Veronika blogja
Ksaná - a legrövidebb időegységnek számító pillanat
2007-11-13Mai korunk az információ kora, a kommunikáció robbanás kora, a technika kora, a multi kora, a fast foodok kora, és leginkább a gyorsaság kora.
Amikor le akarjuk győzni az időt, harcolunk vele, s megpróbálunk kétségbeesett kísérletet tenni, hogy leigázzuk.
Versenyt futunk magunkkal reggelente (én egyre korábban kelek, hogy kicselezve fiamat mardjon időm kar-láb-fenék- és hasizom edzésre), vagy el tudjam készíteni az extrém reggeliket, mint sütőtök, frissen sült krumpli, vagy a slágerlistás paradicsomleves.
A mi időnkben még mézeskenyér dukált, kakaóval.
Ahogy pedig a reklámokat nézem, egy csoki a gyerek mancsában, miközben a villogó stadionnyi konyhában, a frissen sminkelt sikeres anyuka, épp búrából kilépett csillogószőke hajával, a legfrissebb Zara-kosztümben tipeg, miközben apa, a multi vezetője hóna alá csapja a notebookot, és megsimogatja, a kórházi tisztaságú kutyusukat, aki vidáman csahol.
Ha valakinek reggel első mozdulata bekapcsolni a tévét, akkor erre mos fogat, erre fésüli gubancos loboncát, és rugdossa odább a vacsora maradékát.
Mire mindenki elkészül, már a legerősebb golyós stift is felmondja hónaljnál a szolgálatot, a vasalókönnyítő mosópor illata sem érződik, és a vasalás sem látszik, és erre jön a dugó, a felújítások, a tolongás, morcos utastársaink, és frusztrált audisok, BNW-sek.
Mire mindenki beér a munkahelyére, kész csoda, ha nem esik össze.
Javaslom, a „lakj olyan közel a munkahelyedhez, hogy gyalog mehess”- választását.Így reggelente európai körülmények között kerülgetheted a kutyaszart, és ha langyos nyári az idő, és kellően meleg az aszfalt, olyan érzésed lehet, mintha Velencébe lépdelnél - legalábbis ami a szagokat illeti -, gondoskodik erről a sok cukorkával felhízlalt öleb, kik zöldet csak a tévében látnak.
Amikor belenézünk a munkahelyen a mosdóban a tükörben, egész elkeseredünk, és alapozóval fedjünk korunkra utaló mimikai ráncainkat, hisz manapság nagy hátrány a kor!
Légy húsz éves szingli, aki őrült teherbírású, dolgozz 14-16 órát, lehetőleg minél kevesebbért, ne legyen se kutyád, se macskád, se barátaid, maximum a kollegák, a főnök pedig ha bepróbálkozik, mosolyogva elégítsd ki szexuális vágyait.
Természetesen legyél kellően iskolázott, de ne legyél magasabban főnökeidnél, tudj gyors- és gépírni, kávét főzni, legyenek kellően hosszúak a lábaid, és néha kurta a kis szoknya, mosolyogj mindig, és csilingelően kacagj a vicceken, és életcélod a cég felvirágoztatása legyen nettó százért.
Versenyt futunk magunkkal az élet szinte minden területén, hogy megfelejünk szerepeinknek, hogy időben felhívjuk barátainkat, legyen időnk végighallgatni őket, a szerelmünket, csináljunk programot, ha nincsen gyerekünk, akkor gyereket.
Fizessük időben hiteleinket, mert ha nem, akkor mint a társasjátékokban, mindent visz a bank.
Minap mentem a Westendbe, és gondolkodtam. Szoktam ilyet is gyakorta, néztem minden mennyire gagyi, számoltam a kezembe nyomott szórólapokat (tizenhat), köztük, mobil, utazás, plazmatévé, internetes szexbolt - még ez volt a legérdekesebb.
Hányan mondhatjuk el, hogy értékes a munkánk? Hogy olyan helyen dolgozunk, és olyan munkát végzünk, ami jó a társadalomnak, ami nem gyilkol, nem butít, nem káros.
Ami tisztán jó.
Amihez értünk, amit örömmel végzünk, és frissíti lelkünk.
Kevesen.
Ahol nem kell kompromisszumot kötni.
Nekem ilyen az írás. Akár blog, akár cikk, akár novella, akár vers, akár regény. Jól esik, nem ártok, néha örömet okozok, nevettetek, vagy gondolkodtatok.
Vagy mutatok valami mást, vagy valamit, ami nagyon hasonló. Semmiképpen sem káros, nem öl és nem butít. Ezért szeretem, ezért csinálom szívből.
Ezért a honlap, Nektek. A barátaimnak, az ismerőseimnek, a családomnak, és az ismeretleneknek. A nagy rohanásban egy kis olvasnivaló, gondolkodnivaló.
A blog marad, kétnaponta új gondolatokkal. Lesznek cikkek, más billentyűjéről is, és szépen lassan még sok minden, amit Ti szertnétek. Amire igényetek van.
A információ korában csődöt mondott a kommunikációnk.
A családok túlélnek, a házasságok nem.
Legnagyobb rémületemre Angliába élő gyönyörű barátnőm mesélte tea mellett. Olvasta egy szaklapban, a férfiak libidója a házasságkötés után egy héttel zuhanórepülésbe kezd.
Rettenetes.
A nőké is, csak sokkal lassabban, és alacsonyabbra.
Eszembe jut Arany János, és legismertebb verse, a békés családról, az otthon melegéről. Képek, melyek akkor jutottak eszembe, mikor énekórán Bartók és Kodály áldásos hatását élvezhettük, arról a fonóban az asszonyok rokka mellett hogyan beszélgettek, este a tűz körül mindenki mesélt, hogyan adták át a népi bölcsességet.
Tény, hogy egy beszűkült világban rálátásuk is kevesebb volt, de tán ott még figyeltek a mellettük ülőre. Szeretettel.
Egyre ritkább a figyelem, a megértés, és az odafigyelés. Ezt használja ki a média, az üzletlánc, a munkáltató: a szeretetéhséget.
Ezért nyitjuk ki a pénztárcánkat és vásároljuk a sok terméket, és szolgáltatást, hátha az ad valamit a kongó ürességen, és a gyomorfekélyen kívül.
Sajnos nem. Legtöbbször nem.
Megvehetjük a bioboltban a kevésbé káros élelmiszereket, a Dabur kozmetikumokat, amik nem tesznek hozzá, hogy minél hamarább a föld alá kerüljünk.
Geréb Ági üldözése az ékes példája annak, ami ma folyik ellenünk is. Ha nem állsz be a sorba, a kórházi sorba, akkor lenyomják a fejed a wc csészébe, és ráhúzzák a fejedre a szennyvizet, ami ugyanaz, amit a poharadba töltesz.
Próbálunk konfliktusmentesen ellavírozni, minden oldalnak megfelelni, aminek egy eredménye lesz csupán.
Kipurcanunk. Lestrapálódunk.
Reggelente egyre nehezebb lesz felkelni, és este zuhanunk az ágyba. A kettő között pedig túlélünk.
Hogy ez ne így legyen, abban segítek én, ha kéred. Akkor, ha akarsz változtatni. Megtalálsz. Írásos formában, vagy akár személyesen.
Kattints!
Hozzászólások
Kismama [2007-11-26 15:13:52]
Azért az otthonszülésnek megvannak a rizikói,bár nagyon szép a humánum, meg a családias légkör,de én például már nem itt lennék, ha nem kórházban szülök,mert hirtelen megpattantak az ereim, és 2perc alatt a műtőben voltam,ezt otthon hogy lehet kivitelezni?
Katka [2007-11-15 20:12:43]
Fú,Geréb Ági? Imádom! Örülök, hogy te is így vélekedsz!Lehessen már eldöntenünk, hogy hogyan akarunk szülni!Nagyon jó útról tudósítasz!Példát vehetnének rólad a kólaszürcsölő túlsúlyos anyukák, akiknek nincs erejük!Írj sokat nekünk!