Az Igazi Szerelem / Veronika blogjaSzületett feleségek....

Veronika blogja

Született feleségek....

nem tudom más tisztes polgárok, kiknek menetrendszerűen alakult az életük hogy van vele, de én ezerfélét érzek, mióta anya vagyok, mióta szerepeim számosak, s lassan végtelenek.

Néha nem is értem, hogy mi történt a tizenhat éves magammal, akinek a legnagyobb gondja, a „Hogyan maradjak mégtöbbet a buliba a koncert végéig?” volt. Vagy a huszonkét éves egyetemista, aki végigrepülte a napot.

Erős a gyanúm, hogy korral egyre szarabb. Csak, ugye ezt kimondani nem ildomos. Mert akkor mégis mit várjunk? Ha tizenévesen volt a legjobb?

Tény, hogy akkor volt a legjobb, de még nincsen minden veszve! Csak ki kell dobni a stresszt, a gumimacit, a hiteltörlesztést, a narancsbőrt, és a mimikai ráncokat az életünkből.

Viszont a nemi életet, és a szerelmet érdemes az ajtón belülre helyezni a közelünkbe! Látok olyat, ahol húszon innen becsukták az ajtót, lehúzták a rolót, és a következő ötven évben nincs szex!
Hadd gratuláljak.

Tizenhat évesen kiéltek mindent, hogy aztán vegetáljanak, egy olyan önként vállalt ingerszegény környezetben, melyről nem a főnök, nem a férj-feleség, nem az anyós, és nem a világ tehet. Saját érdektelenségünkért mi magunk vagyunk a felelősek.

Belénk öntik a sok termék utáni sóvár vágyat, a megszerezni-birtokolni-eldobni szent háromságát, mely kétség kívül maximum a multik vezetőinek jó, kik szintén birtokolni akarnak.
Mindannyian átéltük már a „Mennyire de mennyire akarom azt a cuki kis lakk táskát a Zara kirakatában!”-t, ami valóban óriási eufória, mikor a vállunkon landol, és még napokig jó érzés, aztán valahogy megkopik, mint a többi hőn óhajtott tárgy.

Nem a plazmatévétől leszek különleges, meg a lízingelt kocsimtól, ahol valóban bazi jól dübörög a basszus, mert a belső tartalom nélkül csak éhesebb, és éhesebb lesz az ember.

Céltalaság. Ez korunk betegsége. A miért nem látom hasznosságom. Nem becsülöm magam, és mást sem, ahogy engem sem becsülnek. Ez főként férfibetegség, hisz a nők, legalább akkor mikor áldott állapotban vergődnek a négyeshatoson, akkor érzik valahol mélyen létük jogosultságát.
Hogy aztán tátogva, mint a sült hal sosem válaszolják meg gyermekük miért kérdéseit. Már ha addigra nem süti ki a tévé az agyukat.

A nőnek tehát vannak korszakai, mikor közelít az igazság felé, érzi, hogy fontos, és kezdi kapizsgálni, a „Milyen az út a lábam alatt?” kérdését. Aztán valahogy eltompul újra, s visszasüpped a boldog fogyasztói létbe.

Tényleg elhiszed, hogy óvoda-általános-gimi-egyetem- munka-munka-munka- házasság gyerek-óvoda-iskola-munka? Hogy hitelből veszel egy kérót tizenöt négyzetméter per fő, a rántotthús krumplival ebédre, ja az ubisali, délután punnyadás tévéműsor, este a vacsi, hétfőn office, ahol teljesen felesleges munkát végzel.

Ez lenne az élet?

Miközben nézed a sztárok hogy élnek, figyeled mit kellene birtokolni, hogy kell megszerezni, aztán eldobni? Minél távolabb önmagadtól, és a természettől!
A fásultság a legörömtelibb a marketingeseknek, hiszen így még könnyebb az eladás. A mai tiniket nem irigylem. Ők már nem mennek hétvégén rókavadászatra egy faragott bottal, legkevésbé sincsen papacsúzlijuk, és kézzel készített íjuk.
Nem másznak fára, hiszen a belvárosban nincsenek fák, mesterséges parkokba sem jutnak el, és állatot max a panelban látnak, a szemétledobóban.

Nem festek komor képeket, bár a mai égbolt egészen szürke, teaházba csábító, kandallóhoz vonzó, regény kereső, beszélgetős, mégis egyre rémesebb ahogyan távolodunk önmagunktól.

Száműzzük magunkat magunkból.
Mit kellene tenni?

Javasolnám a húszkilóméteres pilisi túrát, ahol a nyálkás falevelek rátapadnak a korhadt fák oldalára, a lejtő pedig harminc fokos, hogy mohás szikláról-sziklára lépdelve kiürítse az ember az agyát, s csak erre figyeljen, sok órán keresztül, egész addig, míg magába nem szívja a természet erejét, míg nem fáj a combja, és a feneke, míg még jártányi ereje van, s akkor lezuhanva egy bükkfa tövébe valahol messze integethet magának.

Onnan kezdődik.

Félreértés ne essék. Én aztán nem ágállok plázák, és leárazások ellen, hisz nők vagyunk, s nem mondom, hogy nem kell a multiplex amerikai filmje. Igen, néha kell. De nem lehet mindennap csipszet és kólát fogyasztani, mert az szar, s az leszel, amit eszel.

S ha így is érzed magad, hát bizonyára nincs az a dalia ifjú, ki bebizonyítja neked, hogy érzékeny, gyönyörű, értelmes nő vagy, aki szeretnivaló, és csodás, akivel mesés lehet a szerelmi élet, és lehet csókolózni szenvedélyesen tizenöt év házasság után is.

Tudok tanácsot adni neked is, csak fül kell hozzá, hogy meghalld. Sosem késő változtatni, leszedni a szemellenzőt, kivenni a füldugót, meglátni magunkat, és a melletted toporgó embert, kit társadul választottál, vagy éppen most fogsz.

A sok miértre is lesz válasz, csupán figyelni kell. mindig vannak körülötted olyan emerek, akik tudnak segíteni, csak észre kell őket venni, és merni kell segítséget kérni! ha a problémád több mint egy hónapja fenn áll, és zavar, akkor meg kell keresni a megfelelő embert, mert a megoldódik szót érdemesebb törölni a szótáradból.

Oldódni csak a cukor szokott vízben. Nem az ember kisebb nagyobb bajai, és a történést kifejező igék sem vezetnek jóra.

Változtatni kell!

Hozzászólások

Név:

Hozzászólás:

Ellenőrzés:
(Írd a kép alatti mezőbe a képen látható értelmes magyar szót kisbetűvel, ékezetek nélkül!)