Az Igazi Szerelem / Veronika blogjaPakli kártya

Veronika blogja

Pakli kártya

Miért megyünk végső kétségbeesésünkben jóshoz? Miért nem magunkkal beszéljük meg a problémahalmot? Miért produkálunk pszichoszomatikus betegségeket ? Mert ez a könnyebb, mert kevés a szeretet, a figyelem, amit kapunk.

Mindenki volt már olyan helyzetben, hogy szíve szerint rohant volna Rózsikához a Blahán práktizáló jósnőhöz, hogy önigazolást nyerjen, mely szerint rettenetes a helyzete.
Ez már elviselhetetlen, egy komplett kis szentnek kell lenni, hogy ezt kibírja az ember fia/lánya, de momentán a SORS-ra kell magát bíznia, nem tehet semmit, a kártya is ezt mondja, és majd MEGOLDÓDIK.

Nos, oldódni a cukor szokott a teában.
(Remélhetőleg barna, vagy nádcukor, mert a fehér por- és kristálycukrot érdemes száműzni, ha valaki szeretne legalább negyven gyertyát elfújni a tortáján. Javaslom ugyanezt a sóval, amitől férfink hajkoronája megritkul, vagy gyorsan távozik. És ugye tudjuk, a hajhullást általában csak a padló állítja meg.
Vagy az étrendváltás, ahol a só a kukába ömlik.

Szóval, a cukor oldódik a teában, nem pediglen megoldandó problémahalmazaink. Voltam én is Rózsikánál, szép nagy vörös szalmakazal a fején, pelikánokat sápasztóan irigylésreméltó tokával, hosszú veres karmokkal, igazán jelenségszámba ment.

Nyócér’ meg is mondta még azt is, ami igaz sem volt. Őrült magabiztossággal.

Ha nem akarsz magad határozni, ha téblábolni akarsz, beleragadni egy rossz élethelyzetbe, akkor ne dönts, inkább háríts!
Menj jóshoz, kérdezd meg jóindulatú barátaidat, akik inkább leharapják a nyelvüket, mintsem azt mondják: „Drágám, miért nem csomagolsz és hagyod ott?”

Vagy miért nem írsz végre idegennyelvű önéletrajzot, és adod be száz helyre, vagy csak arra az egyre, ami után áhitozol. Miért nem dobod ki a hűtő mélyén lapuló csokikat, és mész el futni, az árából pedig vehetsz hypermodern bérletet?

Nem szeretünk dönteni. Nem tanított meg az élet. Vagyis inkább a szüleink, a tanítóink, a kortársaink, és az életben bukdácsolunk jobbra-balra, miközben teóriákat gyártunk, miért nincsen három éve pasink, pedig csinos, okos 27 évesnek mondott csaj vagy. Miért keresünk robotolva nyolcvanat, miközben tudásunk és két diplománk a fiókban porosodik.

Gyávák vagyunk. Félünk az újtól az ismeretlentől. Jobb otthon kuksolni a jól ismert négy fal között, mint felvenni a szekrény mélyén lapuló hódító ruhát, amit másfél éve, egy bódító tavaszi leárazáson hirtelen megvettünk, hogy aztán örök várakozásra kárhoztassuk.

Pedig milyen jó lenne felvenni, ellejteni benne egy koncertre, szintén gyáva barátainkkal, és táncolni egész este, ismerkedni a pult mellett, és telefonszámot cserélni. Hogy másnap reggel, egy kedves sms-re ébredjünk. Téged melyik múzsa, és hol csókolna meg?

Nehéz kikelni a fotelből a tévé mellől, nekem se fotelem, se tévém. Pedig a Szex és New Yorkot én is szeretem, vagy a Született feleségeket, de mindennek megvan a maga ideje, és helye.
Nem dühből kell változtatni, hanem elfogadásból, nem haraggal kell változtatni, mert az maximum a makacs szennyeződésnek tesz jót a sütőn, mikor odaég a sütőtök, de nem önmagunknak.

A jóga legfontosabb alapelve a nem ártás. Önmagunknak. Ott kezdődik.

Ezért nincs füstölgő cigaretta, 25 fokos alkohol, és zsíros sült oldalas. Mert ez szép lassan, vagy éppen gyorsan és biztosan öl.  Érdemes elővenni így ádvent közeledtével egy kis noteszt, és beleírni, hogy min is szeretnél változtatni.

Lehet bármilyen hosszú a lista. Aztán mellé azt odaírni, mit is kell ezért tenni. Gyanítom, ehhez nem kell Rózsikához zarándokolni. Jósom nekem is van, csak ő Nándi. Jóképű, tekintete mindenen áthatol, nem redundáns a mondanivalója, és kegyesen tart tükröt.

Az évszakok sem maguktól változnak, és saját életünk változtatását nekünk kell beindítani. Nem mindig gyors a folyamat, nem mindig sikerül elsőre letenni a nikotinrudat, nem enni bonbont menstruáció idején, elkezdeni edzeni és szálkásodni, szeretni azt a képet, aki reggelente visszanéz ránk.

Hozzászólások

Vera [2007-11-15 20:08:09]
Szia Jutka! Örülök, hogy olvasod!Időd van jól átgondolt döntést hozni. Nekem is van egy két és fél éves fiam, és volt már őrülten fájó szakításom.Ha írsz mailt, és megadod a címed, szívesen segítek magán úton! Ne feledd, ha te nem érzed jól magad egy helyzetben, ha boldogtalan vagy, a kislányod sem lesz boldog. Neki kiegyensúlyozott szülőkre van szükség,és ha ez másképpen nem megy, akkor külön-külön.Félni mindig az ismeretlentől szoktunk. Figyelj magadra, mert nálad jobban senki sem tudja, mi kell nektek!Kitartás!

Jutka21 [2007-11-15 16:42:48]
Kedves Vera!Én régi olvasód vagyok a blogodon,soha nem mennék jóshoz,mertnem tartom igaznak,bár a döntéseim sokszor cserbenhagytak,olyan pasit dobtam akit ma is sajnálok, és olyan mellet élek jelenleg akit a pokolba kívánok legtöbbször, de nem merek változtatni.Megmondom miért:mert van egy négyéves kislányom tőle, ez visszatart, s élek a mának, félek a holnaptól, s rohadtul sajnálom magam, a lányom miatt megteszem. egy Alföldön élő 25 éves nő

Név:

Hozzászólás:

Ellenőrzés:
(Írd a kép alatti mezőbe a képen látható értelmes magyar szót kisbetűvel, ékezetek nélkül!)