékfájástól, meg az izomláztól, mintsem hogy egy korabeli nővel kezdjen.
Minek, ha kaphat fiatalt? Ennyi idősen, ma Budapesten az ember értéktelen.
Valahogy így vezet az út az édesből a savanyúba, s onnan a keserűbe. Gondolkodom rajta, hogyan lehet ennek megálljt parancsolni, s leélni édességben az életünket.
János, akinek olyan vakítóan kék a szeme, mellénk ült egy előadáson, s a mézről beszélt. Hol lehet kapni tiszta biomézet. Pedig nem szereti az édességeket, az benne van, akkor pedig minek. Biztos hogy elmúlt negyven, leginkább kortalan. Ha ránézek furcsa érzések kavarognak bennem. Annyira metsző, annyira tiszta. És annyira ritka. Elégedett.
Ui. : Iratkozz fel díjtalan hírlevelünkre, a Szerelmeslevélre, hogy cikkeinket, tanulmányainkat elsőként elolvasva elsőként értesülj a boldog párkapcsolat titkairól!
Hozzászólások
Tünci [2007-11-21 14:43:45]
Jó, igenis jó harmincasnak lenni, csak élni kell tudni a lehetőségekkel.Semmi nincs veszve ha betelik a harmadik X.Átalakul az ember, lassan a családjának él, gyereket nevel, nem kell 25 féle krém, ha a férjed szeret,30 után is szeretni fog,meleg családi légkört kellene teremteni és számítani a másikra. Nekem összejött, 30 vagyok, (najó kicsit több),van egy gyerekem, alig van kozmetikumom és tangabugyim.Nem állok a tükör előtt órákig,de vasárnap délben gőzölöl a háromfogásos ebéd, s utána irány a gyerekkel a szabadba.